|
Az első etológusok valójában zoológusok voltak, akik a fajokra
jellemnő viselkedésmintázatokat természetesen körülmények között
figyelték meg és írták le. Ezekből a megfigyelésekből kiderült pl.
hogy a szemre nagyon hasonló récefajok hímjeinek udvarlása nagy
eltéréseket mutat. Sok adat gyűlt össze arról is, hogy az egyes
fajok milyen módszerrel ejtenek zsákmányt, vagy milyen módon rejtőznek
el a ragadozók elől.
A megfigyelések alapján össze lehetett gyűjteni egy-egy faj jellemző
viselkedéseinek listáját, az úgynevezett etogramot.
A hosszú éveken át tartó megfigyelések során eddig ismeretlen,
új viselkedések létére is fény derülhet. Rendkívül érdekes felfedezés
volt pl., hogy a csimpánzok nem csak használnak, de készítenek is
eszközöket, illetve az, hogy a csimpánzok időről időre összehangolt
módon vadásznak, és az elejtett allatok húsát megosztják egymással.
Az állatok megfigyelése természetes környezetükben azért fontos
az etológusok számára, mert őket a természetes viselkedés szerveződése
és funkciója érdekli, mesterkélt viszonyok között azonban előfordulhat,
hogy amit látunk, az a körülményekből és nem az állat természetes
viselkedéséből adódik.
A puszta megfigyelésnek az ilyen jellegű kutatásban azonban erős
korlátai vannak. Ma a leggyakoribb megközelítés az, hogy egy faj
természetes viselkedésének megfigyelése alapján teszünk fel kérdéseket,
és a választ valamilyen kísérletes beavatkozással keressük. (ld.
kísérlet)
|