Az OM rendelet tervezetet küldött ki az egyetemeknek, az egyetemek alapos tanulmányozás után, néhány napos határidővel megküldik véleményüket az OM-nek.
Nem vagyok jogász, nem tudom megítélni, hogy sért-e írott jogot a rendelet. Valószínüleg nem. A törvények szerint ugyanis Magyarországon a tárca gyakorlatilag azt tesz, amit jónak lát.
tervezet: tömörített rtf, 46 kB
vagy a Fórum honlapjáról rtf
Csak egyetlen példa: az 1993-as felsőoktatási törvény a tervutasításos rendszernek megfelelően pontosan szabályozza, hogy ki kaphat főiskolai és egyetemi diplomát:
85. § (1) A főiskolai végzettséget a képesítési követelmények szerinti legalább hároméves nappali képzésben lehet megszerezni.
(2) Az egyetemi végzettséget a képesítési követelmények szerinti, legalább négyéves nappali képzésben lehet megszerezni.
a felsőoktatásról
Tehát 1993-ban az OM tiltotta BSc és MSc szakok indítását. Hat évvel később, 1999-ben írta alá a miniszter a bolognai nyilatkozatot. Újabb 4 év után módosították a törvényt, és bekerült egy mondat, ami valóban jogalapot ad új szakok alapításához:
Nem tudom megítélni, hogy törvénysértés, vagy egyszerűen csak illetlenség olyan szakokról rendelkezni, amelyek nincsenek megalapítva. Hasonlóképpen azt sem tudom, jogszerű-e a létező szakok indítását megtiltani. Csak abban vagyok biztos, hogy az egész nagyon vicces.
Mulatságos például a 3. számú mellékletben megfogalmazott "végzettségi szint jellemzői". Ebből megtudhatjuk, hogy a 3 éves képzés után alapfokozatot elnyert hallgatók
rendelkeznek "együttműködési készséggel" és "ismerik saját tudásuk határait".
A mesterek még ennél is többre képesek, mert rendelkeznek
"– olyan munkakörökhöz szükséges tulajdonságokkal és más területekre
is átvihető ismeretekkel, valamint együttműködési készséggel, melyek megkövetelik
...
= a döntéshozatalt összetett és előre kiszámíthatatlan helyzetekben"
Az alapképzéssel meg tudunk bírkozni, mert egy kötelező aszertív tréning kis segítséggel összehozható. Mester szintű oktatásra azonban alkalmatlan vagyok, mert el nem tudom képzelni, melyek azok a munkakörök, amelyek egyenesen "megkövetelik" a döntéshozatalt kiszámíthatatlan helyzetekben. Vagy mégis? Lehet, hogy a saját munkaköröm is ilyen?
Olyan szakemberekre, akik képesek "előre kiszámíthatatlan helyzetekben" döntést hozni éppen most, a felsőoktatás nagy fejesugrásának idején, valóban nagy szükség volna. Szomorú paradoxon, hogy ezek a szakemberek annak a reformnak lesznek a termékei, amelyet kiszámíthatatlansága miatt pont ilyen szakemberek nélkül nem lehet megvalósítani... (Az én módszerem elavult: vidd az egeret az ujjamra!)
Valóban elvárjuk a tanárszakon végzett hallgatóktól a
"saját kutatásaikhoz vagy tudományos munkáikhoz szükséges, széles körben alkalmazható problémamegoldó technikák alapos megismerését"?
A terv szerint a tanárszak két mester évében a hallgató -nagyon helyesen- tanítani tanul.
Nem ízlés, hanem kőkemény szakmai kérdés azonban, hogy mi a mester képzés célja. A tervezetből ez nem derül ki világosan, mert a mesterszakok kimunkálására még nem volt érkezése a - kinek is, az oktatóknak? A főhatóságnak? A főhatóság által kijelölt oktatóknak? Az alannyal várnom kell, mert valóban nem tudom, hogy ebben kinek mi lesz a felelőssége.
Nem tudjuk tehát, hogy miről szól a mesterképzés, a szövegből csak annyi sejthető, a mesterszak az valami egészen magasrendű képzés, ahová csak az okosabb 50% kerülhet be.
Ahonnan a rendszert másoljuk, tehát az Egyesült Királyságban, erről mást gondolnak. Angliában 3, Skóciában 4 év alatt szerezhető BSc fokozat (rendetlen állam!), amivel a hallgató a mester szintet kihagyva doktori iskolába jelentkezhet. A mester szak elsősorban nem a tudóspalántáknak, hanem a leendő gyakorlati szakembereknek lett kitalálva.
Minden ujjam ezer hallgató. Egy kar 5 éves szakjain évfolyamonként 2 ezer, összesen 10 ezer hallgató tanul. A felvételi keretszám nem csökken, a 3 éves alapszakon 6 ezer hallgató van, de a diploma megszerzése után ezeknek csak fele kerül át mesterszakra.
A számítást bonyolítja, hogy mint Keszei Ernő észrevette, a mester fokozat megszerzésének ideje sok szakon nem 2, hanem csak másfél év. Mivel a terv szerint csak mesterszinten kap az egyetem egyetemi normatívát, nem csak idő és fáradság, de pénz is megtakarítható ilymódon.
Kérdés: hány százalékkal csökkent a kar hallgatóinak száma? (Nem megy? Vidd az egeret a kezem fölé!)
A rendelet legviccesebb része a 2. számú melléklet. Láttam már életemben sok táblázatot, de egyiken se derültem ilyen jót. A táblázat arról tájékoztat, hogy a 2006-tól nem indítható szakok helyett az intézmények milyen új szakon folytathatnak képzést.
Az alkalmazott zoológusok ezentúl állattenyésztő mérnökök lesznek, a
természetvédelmi mérnök szak helyett "természetvédelmi mérnök és
vadgazda mérnöki szak" (sic!) indul, német vagy japán nyelvből nem
szerezhető alapdiploma, ehelyett fel lehet mutatni a "germanisztika"
ill. a "keleti nyelvek és kultúrák" szak megfelelő szakirányán
szerzett képesítést. 
Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy finnül, észtül, vagy eszperantóul tanuljon,
akkor hová kell jelentkeznie, na hová? Ha ennyit sem tudsz kitalálni,
kattints az ujjamra!
A rendelet tehát elhozza a rendet ebbe a szaktúlburjánzott világba. Csökken a szakok száma, érvényesül az ész és a logika. Például a már említett "keleti nyelvek és kultúrák" szak az arab, hebraisztika, japán, kínai, török, sőt újgörög szakirányaival teljesen logikus egységet alkot: egy nyelvcsalád, egy földrajzi térség, egy kultúra! (Görög, török dwa bratanki, i do szabli i do szklanki! Különösképen a szablyához.) Amúgy pedig nyilván fölösleges volna a tudásközpontúságot olyan jelentéktelen nyelvekre mint a kínai, vagy japán szétszabdalni.
Ha valaki úgy érzi, hogy neki ennek ellenére egy valódi BSc diplomára van szüksége japán nyelvből, akkor ennek sincsen akadálya. Bécsben.
Mi következik mindebből? Nem tudhatjuk előre. Mi nem következik? Verseny, rugalmasság, oktatási térség, átláthatóság és átjárhatóság, tehát az, aminek elősegítését ez a rendelet célozza meg.
Mi lenne a megoldás? Egy megengedő törvény. Miből meríti erkölcsi, szakmai legitimációját a kötelező átállításhoz az a tárca, amelyik 1993-ban tiltotta és még 2003-ban sem engedte, hogy az egyetemek angolszász rendszerű képzést folytassanak? Nem volna-e a hallgatók, sőt a tárca számára is egyszerűbb, kiszámíthatóbb, ha a rendelet nem kötelezővé, hanem lehetővé tenné a lineáris képzést? Netán olyan szakokon, amit az egyetem jónak lát? Nem lenne egyszerűbb ezeket a szakmai kérdéseket rábízni a saját helyzetüket felmérni képes intézményekre?
Nem volna már itt az ideje annak, hogy a tárca a végzős hallgatók személyiségjegyeinek előírása helyett kidolgozza végre a finanszírozás, minőségellenőrzés részletes tervét? Nem kellene megbeszélni a társadalommal, hogy valóban jogos-e az adófizetők pénzéből 5-10 millió forintot áldozni egy olyan diplomára, ami végzés után Svédországban hasznosul? Készült hatástanulmány arról, hogy hány uniós hallgató várható az ingyenes állami felsőoktatásba? Nem a tárca dolga lenne végre egy használható pályakövető rendszer kidolgozása, hogy végre adatok és ne a tisztviselők véleményei alapján ítélhessük meg a diplomák hasznosulását? Nem lenne időszerű kidolgozni egy olyan rendszert, amiben az egyetemek valóban versenyezhetnek, és diverzifikálódhatnak?
olvasnivaló: