heroikus műhelyek
freedom for universities
Vitafórum az ELTE-n
Bizottsági tagok
Reform rendelet tervezet
Hallgatói munka

Vitafórum az ELTE-n, 2004. május 18-án

1. Egyetemet olcson, kez alatt? Az egyetemiranyitas, autonomia, tulajdonforma es finanszirozas kerdesei.
   felvezeto: Lanyi Andras egyetemi docens, szociologus
2. Tudast vagy diplomat? A tomegoktatas, a Bolognai program es a 3+2-es szerkezeti atalakitas, az egyetemek es oktatok minositese.
   felvezeto: Schlett Istvan egyetemi tanar, politologus
3. Megelhetesi kutatas? A kutatas es kutatasfinanszirozas kerdesei.
   felvezeto: Keszei Erne egyetemi tanar, vegyész

Eközben mindenki kaphatott példányt egy Állásfoglalás-tervezetről.

Schlett István adatai a következők: Magyarországon az elmúlt 10 év alatt a felsőoktatásban részesülők aránya 10%-ról 40%-ra növekedett úgy, hogy közben nem változott az egyetemek finanszírozása. OM adatokra hivatkozva állította, hogy a 2002-es költségvetés reálértékben fele az 1991-es felsőoktatási költségvetésnek.

Nyugaton a tömeges oktatás hosszú idő alatt alakult ki úgy, hogy meg tudták őrizni a minőségi oktatást, nálunk mindez rohamléptekkel, a minőség rovására történt. A minőségi oktatásnak nyoma sincs a tervezetben.

A minőséget minősítéssel kellene biztosítani, részben az intézmények, részben az oktatók ellenőrzésével.

Érdemes elolvasni, hogy mit ír erről a brit oktatási miniszter: "We have world leaders in research; we have world leaders in widening participation."

többet erről itt

Ezek után sokan szóltak hozzá a részletekhez, de ezt itt nincs időm taglalni.

A legtöbbet a hallgatók felszólalásából tanultam, mert úgy érzem, hogy megint rábukkantam egy elhantolt kutyára. Az ELTE HÖOK vezetőségi tagja (nevét nem értettem, akusztika + fül :-) elmondta, hogy rengeteg kérdésben érdekellentét van a hallgatók és az oktatók között, bár ezek többségét a HÖOK politikai megfontolásból nem hozza nyilvánosságra. A hallgatóknak érdeke az integrált egyetem, mert ezzel nő a lehetőségük. A hallgatók üdvözlik az egyetemek közötti versenyt, szükségesnek látják a demográfiai mélyhullám idején a gyengébb intézmények megszüntetését, és fontos számukra, hogy megszűnjön az oktatók közalkalmazotti státusza, tehát a biztos, nyugdíjas állás, mert akkor végre megdolgoznánk a pénzünkért.

Demokráciában illik az írott szöveget elemezni, és nem illik hátsó szándékokat kutatni. Ezek a hallgatók demokráciában felnőtt profi politikusok, és profi módon elemzik a szöveget. Egy Marslakó oktató is tapsikolna a tervezett reform hallatán, mert valóban szépek a célok.

Én azonban az elmúlt 30 évben eltöltöttem legalább 3-3 évet 3 magyar és 2 amerikai intézményben, és ezért nem tudok sem Marslakóként, sem demokrataként nézni a tervezetre.

Először is azért nem, mert a magyar felsőoktatás nem demokratikus rendszer, ugyanolyan módon szervezik, mint az 1950-es években a cipőgyárakat. Az egyetemnek a Főhatóság írja elő, hogy hány diplomát gyártson, hány szakon és mekkora költséggel, majd ugyanaz a Főhatóság bírálja a gyárat, hogy cipői nem kényelmesek. (Az utóbbi időben megtiltották a balettcipő gyártását, cserébe nagyon sok bakancsot készíthetünk.) Már csak egy kis szabotázs kirakatper hiányzik nekünk.

Másodszor azért nem, mert bár mindenki beszél a minőségellenőrzésről és akkreditációról, ez pont azoknak nem érdeke, akik a folyamatot diktálják. Ebből következik, hogy borítékolni lehet a "verseny" kimenetelét is.

Tegnap délben levelet kaptam az OM-től, amelyben mintaszerűen barátságos és tárgyszerű módon megadták kérdéseimre a választ: kik az Operatív Csoport tagjai, kinek a megbízásából működnek, kik a Bologna Bizottság tagjai (itt a levél).

Nos, a levélből megtudtam, hogy a felsőoktatás következő 30 évét meghatározó Operatív Bizottság elnöke Dr. Dinya László egyetemi tanár, a folyamatot irányító Nemzeti Bologna Bizottság elnöke pedig Dr. Dinya László egyetemi tanár. Mindkét funkcióját a miniszter megbízása alapján látja el.

Barakonyi Károly - James Cofer - Dinya László - Frenyó V. László: Integráció, mint a magyar felsôoktatás modernizációjának része. Budapest: Magyar Rektori Konferencia, 1995. pp.16.

"...kezdődött meg az elokészíto munka Dinya László felsooktatási államtitkár irányításával " MANCS

A másik kérdés az, hogy miért éppen a gyöngyösi karnak adatott meg az önállósodás joga. Gyöngyös egy nyílt minőségi versenyben lenyomta a Szent István Egyetemet? Vagy netán az önállósodásnak köze lehet a rektorhelyettes államtitkári múltjához, jelenlegi reform-irányítási tevékenységéhez? Netán az sem mellékes, hogy az intézmény élén pártpolitikus áll? Ha ez számít, akkor remek versenynek nézünk elébe. Ez esetben viszont az összes tanulmány az integráció fontosságáról, a minőségről, a versenyről valóban nem más, mint szöveg, szövegelés..

Érzésem szerint, bár a hallgatók és oktatók között vannak tényleges érdekellentétek (minden vizsgán átélem :-), amit a Vitafórumon hallottam, az mind látszólagos ellentét volt. Ennek forrása az, hogy a hallgatók a szöveg alapján (Igazgató Tanács), az oktatók a tapasztalataik alapján (légi dinasztia) ítélik meg a kérdéseket. Demokrációban az előbbi utóbbi eljárás az illendő, de demokráciában nem illik államtitkárként előkészíteni az egyetemi integrációt, majd rektorhelyettesként kiugrani belőle. Kiváncsi vagyok hány év (generáció?) kell ahhoz, hogy elég legyen végre a szöveget elemezni.

Az Állásfoglalást amúgy nem szavaztam meg. Úgy érzem, egyáltalán nem kellene vitatkozni a Főhatósággal olyan kérdésekről, amiben nem a Főhatóságnak illene döntenie. A magam részéről azt javaslom a Minisztériumnak, hogy készítsen elő néhány megengedő törvényt is először a felsőoktatás újkori magyar történelmében. Ahelyett, hogy rendeletileg tenné kötelezővé a "3+2"-t, elegendő lenne ennyit mondani: bármely felsőoktatási intézménynek joga van BSc diplomát kiadni annak a hallgatónak, aki legalább 180 kreditet ért el az intézmény által meghatározott képzési keretek között. Bármely hallgatónak MSc diploma adható, ha 300 kreditet, illetve ha a BSc diploma megszerzése után 120 kreditet ért el az intézmény által meghatározott képzési keretek között.

Ez ilyen egyszerű. Persze a folyamat lassú lenne, mert mi oktatók az országos átlagnál sokkal butábbak vagyunk. Viszont nagyon sok papírt megspórolna az ország, ha nem kellene a Magyar Közlönyben szabályozni, mindazt, ami az egyetemek dolga. Az oktatásra gondolnék.