| Minőség mint áru, kapu, gyalu | ||
|
||
Alig pár éve, hogy néhány hazánkfia felfedezett egy távoli szigetet, elcsodálkozott a benszülettek magas kultúráján, és magyar leleménnyel azon szorgoskodik, hogy ami jó a bennszülötteknek, azt minél előbb honosítsuk nálunk. Ez nagyon pozitív, de az átültetést nehezíti az időhiány (süllyed a sziget?) valamint az a tény, hogy a szigetlakók nyelvét kevés hazánkfia beszéli, de ami még rosszabb, legtöbb fogalmukra nincs is szavunk, csak körülírni tudjuk ezeket. |
||
| A nyelvi nehézséget elsősorban az okozza, hogy a barbárok furcsa módon a szavakat jelentésük, és nem hangzásuk szerint használják. Egy egyszerű példa: amikor egy szigetlakó azt mondja "freedom" (ejtsd frídam), akkor ő egy nálunk értelmezhetetlen fogalomra (szó szerinti fordításban: "szabadság") gondol, ami maimagyarul így hangzik: "megteheted, majd ha megírja a Magyar Közlöny, akkor viszont kötelező lesz". | ||
Mivel a távoli népek szokásai nehezen értelmezhetők, íme egy másik példa: a náluk hétköznapi "quality education" kifejezés egy nálunk ismeretlen fogalmat fed (szó szerint "minőségi oktatás"-nak fordíthatnánk, de ennek semmi értelme). A "quality education" fogalom maimagyarul nagyjából így közelíthető
meg: "mivel a felsőoktatás különböző vevői különféle (gyakran ellentétes)
elvárásokat támasztanak ugyanazzal a képzési szolgáltatással szemben,
az egyes intézmények által megcélzott (megcélozható) minőség ezen elvárások
kompromisszumos eredője lehet." |
A felsőoktatás minőségbiztosítása és az EU-csatlakozás: Dinya László tanulmánya | |
A szigetlakók szavainak szó szerinti fordítása azért is helytelen, mert az ő agyuk valójában képtelen absztrakt fogalmakat alkotni. Ez azzal is bizonyítható, hogy a "freedom" vagy "quality" szavak náluk nem elvont, hanem operacionális kategóriák, olyannyira, hogy minden ilyen kategóriára egy mérhető és átlátható, tehát semmiképpen sem elvont ellenőrzési mechanizmust dolgoznak ki. Ez a kényszeresség a legfőbb bizonyítéka az absztrakt gondolkodási képesség hiányára. |
||
A földhözragadt minőségellenőrzési szemlélet bizonyítékául idézek egy, a szigeten dolgozó kollégám leveléből, ami magyartalan (szó szerinti) fordításban valahogy így hangzik: A következő nagy minősítési felmérés három év múlva lesz, de már most jönnek a figyelmeztetések, hogy a publikációs tevékenységet úgy kell időzíteni, hogy a nagy ötletek addigra megjelenjenek. |
||
| Ezek után talán nem meglepő, hogy a publikációs tevékenység, amivel az intézményi barbárok teljesítményét mérik föl független barbárok, szintén nem elegáns elvont fogalom mint nálunk, hanem (nóta benne) valódi, kézzel megfogható, nemzetközi közleményeket takar. | ||
| Ennyi példa után nyilván belátható, hogy egy elvontan gondolkodó nemzet nem veheti át a barbárok földhözragadt módszereit csak úgy, egy az egybe, királynőstől! Brrrr! Nekünk szofisztikált módszerekre van szükségünk. | ||
Vegyünk egy egyszerű példát! Két személy jelentkezik egyetlen tanszéki állásra. A barbárok ilyen helyzetben azonnal megmérik, hogy melyik jelentkezőnek hosszabb a publist-ja (mivel az oldalt kiskorúak is olvashatják, nem fordíthatom le a kifejezést), kinek magasabb az impact-ja, kinek a felvételével javulnak az akkreditációs esélyek. Ez undorító! |
||
Civilizált országokban más a szokás. A legfontosabb különbség az, hogy intelligens ember csak olyan pályázaton indul, amit már a kiírás előtt elnyert, tehát eleve nem kell mérlegelni. Mivel azonban nálunk is akad olyan személy, aki előre kiszámíthatatlan helyzetekben szeret döntéseket hozni, előadódhat, hogy mégis versenyezni kell. Ez esetben mindkét pályázó mond magáról valamit. Egy jól bevált módszer azt állítani például, hogy "én vagyok a Kárpátok géniusza, a feleségem pedig a Tudományos Akadémia elnöke". Ezzel nem lehet vitatkozni, de a módszer eredményes alkalmazása rendkívül költséges. Kézenfekvőbb ezért szerényebbet, de a vetélytárs kijelentésénél nagyobbat állítani. Én például azt mondanám egy közgazdasági tanszék adjunktusi posztjáért folytatott küzdelemben, hogy vetélytársam kiváló közgazdász, a második legjobb a Kárpát medencében, énutánam. Ezen pedig el lehet gondolkodni, mert benne van a nagyságom, de az emberek iránti tiszteletem is. Nem beszélve (!) kiváló kommunikációs képességemről, ez pedig nagyon felértékelődött mostanában nálunk. A földhözragadt szigetlakók egy ilyen kijelentés hallatán azonnal bepötyögnék a neveinket az ISI (nem is az ovi!) adatbázisba, és izgatottan számolnák, hogy kinek van több találata. Ellenfelem nevére a következő üzenet jelenik meg: "No articles found". Az én nevemre pedig ez: "27 documents matched your query". Ezzel azonban a szigeten még nem nyerném el a posztot, mert ezek tovább szőröznének, és rögtön kiderülne, hogy én biológus, és nem közgazdasági vagyok. Egyikünket sem vennék föl. Barbárok! Egy szigetországi kolléga leveléből szó szerinti magyartalan fordításban: Inkább vállaltuk, hogy szétosztjuk egymás között a betöltetlen állás miatti óraterheket, és egyiket sem vesszük fel a jelentkezők közül, mert nem érték el a kívánatos szintet. |
döntés előre kiszámíthatalan helyzetekben: kötelező képesség a rendelet-tervezet szerint. | |
| A legbiztosabb befutó megoldás egyszerű, de időigényes. Ez a módszer már nagyon finom gondolkodást, előrelátást és kitartást igényel. Az eljárás neve bizottság-lift, és pusztán annyi kell hozzá, hogy mindig megtaláljuk azt a felfelé mozgó bizottságot, amelybe aktuális szintünkről még éppen be tudunk ugrani. Amennyiben érezzük, hogy a lift már nem emelkedik tovább, akkor átugrunk egy gyorsan emelkedő bizottságba. Egyszerűnek hangzik, de valójában fárasztó és kockázatos módszer. | ||
| A bizottság-lift módszer nagy előnye, hogy bár nekem sincsen publikációm, meg neki sincs, nekem van bizonyító erejű múltam, ami neki vagy nincs, vagy kisebb. (Ha neki nagyobb van, akkor eleve nem indulok, mert nincs esélyem.) Egy további előny, hogy a bizottsági tagság szerencsés esetben nem csak hátteret, hanem valódi hatalmat is jelent. | ||
A minőség tehát nálunk nem valami mérendő dolog, hanem sokrétű fogalom. Piacgazdasági versenyhelyzetben a minőség
|
||
Aki pedig nem képes elsajátítani az elvont gondolkodás művészetét,
ami pedig már egy mestertől elvárható, |
||
Érdekes elolvasni: "It's time to admit that public education operates
like a planned economy, a bureaucratic system in which everybody's role
is spelled out in advance and there are few incentives for innovation
and productivity. It's no surprise that our school system doesn't improve:
it more resembles the Communist economy than our own market economy. |
||
|
|
||