| Mely nyelv merne versenyezni véled? | ||
|
||
Komoly és megfontolandó kritika érte azt a motyogásomat, hogy az oktatók számára meg kellene fogalmazni egy minimális publikációs követelményt. A kritika nem is egy, hanem mindjárt kettő: fenn kell tartani a magyar szakmai nyelvet, illetve a számunkra fontos kutatandó témák zöme nem érdekli a külföldöt, tehát impaktos folyóiratban nem publikálható. |
Minőség mint áru, kapu, gyalu | |
A magyar szakmai nyelv napi gond mindannyiunk számára. Új fogalmak és ketyerék ma nem szekéren jönnek be az országba, mint a nyelvújítás idején. Aki magyarul oktat, annak két lehetősége van: felvállalja a botcsinálta nyelvújító szerepét, vagy azt mondja, nem érdekel, ha lehet latinosan mondani az angol szakszót, akkor latinosan mondom, ha nem, akkor Hunglish-ul (angol szó palócos kiejtéssel). |
||
A nyelvújító küldetés eredménye kétes. Egyrészt ez nem szakmánk, másrészt nincs egyeztetés: én a "gap"-et résnek mondom, te lyuknak, és a te hallgatód majd jókat derül az én hallgatómon és fordítva. Abban gondolom, mindenki egyetért, hogy a diáknak, ha erről tanul, értenie kell mi a "gap penalty" vagy a "gap junction". Többen egyetértünk abban is, hogy nem árt, ha a hallgató ismeri e fogalmak szakmai elnevezését, mert azt hogy "rés büntetés", ("rés súlyozás") vagy "rés kapcsolódás" a világon máshol hallani nem fogja. |
||
| A kérdés az, hogy minek nevezzük e fogalmakat magyar nyelvű előadásokban? Sokan próbálják latinosítani az angol kifejezéseket, ami sikeres lehet, ha az angol szó a latin egyenes ági leszármazottja (rés junkció). A junkció persze ugyanúgy kínai annak, aki nem tudja miről van szó, de talán jobban hangzik egy magyar mondatban, és közel áll az eredeti szóhoz. | ||
| A "penalty" is latin eredetű, a poena szóból származik. "Gap penalty" helyett "rés poénát" mondani költői, bár ezzel még a "rés büntetés"-nél is viccesebb szót alkottunk. Tehát ez nem egy könnyű ügy. | ||
És nem is az én ügyem. Elvileg alapíthatunk tudományterületenként nyelvi bizottságokat, vagy kiadhatunk egy központi tankönyvet, de ez nagy munka, célja és eredménye is kétséges. Természetesen óriási szükség van ismeretterjesztő szintű magyar könyvekre, de nem biztos, hogy az egyetemi hallgatókat jobban szolgálja a magyar nyelvű tankönyv, mintha megtanulna angolul és a világon elfogadott, a szintjének legjobban megfelelő tankönyvből tanítanánk. Ezzel a véleményemmel (is) valószínüleg egyedül vagyok széles e honban. |
||
| A magyar tankönyvekkel más gond is van. Van tankönyv, ami kitűnő volt megjelenésének évében, de az azóta eltelt 15 évben a szerzőnek más dolga volt (ő már megtette a magáét), a kiadónak nem volt pénze (vagy nem remélt ebből hasznot) vagy más okok miatt nincs új kiadás, a tankönyv elévült és nem volna szabad belőle tanítani. De kell, mert magyarul nincs más, angolul meg nem köteles tudni a hallgató. | ||
| Szerintem azonban a hallgatóknak először az angol nyelvet kellene megtanulniuk, és utána tanulhatnának angol nyelvű tankönyvekből (cikket már ma sem tudunk adni magyarul). Az se lenne tragédia, ha az egyetemi oktatás egészében, vagy legalább mester szinten, de a doktori iskolában feltétlenül angolul folyna. A magyar oktató felelőssége és szép kötelessége, hogy erre az alapra ráépítse azt, amit az itthoni dolgokról (műhelyek, szakdolgozati témák, nagy elődjeink stb.) tudni illik. | A doktori iskolákban felvételi követelmény az angol nyelvtudás. Szomorú, hogy a beszélt nyelvvel a hallgató ritkán találkozik, de örvendetes, hogyha mégis, akkor egész jól értik a szigetlakók nyelvét. Pl.: Brain, Behaviour and Evolution kurzus. | |
| Van azonban egy kis bükkenő. Magyar Bálint miniszter azt nyilatkozta, hogy nem tartanak ott az oktatóink, mint Hollandiában, ahol ha megjelenik egy külföldi diák, a professzor átvált angol nyelvre. Nos, sok szak oktatói bőven itt tartanak, de angol nyelven mégsem szabad szakot hirdetnünk. Miért? Mert akkor itt nem csak a magyar, de minden európai jöttment diák ingyen tanulhatna, az állam pénzén. Ez itt a göcs! Ezt a dilemmát a főhatóságnak kellene föloldania, mielőtt tényleg oktatási nyelvet váltanánk. | ||
| A magyar szaknyelv fentartása, ha egyáltalán volt ilyen, olyan területeken fontos, ami csak magyarul érdekes. Nem tudom, van-e, volt-e egyáltalán ilyen terület. Az, amit nyelvújító elődeink kitaláltak, ma általános iskolai tananyag, és ezen a szinten valóban magyarul kell beszélnünk. Az egyetemi tananyagot azonban ma naponta kell magyarítani, ha ragaszkodunk a magyar nyelvű oktatáshoz. Nem tudom mi a megoldás, de az biztos, én a magam részéről inkább beszélek szintézisről, extraktumról és reagensről, mint elegyítésről, kihuzadékról és pedzőszerről. Az nem tragédia, ha az utca embere nem tudja, mi fán terem a reagens, viszont ha pedzőszereket húz elő a zsebéből, elviszi a rendőr. | Érdekes: Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A magyar kémiai szaknyelv kialakulása itt | |
| És mi a helyzet a hungarikumokkal, tehát azokkal a kutatási területekkel, ami csak itthon érdekes, és nem lehet angolul publikálni? Nem tudom, hogy van-e ilyen. | ||
| Az a kevés, amit ebből látok, az részben nem valódi kutatás, hanem elmélkedés magyarul egy magyar problémáról (bocs, egy magyar nehézségről), és ez nagyon fontos, mert engem érdekelnek a magyar nehézségek, és ünnepnapokon szívesen olvasom erről okos emberek írásait. Ez azonban szerintem nem tudomány. | ||
| A hungarikum másik része kutatás, de annak amolyan felméréses fajtája, tehát nézzük meg, hogy milyen cipőben járnak a gyerekek óvódába, hány kabóca faj fordul elő a Naplás tó nádasában. Ezek fontos adatok, de mivel ezek nem ok-okozati, általánosítható összefüggések, valóban nem publikálhatóak nemzetközi tudományos folyóiratban, szerintem egyébként a hazai erdőket sem kellene kivágni miattuk. | ||
| Az én tapasztalatom az, hogy bizonyos hazai kutatásokat elsősorban azért nehéz eladni külföldön, mert vagy nem valódi kutatások, vagy mert rossz kutatások. Erről kevés az ismeretem, lehet, hogy tévedek. Na de ez motyogás, nem tudományos mű, magyar nyelven lektorálatlanul, ezért a tévedés meg van nekem engedve általam. | ||
| Akárhogyan legyen is ez, ha a magyar nyelvű közleményeket egyenértékűnek tekintjük a nemzetközi publikációkkal, akkor nemigen van módunk a tudományos teljesítmény megítélésére. Tovabbmegyek, innentől kezdve bármilyen tevékenység tudományosnak nevezhető. Erről van élményem. Ifjú, de már nem teljesen kezdő koromban nem értettem, hogy miért olyan fontos az intézet saját kiadványaiba "tudományos" cikkeket írnunk, és ehhez képest miért érdektelen, sőt akadályozandó az a kutatás, ami valami nemzetközileg is mérhető erdeményhez vezetne. Volt is ebből konfliktus, mert szerintem magyarul a saját kiadványunkban jó ismeretterjesztő cikkeket kellett volna megjelentetni a szaklapokat nem olvasó gyakorlati szakemberek számára, hamár ilyen célra sikerült az államtól pénzt szerezni. | ||
| Alig két év alatt kiderült, hogy miért fontos a mi "publikációs lehetőségünk" elárasztása tudományoskodó cikkekkel. A kiadványunk kiadója ugyanis menybe ment: hatalmas tömeg előtt megkapta akadémiai doktori címét. Életrajzában külön méltatták "publikációs" tevékenységét az ő "publikációs lehetőségében", több száz senki által nem bírált, kevesek által olvasott, sokak által írt (csak viccelek) tudományos cikkeit. | ||
| Azóta nekem nagyon gyanús ez "a mi speciális területünkre nem engedik be a magyart" érvelés. No de ha ez mégis igaz, akkor is kérdés, hogy mekkora magasságokba muszáj emelkedniük a hungarikumok művelőinek? Okvetlenül szükséges például az, hogy az oktatók és egyetemek országos minősítésének rendszerét olyanok diktálják, akiket a kapitalista nyugat még ma is elzár a mérhető teljesítmény elérésétől? | ||
| Nekem persze így is jó, meg úgyis jó. Mai kis írásommal, saját publikációs lehetőségemben sikerült feljebb tornáznom magam a hungarikum létrán. Irásom minősége vitathatlan, mivel senki sem olvassa, senki nem vitatja. Belőlem még lesz valaki! | ||
Másnap: Keszei Ernő webre tette a Helsinki Konferencia (Bologna Folyamat) záródokumentumát. Ebben világosan le vagyon írva, hogy meg lehet tartani az 5 éves egyciklusú mester képzést. Szerintem nem kellene, de itt mást idézek belőle, azt, ami látszólag ellentmond az én véleményemnek: " Many European higher education institutions offer degree programmes designed for and marketed to international students. To serve this purpose, many nstitutions have chosen to develop education through widely-used foreign languages. This approach is understandable and welcome, as it increases the global attractiveness and competitiveness of higher education institutions in smaller linguistic areas. Development of the EHEA must not, however, lead to a mono-linguistic world of higher education. Within the EHEA governments and higher education institutions should make every effort to ensure teaching of the national languages to foreign students, even if the degree programme itself is in another language and proficiency in the language of the host country is not a prerequisite for admission. Multiculturalism, pluralism and linguistic skills are to remain the intrinsic values of European higher education." A nyelvi imperializmusnak két formája van:
Érthetőbben: ha valóban elvárnánk a norvég állatorvos hallgatóktól, hogy egyetemi éveik alatt megtanulják a helyi nyelvet, akkor a norvég hallgató nem finnougriába jön tanulni, hanem mondjuk Bécsbe, mert az osztrák nyelv legalább nyomokban emlékeztet egy világnyelvre, a németre. A multikulturalizmust remekül szolgálja az eszperantó, mert ezen kommunikálva bármely nép kultúráját megismerhetem. Ha azonban egy nép kultúrájával (és az oktatás a kultúra része) kizárólag a helyi nyelv elsajátításával lehet barátkozni, akkor a kis népek kultúrájának annyi. Kiváncsi vagyok hány magyar hallgató lenne hajlandó szlovákul tanulni azért, hogy egy szlovák egyetemen elvégezzen egy szemesztert. Az angol nyelv ma már nem kötődik néphez vagy kultúrához, az angol a mai kor latinja, ugyanúgy változik egyébként, mint 1000 évvel ezelőtt a latin. Ha egy skót megmosolyogja pesti kiejtésünket, nyugodtan mosolyogjunk vissza, mert az ő akcentusát kevésbé értik a világban, mint a miénket. Ha azonban ragaszkodunk ahhoz, hogy magyar egyetemen csak magyarul szabad oktatni, akkor nem változik a helyzet, tehát pl. az ország egyik, ha nem a legjobb természettudományi karán tucatnál kevesebb külföldi hallgató tanul. Tehát ha az egyetemek ragaszkodnak a lokális nyelvhez, akkor megint a nagy(méretű) népek járnak jól: bárki szívesebben megy angol, francia vagy német egyetemre, mint magyar, szlovák vagy horvát intézménybe tanulni a helyi nyelven.
|
webnaplóm kezd Rosszcsirkeff Mária emlékirataira hasonlítani www pdf Tegnapelőtt: |
|
| ERAZMUS*: magyar egyetemi hallgató 3 hónapot töltött el egy olasz egyetemen, minimális olasz nyelvtudással. Ez nem volt gond, mert a város gyönyörű, és tele volt olaszul szintén nem beszélő külföldi diákokkal. Ők egymás között, és az utcán a helyiekkel angolul társalogtak, megértették egymást, mindenki boldog volt. Előadásokra azonban nem jártak, mert nem értettek volna egy szót sem. Ez lehet hogy jó, de akkor ki kellene mondani, hogy minden európai diáknak jár 3-6 hónap multikultúrális bulizás az adófizetők pénzén. Ettől azonban nem lesz több külföldi diák a miskolci egyetemen. | * jelenlegi formájában az ERAZMUS mozaikszó, az erekció és orgazmus szavakból származik. | |
Jó hír azonban, hogy az európai egyetemek függetlenek mindenfajta politikai befolyástól, beleértve ebbe a bolognai nyilatkozatot aláíró minisztereket is. |
Magna Charta Universitatum magyarul | |
1. The university is an autonomous institution at the heart of societies differently organized because of geography and historical heritage; it produces, examines, appraises, and hands down culture by research and teaching. To meet the needs of the world* around it, its research and teaching must be morally and intellectually INDEPENDENT OF ALL POLITICAL AUTHORITY AND ECONOMIC POWER. Ez az oktatási nyelv kérdésére vonatkoztatva azt jelenti, hogy ha a nép sűrű sorokban követeli, hogy őt egy világnyelven oktassa az egyetem, akkor egy független európai egyetem ezt megteheti. Újabb érv amellett, hogy megfontoljuk a Magyar Köztársaság csatlakozását az Európai Közösséghez. |
* Tanuljunk újmagyarul: "meet the needs of the WORLD AROUND IT" újmagyarul így hangzik: "hogy kielégítse a KOR szükségleteit.." A helyi közösség igénye mérhető, a kor igényét a mindenkori
politika szokta nekünk definiálni. Annyiféle korigény sok évtizedes kielégítésében
elfáradt egyetemeinknek azért most már meg lehetne engedni, hogy egy icipicit
kielégítsék az otthoniakat is... |
|