A területhasználat vizsgálata

Az állomány egyedei többnyire nem véletlenszerűen oszlanak el a területen, hanem bizonyos részeken a véletlen választásnál gyakrabban, más helyeken ritkábban fordulnak elő. Nem csak az előfordulás, hanem az egyes helyeken mutatott viselkedésben is nagy eltérés lehet: az egyes területrészeken eltérő valószínűséggel táplálkoznak, pihennek stb. Ökológiai kutatásban általában az az érdekes, hogy bizonyos területeket előnyben részesítenek-e az egyedek, és ha igen, akkor miért. Az előnyben részesítés (preferencia) többet jelent, mintsem pusztán azt, hogy A helyen az egyed kétszer annyi időt tölt, mint B helyen. Ez fontos adat, de preferenciáról csak akkor beszélhetünk, ha ez a különbség nem lehet a véletlen, vagy valami nyilvánvaló dolog eredménye. Ha A terület például háromszor nagyobb, mint B, akkor a pusztán kétszeres különbség inkább arra utal, hogy az egyed B helyet preferálja. Ha A hely 90%-a vízfelület, B helyen pedig nincsen víz, akkor megint másképpen értékeljük az adatokat. Ezek extrém példák, de felhívják a figyelmet a rétegzés szükségességére, valamint arra, hogy a valódi preferencia megállapításához a véletlen előforduláshoz kell viszonyítanunk.

A vadgazdálkodó számára rendkívül fontos lehet annak ismerete, hogy a számára érdekes faj egyedei a terület mely részeit és mire használják. A területhasználat vizsgálatához ökológiai módszereket kell igénybe venni. A gazdálkodási gyakorlatban azonban nincs lehetőség ezt a kérdést "alapkutatási" szinten vizsgálni. A felsorolt módszerek között mégis vannak olyanok, amelyek jó információt adnak a gyakorlati munkához.
 
 

A módszereket a RMT alapján ismertetem (+ két új módszer)

Direkt módszerek
 

Indirekt módszerek
 

Módszer	Előnyök		Gondok
Nyomszámlálás	Az összes egyedről nyújt adatot		A helyen megtett út hossza nem feltétlenül korrelál a helyen töltött idővel
	Nagy terület vizsgálható, rövid idő alatt		A nyomok észlelése homokos területen, vagy friss hóban megbízható csak
	Olcsó
Hullaték számlálás	Az összes egyedről van adat		A defekációs ráta az aktivitástól függ
	Sűrűség becslésre is alkalmassá tehető		Különböző élőhelyeken eltérő lehet a hullaték lebomlása
Rágás nyomok számlálása	Az összes egyedről van adat		Torzított minta, a táplálkozó helyekről nyújt csak adatot
	A táplálékválasztásról, a vad által okozott kárról, az eltartóképességről is képet ad
Izotóppal jelölt hullaték ***	A teljes mozgáskörzetről van adat		Az egyedeket meg kell fogni
	Ismert egyedek mozgáskörzete		Műszeres értékelés szükséges
Hullaték azonosítás genetikai markerekkel ***	A teljes mozgáskörzetről van adat		Az egyedeket meg kell fogni
	Ismert egyedek mozgáskörzete		DNS labor szükséges
			Az adott fajra kell markert keresni

 
*** ezek a módszerek egyelőre csak kísérleti jelleggel, tudományos célra alkalmazhatók
egy friss példa a faj azonosítására : Faecal genetic analysis to determine the presence and distribution of elusive carnivores: design and feasibility for the Iberian lynx: itt
 
 
Rádiótelemetria

Balra: rétisas (Haliaeetus albicilla) a hátára éppen felszerelt GPS berendezéssel Jobbra: mozgástérkép a GPS által elküldött pontok alapján. (more on this)

Az utóbbi években a globális helyzetmeghatározó rendszerek (GPS) méretének csökkenése lehetővé tette, hogy az állatokra egy teljes GPS-t helyezzenek fel, és a GPS által meghatározott koordinátákat műholdon keresztül, vagy SMS üzenetként vegyék a kutatók.

A GPS folyamatosan küldi a jeleket, és így az állat mozgása teljes részletességgel vizsgálható.

 

 

 

---

 

Táplálékválasztás vizsgálata

Kondíció vizsgálata

 A kondíció (tápláltsági állapot) vizsgálatához olyan jellegeket mérünk, amelyek mint indexek

A gondot az jelenti, hogy az egyes indexek érzékenysége csak bizonyos tartományok között megfelelő (plafon és padló hatás). Ennek megfelelően gyakran több index párhuzamos vizsgálata szükséges.
 
Összes zsírtartalom

Kistestű gerincesek teljes testéből kivonják a zsírt. Rendszerint szárazanyag tartalomra számítják az indexet.

Testtömeg

A teljes testtömeg, illetve zsigerelt testtömeg a kondición kívül függ az állat méretétől is. Ennek megfelelően, a testtömeg adatokat valamilyen jól mérhető testméret értékkel normalizálják. Ilyen lehet valamelyik csont hossza (pl. metatarsus), vagy a testhossz. Bailey egy nyúlfaj kondíciójának vizsgálatához például a következő egyenletet dolgozta ki:

A teljes testtömeg mérés nagy előnye, hogy élő állatról (pl. befogáskor) is szerezhetünk adatot.
 

Vesezsír

A vese körüli zsír tömege tág határok között jelzi a hasüreg zsírtartalékának mennyiségét. Nagyon elterjedt mérési mód, mert a vese körüli zsír mennyisége jól meghatározható. Gondot jelenthet azonban a nagyon jó kondícióban lévő egyedek vese körüli zsírjának izolálása, mert ilyenkor a vese körüli zsír és egyéb zsírtartalékok közötti határ nem éles. A standard módszer szerint a vesét a zsírral együtt kiemelik, és a vese körüli zsírt a vese tengelyére merőlegesen átvágják a vese két végénél. A szerv körül maradt zsírt ezután lefejtik és megmérik.

A vese körüli zsír tömegét általában a vese tömegével normalizálják, ez a vesezsír index (VI). A vesezsír indexet sok faj esetében régóta használják, normális körülmények között ez az index érzékenyen tükrözi a különböző populációk közötti különbséget, illetve a kondíció szezonális változását. Van szerző, aki szerint a vesezsír index torzít, mert a vese tömege szezonálisan változik (gímszarvasban). A legmegnyugtatóbb vizsgálatban fehérfarkú szarvas teljes zsírtartalmát vetették össze a vesezsír indexszel. E szerint a vesezsír index a teljes zsír tömeg varianciájának 75%-át magyarázza, tehát használata jó eredményt ad.

Ezzel együtt minden konkrét vizsgálatban figyelni kell, hogy mennyire érzékeny az index. Extrém szélsőségek esetén (extrém sok zsír, vagy semmi zsír a vese körül) az index és a kondíció között feltételezett lineáris kapcsolat nem érvényesül, az index elveszíti az érzékenységét. Ilyen esetekben több index párhuzamos használata ajánlott.
 
 

Csontvelő zsír

A csontvelő zsírtartalmának mérését régóta használják a kondíció becslésére, elsősorban nagy emlősök esetében. A csontvelőben lévő zsír az utolsóként kiürülő depók között van, ezért a teljesen kiéhezett egyedek kondíciójának értékelésénél nélkülözhetetlen.

Általában a femur középső harmadában vizsgálják a zsír mennyiségét. Gyakran elegendő a vizuális ellenőrzés, a velő állaga és színe alapján az egyed kondíció kategóriákba sorolható. Gyakoribb azonban a laboratóriumi meghatározás. Ennek többféle módja van, a konkrét munkaterv elkészítése előtt érdemes tájékozódni, hogy az adott fajra illetve problémára mi a leginkább elfogadott módszer.

Mivel a velő szárazanyagának zöme zsír, néha elegendő lemérni a friss anyag tömegét, majd az anyagot tömegállandóságig kiszárítják (60 C fokon), a szárazanyagot lemérik és így a csontvelő index a száraz tömeg / friss tömeg lesz. Ennél pontosabb eredményt ad a zsír kivonása (pl. kloroform : metanol 2:1 arányban) és a zsír / szárazanyag arány kifejezése.

Csontvelő az alsó állkapocsból is kivonható. Ennek a módszernek előnye, hogy az alsó állkapocs lőtt vadból egyszerűen gyűjthető (trófeás vad fejét a vadászok levágják), illetve az is előny, hogy az alsó állkapocs korbecslésre is felhasználható.
 
 

Vér és vizelet minta

Elvileg mindkét minta alkalmas lehet a kondíció becslésére, a gyakorlatban nem sikerült olyan módszert kidolgozni, amely egy más módszerrel becsült kondíció értékkel szoros összefüggést mutatott volna.

A kor becslése

A kor pontos becslése ökológiai vizsgálatokban fontos lehet a populáció koreloszlásának, vagy a fertilitás, mortalitás kortól való függésének megállapításához. A vadgazdálkodási gyakorlatban többnyire elegendő, ha az egyedeket tágabb korcsoportokba tudjuk sorolni.

A kor becsléséhez felhasználhatunk olyan folytonos változókat, amelyek meghatározott intervallumon belül összefüggésben vannak a korral (pl. valamilyen testméret, fogkopás mértéke), illetve olyan diszkrét változókat, amelyek éves periódust mutatnak (pl. csont növekedési vonalak).

Folytonos változók

Szemlencse tömege

A gerincesek szemlencséje az egész élet során növekedik. A növekedés sebessége természetesen erőteljesebb fiatal korban, ezért a szemlencse tömege elsősorban a fiatal és idős egyedek megkülönböztetésére alkalmas olyan fajoknál, ahol más módszer erre kevésbé használható. A szemlencse tömeg meghatározását általában szárazanyagon végzik, a natív szemlencse tömeg mérése több hibát okoz. Kovács az őszi időszakban lőtt mezei nyulak esetében azt találta, hogy a szemlencse száraz tömege két szinte teljesen elkülönülő eloszlást mutat. Ezzel a módszerrel az az évi és idősebb egyedek aránya jól becsülhető.
 
 

Fogkopás

Sok fajra kidolgozták a korbecslést a fog kopása alapján. Fontos megjegyeznünk, hogy a kopás mértéke nem csak a kortól, hanem a táplálék jellegétől is függ, ezért e módszert nem csak az adott fajra, hanem a vizsgált élőhelyre is validálnunk kell.
 
Testméretek

Több fajra van adatunk különböző testméretek és a kor közötti összefüggésről. Mivel azonban az emlősök és madarak növekedése idősebb korban megáll, e méretek inkább csak a fiatal és idős korosztály elkülönítésére alkalmasak. Különleges "testméret" az agancs, amelyet a hímek évről-évre növesztenek. Az agancs mérete a kor függvényében növekszik, majd a maximális méret elérése (kulmináció) után csökken. Az agancs méretváltozása, illetve abszolút mérete állományonként változik, elsősorban korcsoportba osztásra alkalmas bélyeg.
 
 

Csontosodás

A csontosodás bár időben folyamatos, sebessége erősen felgyorsulhat kritikus életkorokban. A leggyakrabban használt bélyegek az idős és fiatal korosztály elkülönítésére alkalmasak. Ilyen pl. a mezei nyulak esetében a könyökcsont csontosodása, ami a könyökdudor megléte illetve hiánya alapján, élő állaton is kitapintható. Kovács szerint a könyökcsont dudor héthónapos egyedekben csak kismértékben tapintható, 8-9 hónapos korban teljesen eltűnik.

A koponyacsont varratai alapján szintén elkülöníthetőek a fiatal és idős egyedek (pl. őz esetében, Sugár, Mátrai, Heltay, Kabai).
 
 

Diszkrét változók

Fogváltás

Több faj esetében megállapították a fogváltás kor szerinti menetét. A fogváltás vizsgálata a fiatal korosztályon belül alkalmas a pontosabb korbecslésre.
 
 

Csont növekedési vonalak

Kontinentális éghajlaton élő emlős fajok esetében a csontok, a fog növekedési sebessége szezonális ingadozást mutat. Több vizsgálat szerint ezt a periodicitást nem fedi el az egyedek élettani állapota (vemhesség, bőgés), és így a növekedési vonalak alapján lehet ma a legpontosabb korbecslést végezni.

A fogak gyökerénél minden évben új cement réteg rakódik le, ezek a növekedési vonalak alkalmas feldolgozás után megszámolhatóak. Néhány faj esetében, a fog nagy mérete és a vonalak elkülönülése miatt elegendő a fogat megcsiszolni, és a vonalak sztereo mikroszkóp alatt azonosíthatók. A legtöbb esetben azonban szövettani feldolgozás szükséges. Ehhez a fogat dekalcifikálják, a puha fogból szövettani metszetet készítenek, amelyet megfelelő festés után vizsgálnak. Hasonló növekedési vonalak detektálhatók az állkapocs metszeteiben is.

Öt éves medve foga. Az állat 3 éves korában tetracycline-nel kezelt csalétket evett. (more)

A módszer validálását több fajon ismert korú egyedek vizsgálatával végezték el. Kabai és Kovács pl. első éves őzeket fogott be, jelölt meg, és az elejtés után vizsgálta a növekedési vonalakat. Idősebb egyedekbe a befogáskor antibiotikumot injektáltak. Az antibiotikum beépül a növekvő csontba és foggyökérbe a beadás idején, az anyag fluoreszcens mikroszkóp alatt észlelhető, így meghatározható, hogy a befogás és az elejtés között eltelt évek száma milyen szorosan korrelál a fluoreszcens jel fölött képződött új vonalak számával.

Tapasztalatok szerint a legtöbb faj esetében pár év bizonytalansággal a kor becsülhető. A bizonytalanságot az esetlegesen elágazó, szabálytalan növekedési vonalak értékelése okozza.

Összefoglalásképen elmondható, hogy pontos korbecslés a vadgazdálkodási gyakorlatban nem lehetséges. Jó eredményt érhetünk el a fiatalok és idősek megkülönböztetésében, illetve sok fajnál a felnőtt állatok korcsoportba sorolásával. Ennek fajonkénti módszerét a vadászat és vadgazdálkodás tárgy ismerteti.
 

Ivar meghatározás

A poligín, erős ivari dimorfizmust mutató fajok esetében az ivar azonosítása nem okoz nehézséget. Mivel a legtöbb vadászható faj ilyen, az ivar meghatározás módjával itt részletesen nem foglalkozunk. Mezei nyúl esetében a szaporodási időszakon kívül az ivar meghatározása, azaz a a pénisz és a klitorisz megkülönböztetése gyakorlatot igényel.

 

DNS markerek ivar-meghatározásra. Balra hím, jobbra nőstény parlagi sas fióka DNS (Horváth Márton és mtsai)

Egyre elterjedtebb az ivar meghatározása specifikus genetikai markerek alapján olyan esetekben, amikor más lehetőség nincsen.

Szaporodási sikeresség becslése

A populáció növekedése szempontjából a felnevelt, és a szaporodásban részt vevő utódok száma (aránya) a legfontosabb adat. A szaporodási sikeresség becslése azonban többnyire közvetett módszerekkel történik, vizsgálható a nőstények vemhesülése (fertilitás) illetve a megszületett utódok száma (natalitás).

A vemhesülés ellenőrizhető közvetlen magzat számlálással a szaporodási időszakban lőtt nőstényekben. Mezei nyulak esetében Kovács azt találta, hogy a nőstények 35-40 %-a terméketlen. A termékeny nőstényekben az utódok átlagos száma 2-3 között változik.

Őz esetében Sugár, Mátrai, Heltay és Kabai vizsgálatai szerint a felnőtt suták szinte 100%-a vemhesül, szinte minden sutában két magzat van. Az egykék és a hárma ikrek aránya kicsi. A jobb és gyengébb minőségű területek között a fő különbség nem a sutánkénti magazatszámban, hanem a sutagidák vemhesülésében volt. Ugyanezek a kutatók több hazai gímszarvas állomány vizsgálata alapján megállapították, hogy a felnőtt tehenek szinte 100 %-a vemhesül, az átlagos magzatszám egy, az állományok között a fő különbség az egy éves nőstények vemhesülésének valószínűségében van.

A magzatvizsgálat nagy előnye, hogy a magzatok számán túl egyéb információk is gyűjthetők (magzatok mérete, ivararánya stb.). A módszer korlátja, hogy vemhes állatok kilövése nem etikus, és ehhez külön engedély szükséges.

A termékenység közvetett jelzője lehet mezei nyúlban a placenta hegek száma, nagytestű növényevőkben pedig a sárgatestek (corpora lutea) száma.

Balra placenta hegek, jobbra sárgatest kipreparálása

A megszületett szaporulat arányának becslése olyan fajok esetében lehetséges közvetlen megfigyeléssel, amelyeknél az anya szoros közelséget tart az utódokkal.

Mortalitás becslése

A természetes mortalitás hazai körülmények között néhány fajnál (mezei nyúl, fácán) jelentős lehet, míg más fajok esetében (gím, őz), normális körülmények között elenyésző mértékű. Minden állományt érhet azonban "katasztrófa" (súlyos, újonnan megjelenő járványos betegség, árvíz stb), amely a vadászaton kívűli mortalitást érzékelhetően megemeli.

A természetes mortalitás okai nehezen vizsgálhatók, mivel az elpusztult egyedeket általában kis valószínűséggel lehet csak megtalálni. A mortalitás mértékére ezért többnyire indirekt módon következtetünk.
 

Vadgazdálkodási modellek

Az állományról gyűjtött információk (nagysága, szaporodás és elhalálozási arány, táplálék-kínálat stb.) azért fontosak, mert ezek alapján jobban tervezhető a beavatkozás módja és mértéke.

A modelleket a N-F könyv tárgyalja.

Az ismertetett módszerekkel információ gyűjthető az állomány helyzetéről

A helyzet ismeretében jobban meghatározható a beavatkozás módja és mértéke.

Beavatkozás:

(1) Szűk keresztmetszet manipulálása: pl. fészkelőhelyek száma

Vadföld, takarmány,

Ragadozók kontrolja

Vadkár elleni védekezés stb.

 (2) hasznosítás

egyedszám, ivararány, koreloszlás, gazdasági érték (trófea) stb.
 

Tervezés: milyen módon lehet a rendszert a jelenlegi állapotból egy kívánatos (tervezett) állapotba juttatni?
 

 
 
 
Olvasnivaló:

Sex differences in emigration and mortality affect optimal management of deer populations
T H CLUTTON-BROCK, T N COULSON, E J MILNER-GULLAND, D THOMSON & H M ARMSTRONG
http://www.nature.com/nlink/v415/n6872/abs/415633a_fs.html  
(A Nature kivonatok olvasásához be kell jelentkezni. Érdemes)

ANTLER SIZE IN RED DEER: HERITABILITY AND SELECTION BUT NO EVOLUTION
Loeske E. B. Kruuk, Jon Slate, Josephine M. Pemberton, and Sue Brotherstone
Evolution: Vol. 56, No. 8, pp. 1683–1695.
A teljes cikk ingyenes: http://evol.allenpress.com/evolonline/?request=get-abstract&issn=0014-3820&volume=056&issue=08&page=1683