Állati érzelem-e a gyász?
Az érzelmek fejlődését valószínűleg a szorosabb állati csoportok létrejötte
hozhatta létre. Az érzelmek képesek a kapcsolatot teremteni fajtársak
között, és segítenek eldönteni a csoporton belüli problémákat. Segít az
állatoknak rugalmasan viselkedni különféle helyzetekben. Sokfajta érzelmet
vagy ahhoz hasonló tetteket írtak le már nem csak embernél, hanem az állatvilágban
is. Ilyen érzelem lehet a szeretet, a düh, a félelem, és a gyász.
A halál egy ismert jelenség az egész világon. Mindenki tudja, hogyan reagálnak
egy ember halálára a családtagok, barátok, ismerősök. Majdnem mindenki
találkozott már a halállal és tudja, hogy a halottat társai meggyászolják.
Sokan gondolják azt h ez kimondottan az emberi intelligencia megnyilvánulása,
egy tett, amit csak mi emberek érhetünk és művelhetünk.
Vajon hogy reagálnak az állatok társuk halálára? Ez a kérdés sokakban
felmerülhet de úgy vélik ez az ember sajátja. Azonban ez az elmélet megdőlni
látszik. Sok esetben figyeltek meg rítusokat állatoknál miután szerettük,
fajtársuk meghalt.
Példa lehet erre pensilvániai egyetem egyik kutatása melynek során páviánokat
figyeltek meg. Az egyik pávián (Sylvia) elveszítette társát (Sierra) egy
oroszlántámadásban. Syévia egy magas rangú, 23 éves nőstény volt, aki
Sierran kívül megvetett és lenézett minden más nőstényt, emellett Sierra
volt Sylvia tisztogató társa (barátságos szokás melynek során kiszedik
egymásból az élősködőket). Társnője halála után Sylvia viselkedése megváltozott,
kereste fajtársai társaságát, mintha barátkozni szándékozott volna. Egyik,
nálánál jóval alacsonyabb rangú társnőjével kezdett tisztogató magatartást.
A kutatók szerint ennek oka a hormonokban keresendő. A páviánok hasonlóan
reagálnak a stresszre, mint mi emberek. Szerveztükben jelentősen megnő
a glükokortikoid szint. A páviánok ennek a mennyiségét szociális viselkedéssel,
mint például a tisztogatás, csökkenteni tudják. Ez magyarázhatja, miért
kereste Sylvia más páviánok társaságát Sierra halála után. A tanulmány
szerint ez még nem enged következtetni arra, hogy a páviánok ugyanúgy
gyászolnak, mint az ember, de megmutatja, hogy a szociális kötődés az
állatvilágban is segíthet leküzdeni a halál utáni stresszt
Másik példával szolgálhat 2 indiai elefánt esete, akik a tadzsikisztáni
dusambe állatkertjében éltek együtt 27 évig. Az Inga nevű elefánt tüdőgyulladásban
halt meg és társa, Inga teteme mellett, térde borult és könnyezett. A
gondozók nem tudták elcsalogatni és, mikor a tetemet el akarták szállítani,
rájuk támadt. Majd 1 nap múlva miután vége lett a gyásznak engedte, hogy
az ápolók elvigyék társa hulláját, sőt még segítséget is nyújtott gondozóinak.
Hasonló eset történt 1985-ben colchesteri állatkertben, ahol egy Moto
nevű elefánttehén halt meg. Legjobb barátja (Toto) 5 órán át, állt mellette
és ormányával bökdöste. Mindeközben senkit nem engedett a közelébe majd
mintha belenyugodott volna, engedte, hogy elvigyék a tetemet.
Talán az egyik legjelentősebb érzelem, amit az elefántok tanúsítanak,
az a gyász. Kutatások kiderítették, hogy az elefántok emlékeznek társukra
és gyászolják is őket, néha évekkel a haláluk után is. Sokszor figyelték
meg a vadonban, hogy ha egy elefánt egy társ halálának helyszínére ér
megáll néhány percre és tart egy néma szünetet. Míg a csontok mellett
állnak addig gyakran megérintik a csontokat (soha nem más fajét), megszagolják,
elmozdítják őket.
Kutatók úgy vélik, ez jelentheti azt, hogy az elefántoknak van valamiféle
elképzelésük a halálról.
Leírták, hogy anya elefántok, akik elveszítették borjukat, reményvesztetten
a csorda mögött haladnak napokon át. Szintén megfigyeltek egy elefánt
csordát amint halott társuk körül vigasztalhatatlanul köröznek. Kis idő
multán, mikor felismerték a halál tényét, gallyakat és fűcsomókat helyeztek
a tetemre. Egy másik kutató megfigyelt egy családot amint egy haldokló
vezérnőstényt álltak körül. Megpróbálták agyaraikkal feltámogatni, és
élelmet hordtak neki, majd miután a csorda nagy része tovább állt, egy
nőstény és egy borjú ott maradt és talpukkal érintették a halottat. http://www.pbs.org/wnet/nature/unforgettable/emotions.html
A gorilláknál is megfigyelhetünk gyászt. Megfigyelték, hogy a gorillák
virrasztanak a halott mellett. Donna Fernandes a Buffalo állatkert igazgatója
tanúja volt amikor az egyik gorilla (Babs) rákban meghalt. A társa üvöltött
és a mellét verte miközben búcsút vett tőle. Felvett egy darabot a halott
kedvenc ételéből és a kezébe helyezte az elhunytnak így próbálva felkelteni.
http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-458976/Can-animals-really-love-other.html
2008 augusztusában a Muenster-i állatkertben Gana a 11 éves nőstény gorilla
elveszítette kölykét. Az anya több napon át, hurcolta az élettelen testet
a kifutójában, míg végül beletörődött a halálába. Prof. Marc Bekoffot
ez az eset egy másik története emlékezteti amiben egy fiatal csimpánz
(Flint) belehal anyja (Flo) elvesztésébe. Anyja halála után letargiába
süllyedt és elutasította az ételt. Utolsó útján anyja halálának helyszínére
ment majd nem sokkal később holtan esett össze.
Azonban nem csak emlősök mutatják a gyászt vagy az ahhoz hasonló viselkedést.
Marc Bekoff szemtanúja volt amint szarkák mutattak hasonló viselkedést.
Az út mellett egy halott szarka feküdt, amit 4 másik állt körbe. Sorban
gyengéden bökdösték a csőrükkel majd mindig visszaugrottak. Az egyik madár
egyszer csak elrepült majd egy kis fűvel tért vissza, amit a halottra
helyezett, egy másik ugyanígy tett. Ezután néhány percig álltak mellette
majd mindegyik madár a maga dolgára indult. Nem lehet tudni ez érzelem
volt vagy sem, de biztosnak tűnik, hogy a szarkák elbúcsúztak fajtársuktól.
Hasonló történetek szólnak varjakról és hollókról egyaránt.
Az ismert és Nobel-díjas zoológus, Konrad Lorenz is vizsgálta a gyászt
libáknál. Eredményei szerint a libák hasonlóan reagálnak. Lorenz kutatásai
szerint a szürkelábú libák hasonló módon reagálnak, miután elveszítik
szüleiket, ahogy azt a fiatal gyerekeknél tapasztaljuk. A szemeik mélyen
ülnek és a személyiségükben jelentős változás áll be.
Rengeteg érv és ellenérv szól az állatok érzelmei mellett. Marc Bekoff
érvei szerint az agy evolúciója hasonló minden emlős agyában a limbikus
rendszer környékén, amiben az amygdala és a hipokampusz található. Ezekben
a neurobiológusok speciális sejteket írtak le amik kapcsolatban állnak
az empátiával így alkothatják az érzelmek alapkövét. Ezek a tükör neuronoknak
hívott rendszerek felfedezhetőek az emberősökben, az emberben, egyéb emlősökben
és egyes madarakban is. Egy másik újonnan felfedezett sejt, az orsó-sejt,
szerepet játszik az empátiában, az ösztönökben és a társak iránti érzelmekben.
Úgy gondolták ezek a sejtek az ember és a főemlősök sajátja, de legújabb
kutatások kimutatták a bálnák agyában is.
Azonban sok érv szól az ellen, hogy az állatok mindezt az emberhez hasonlóan
élik át. Marian Stamp Dawkins, az oxfordi egyetem zoológus professzora,
elmondja, hogy a legújabb tanulmányok szerint, egyszerű, helyi szokások
a komplex viselkedés látszatát kelthetik amit mi emberek teljesen máshogy
érünk el. A méhek csak a fajtársuk jelzéseit követik, a kutyák és lovak,
akik számolni tudnak, a gazdájuk testbeszédét veszik figyelembe, akik
tényleg számolnak. M. S. D. úgy véli, az állatoknak vannak érzelmeik,
de ennek megítélése kérdéses, mivel nincsenek konkrét bizonyítékok arra
nézve, hogy egy élőlénynél az a tevékenység érzelmet fejez ki, csak azért,
mert mi abban a helyzetben hasonlóan viselkedünk. Sok cselekedet van,
amit mindig végzünk de képesek vagyunk szabályozni. Marian Stamp Dawkins
a légzés példáját hozza erre. Az ember képes a légzését szabályozni, attól
még nem biztos, hogy más állatok, akik szintén lélegeznek, tudatában vannak
ennek. Emellett szól az is, hogy igen kevés hiteles forrás számol. A megfigyelések
többsége spontán történik és a körülmények nem mindig ismeretesek. Ezen
a téren a konkrét vizsgálatot maga az érzelem ténye kérdőjelezheti meg,
mivel ha az állatoknak vannak érzelmeik, akkor az is ugyanúgy relatív,
mint az emberi.
Felhasznált oldalak:
A pensylvania-i egyetem honlapja, Greg Lester cikke
http://www.upenn.edu/pennnews/article.php?id=902
Marc Bekoff írta , Telegraph honlapján
http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/germany/2609440/Mother-gorillas-grief-shows-emotion-is-not-only-human.html
New scientist cikk( összefoglaló)
http://www.newscientist.com/blog/shortsharpscience/2008/08/do-animals-understand-death-do-humans.html
new scientist , 2007 május 23. Marc Bekoff
http://www.newscientist.com/channel/opinion/mg19426051.300
nature link+ video
http://www.pbs.org/wnet/nature/unforgettable/emotions.html
Felhasznált könyv:
Rolf Harris : Állati viselkedés 40. oldal