| |
||
| Tudomány és egyetem Kabai Péter (be)képzelt beszélgetése a Felsőoktatási Szakemberrel Kérdező Oktató (KO): Múltkori beszélgetésünkben
Ön azt mondta, az oktatókat tanításra és nem tudományos munkára kell ösztönözni.
Ezt én ellentmondásnak érzem, mert az egyetem attól egyetem, és nem gimnázium,
hogy ott kutató munka is folyik. |
||
Felsőoktatási Szakember (FOSz): Valóban azt mondtam, hogy nem kell kutatásra ösztönözni az oktatókat, de azért nem, mert ők ösztönzés nélkül is folyamatosan kutatni szeretnének. KO: Valóban, sok kollégám számára élvezetes szórakozás a kutatómunka. Szerencse, hogy az oktatáspolitika ezek szerint támogatja ezt a tevékenységet. FOSz: Kutatás sokféle van. Van kutatás, amelyik csak papírt termel, de van olyan is, amelyik anyagi hasznot hoz. Ennek megfelelően az egyik kutatónak csak papírt adunk, a másiknak pénzt is. KO: Papírral nem lehet alapkutatásokat támogatni. FOSz: Az alapkutatás, mint minden, ami pénzbe kerül, a "tűrjük, de nehezen" kategóriába tartozik. KO: Úgy érzem, körben forgunk. Ön szerint mi a tudomány szerepe az egyetemen? FOSz: Hadd válaszoljak egészen őszintén. A mai világban a hallgatót nem az Ön szórakozása érdekli, hanem az, hogy rövid idő alatt szerezhessen a munkaerőpiacon versenyképes diplomát. Próbáljon meg kevesebb tudományt, több gyakorlatot, és főleg hatékonyabban oktatni. Ez az Ön számára is előnyös, mert nem kell fölöslegesen időt töltenie a felkészüléssel. Bemegy, hatszáz ember meghallgatja, kijön. KO: Most először határozott nemet kell mondanom. Tudomány nélkül nincs Tudományegyetem! FOSz: Az egyetem neve, vagy akár a léte is csak technikai részletkérdés, amiben még nincs végleges döntésünk. Be kell azonban látnia, hogy a tudomány jelenléte az egyetemen paradoxon. A tudományos kutatás annak köszönheti létét, hogy a tudományos ismeretek hiányosak. Hiányos ismereteket pedig fölösleges oktatni. Kenyérkeresetet adó fogásokat kell tanítani a mai világban. KO: Ön szerint ez a mai világ dilemmája? FOSz: A mai világé, de már régen nem dilemma, mert eldöntöttem a kérdést. KO: Bocsánat, egy telefonáló van a vonalban. B. Eötvös Lóránd (BEL): Tizenöt év óta működöm mint tanár a budapesti egyetemen. |
B. EÖTVÖS LORÁND nyílt levele Trefort
Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. (a forrásért köszönet Sükösd Csabának) |
|
KO: Örvendek. A Felsőoktatási Szakember Úr szerint az egyetemnek alkalmazkodnia kell a 21. század kihívásaihoz, a tanulás iránt megnövekedett igényekhez. Ön szerint tartható a szinvonal az oktatás tömegesedésével? BEL: Minden új tanév új hallgatóságot hozott előadási termembe, minden évben megújult erővel és reménynyel kezdtem meg előadásaimat, s mégis minden évben újra meg újra láttam, hogyan hanyatlik a tanulók szorgalma és a tárgy iránti érdeklődése az év elejétől annak végéig. FOSz: A hallgatók érdeklődése azért a tanáron is múlik, kedves professzor úr! Talán nem működik jól a belső minőségbiztosítási rendszer! KO: Az érdeklődés fontos, de még fontosabb a hallgatók tudása. Ebben nem éri csalódás? BEL: A legkeserűbb csalódás ... a vizsgálatokon vár a tanárra, a gondosan egybeállított s tudományosan átgondolt előadások után kénytelen kérdéseit a középiskola színvonalára alászállítani, hacsak a képtelenségig következetes lenni nem akar s a vizsgálandók 99 százalékát meg nem buktatja. FOSz: Ez hiba. Az oktatás szolgáltatás. Az egyetemnek mégsicsak alkalmazkodnia kell a hallgatók hozott tudás-szintjéhez. BEL: Az egyetem föladata a középiskolában kellőleg előkészített fiatal embereknek előadások és gyakorlatok oly módon való kiképzése, hogy tudományos ismereteik alapján az egyház, állam és társadalom szolgálatára alkalmasokká váljanak. FOSz: Tévedés kizárólag az alaptudományokat nevezni tudománynak. A gyakorlatias képzés is kiművelt emberfőt, tudást eredményez. BEL: Hallottam már hírét olyan úgy nevezett tudósoknak, kik a törvényczikkek hosszú sorát, vagy a történeti események évszámait előlről hátra, sőt még hátulról előre is hibátlanul el tudták mondani. Az ily csodálatos embereknek azonban rendesen vajmi kevés hasznukat vehetjük, hiszen még annyit sem érnek, mint az a könyvecske, melyet betanúltak, mert ennek írott és sokszor ellenőrzött adatai az emlékezetbe följegyzetteknél mégis nagyobb bizonyosságot nyújtanak. FOSz: Ön szerint akik nem kaptak széleskörű tudományos képzést, azok nem boldogulhatnak egy szakmában? BEL: ... hasonlítanak a tormába esett féreghez, mely nem tud mit csinálni, mihelyest az ismert területről eltévedt. Az ilyenekre, de csak is az ilyenekre lehet igaz az a sokszor hangoztatott mondás is: "tudós, de ostoba", mert a valóban tudományos képzettséggel, mint a szellemi erők legteljesebb kiművelésével, az ostobaság össze nem fér. FOSz: Kolléga Úr! Ne feledjük, hogy vannak szakmák, amelyek műveléséhez elsősorban nem tudományos, hanem szakmai képzés szükséges. KO: Természetesen, de ezeket hagyományosan nem egyetemeken tanítják, nemde? FOSz: Itt finom distinkiciókat kell tennünk. A jogász vagy orvosi hivatás pl. szakma, amit ugyanakkor egyetemen oktatnak. BEL: Nem az a jó biró vagy ügyvéd, ki az elébe terjesztett peres ügyre vonatkozólag rögtön tud valami törvényczikket idézni, nem az a jó orvos, ki csak egy pillantást vet betegére s már is elhatározta a divatos gyógykezelési módszerek melyikét fogja alkalmazni. KO: Valóban? BEL: A zavarok, melyek akár vagyoni viszonyainkban, akár szervezetünkben előállanak, sok esetben annyira bonyolódottak, hogy azoknak előre megállapított kész formulák és recipék szerint való orvosolhatására gondolni is képtelenség. Ilyen esetek megítélésére a gondolkodásban való önállóság szükséges s azt nem adhatja meg a gyakorlati szabályok sokasága, hanem egyedül a jártasság magukban azon tudományszakokban, melyekből e gyakorlati szabályok folytak. KO: Ebben kétségtelenül van igazság, legalábbis ami az anyagi viszonyaimat illeti. Ön szerint hogyan lehet ilyen jártasságot szerezni? Mi ebben az egyetem feladata? BEL: ... ha az egyetemtől elvárjuk azt, hogy a hazának hasznavehető fiakat neveljen, féltékenyen kell megőriznünk az egyetemi tanítás tudományos jellegét, el kell távolítanunk minden akadályt, mely az ez irányban való haladásnak útját állhatná. FOSz: A kolléga úr orvos-, vagy jogászprofesszor? KO: Úgy tudom fizikus. FOSz: Így már érthető. Egyetérthetünk mégis abban, hogy a való életben inkább szakemberre és nem tudósokra van szükség? BEL: Az egyetem szaktudósokat nevel, az élet szakembereket foglalkoztat, s mert az, aki egy tudományt művel, abban tudósabbá, és az, aki egyféle munkát végez, abban ügyesebbé válhatik: jelen korunk e szakszerűsége minden téren javunkra vált. De mert immár a gyakorlat embere többet használhat fel azokból az ismeretekből, amelyeket neki az egyetem szakszerű tanítása nyújt, azért még nem válott, s reménylem, nem is válik soha az egyetemből gyakorlati szakiskola: megmaradt, s maradjon is mindig a régi, a tudomány iskolája; viszonya az élethez sem változott meg, csak szorosabb lett; - szoros, de nem megszorító. FOSz: Bizonyára mások is vannak a vonalban... KO: Nem, sajnos ezek a kérdések rajtunk kívül senkit sem érdekelnek. FOSz: Nos, akkor talán megegyezhetnénk abban, hogy van szükség költséges, tudományos elitképzésre, de emellett az egyetemnek foglalkoznia kell a gyakorlatias tömegképzéssel is. BEL: E nézet hirdetőinek felületes véleménye szerint a tudománynak az
egyetemen csak a szentélyben van helye, mint valami drága ereklyének,
amelyet elég megnyitni néhány választottnak, de szükségtelen feltárni
a sokaság előtt, mely a külső csarnokokban is megtalálja azt, aminek legjobban
hasznát veheti. Sajnos, hogy nálunk az ilyen nézetek könnyebben találnak
hivőkre, mint nyugati, sőt némely keleti szomszédainknál. |
Eötvös Loránd :Az egyetem feladatáról
Rektori székfoglaló beszéd a Budapesti Tudományegyetemen (a forrásért köszönet Sükösd Csabának) |
|
KO: Bevallom, egy kicsit elvesztettem a fonalat. Mondhatjuk-e azt, hogy az egyetem tudományos műhely? FOSz: Természetesen mondhatjuk. KO: Mondhatjuk-e azt, hogy az egyetemi képzés alapja a tudományos képzés? FOSz: Természetesen mondhatjuk. KO: Mondhatjuk-e azt, hogy a tudományos alapképzést tudósokra kell bízni? FOSz: Természetesen mondhatjuk. KO: Ki mondhatja magáról, hogy tudós? FOSz: Természetesen bárki mondhatja. KO: Értem. Ezer kérdés van még. Megvilágítaná számunkra a közoktatás és felsőoktatás közötti kapcsolatot? Igaznak tartja azt az állítást, hogy a közoktatás a felsőoktatás rabságában szenved? FOSz: Ez így volt, de a kétszintű érettségi bevezetésével ez a világ elmúlt. Szívesen beszélnék erről, de mások is várják tőlem a tájékoztatást. Talán egy másik alkalommal. KO: Előre is köszönöm. |
||