Kapp Péter

II. Évf.

Az alábbiakban Dr. Jánoska Ferenc (Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar; Vadgazdálkodási Intézet) által vezetett kutatást mutatom be, melyben a magyarországi vaddisznóskertek ökológiai állapotának jellemzését végezte el fitocönológiai és talajfaunisztikai vizsgálatokkal.

A felmérés elkészítésének okai

A vaddisznóskertek az 1990-es évek kezdetétől reneszánszukat élik Magyarországon. Számos vadászatra jogosult dönt úgy, hogy újonnan létesít vaddisznóskertet, illetve a már meglévő, hosszabb ideje működő kertjét felújítja, vagy lecseréli, helyette újat létesít. A létesítés okai többfélék lehetnek: egyrészt a vadászati-vadásztatási lehetőségek pontosabb tervezése, biztonságosabbá tétele, a már kialakult vendégkör megtartása, másrészt a kerten kívüli területeken a vaddisznó által okozott károk csökkentése lehetnek a fő okok, melyek egy új kert létesítésére ösztönzik a vadgazdálkodókat.

A vaddisznó zárttéri tartásának sarkköve a megfelelő vízellátás biztosítása. Olyan kertet létesíteni, ahol a természetes vízellátás nem megoldott, nem célszerű, mivel a mesterséges vízpótlás igen nagy munkaerőigénnyel és anyagi eszközökkel biztosítható csak.

Kiemelten fontos továbbá a vaddisznó széles táplálékspektrumának biztosítása, főképpen az állati fehérje pótlásának szükségessége, (a kertben található és a vaddisznó számára felvehető állati eredetű táplálék biztosítása legtöbbször nem áll a tervezés során a tennivalók központjában).

Ugyancsak fontos szempont, hogy a növényzetből felvehető táplálék is a lehető legjobban szolgálja a vaddisznó táplálkozását. Intenzív körülmények között a vaddisznó táplálkozását mesterségesen kell biztosítani, de nem mellékes, hogy milyen természetes táplálékforrások állnak rendelkezésre, illetve ezeket a táplálékforrásokat a sűrű egyedszámban tartott vaddisznóállomány milyen gyorsan, milyen hatékonysággal éli fel, illetve vannak-e lehetőségei a területen lévő flórának és faunának a regenerálódásra.

Az itt említett okok miatt került sor a fitocönölógiai és talajfaunisztikai vizsgálatokra az ország több vaddisznóskertjében 1999-től.

A kutatási területek és rövid jellemzésük

Vizsgálatokat részben új létesítésű, részben több évtizede működő vaddisznóskertekben végezték el.

A régóta üzemelő kertek közé tartozik a Pilisi Parkerdő Rt. Valkói Erdészetének isaszegi vaddisznóskertje, valamint a Bajnai Erdészet területén üzemelő Rókási vaddisznóskert. Mindkét létesítmény, bár eltérő intenzitással, de évtizedek óta szolgálja a vadásztatást.

Az újonnan létesített kertek, melyeket vizsgálatukba bevontak: a Pilisi Parkerdő Rt. Gödöllői Erdészetének Galgamácsai vaddisznóskertje, a HM Budapesti Erdőgazdaság Rt. Süttő Erdészetének Margitoki vaddisznóskertje, valamint a HM Kaszói Erdőgazdaság Rt. vaddisznóskertje. A két utóbbi vadaskert a '90-es évek közepén létesült, és készültek felmérések a létesítéskori kezdeti állapotról. A fenti, állandósított vizsgálati területeken kívül rendelkeznek egyéves adatokkal új létesítésű, illetve tervezés alatt álló vaddisznóskertek vizsgált jellemzőiről is.

ELEMZÉSI MÓDSZEREK

A vadaskertek ökológiai állapotának jellemzésére fitocönológiai és talajfaunisztikai vizsgálatokat végeztek. Célkitűzésük a pillanatnyi állapot jellemzésén túl elsősorban a lejátszódó folyamatok nyomonkövetése, ezért első lépcsőben 4 éves vizsgálatokat folytattak, melyeket reményeik szerint további évekre terjeszthetnek ki.

Az erdei növénytársulások vizsgálata során a klasszikus cönológia négyzet alakú mintavételi egységét használták fel. A kiválasztott erdőrészleteket bejárva, a legjellemzőbbnek tekinthető ponton választották ki a mintaterületeket. A felső és alsó koronaszint, valamint a cserjeszint jellemzőit a mintaterület környezetének adatai alapján állapították meg, míg a gyepszint jellemzőit 4x4 m-es kvadrátban becsülték.
Minden mintában szintenként felvettél az előforduló fajokat és néhány fontos jellemzőjüket. A felvételnél négy szintet különítettek el:
A1 - első lombkoronaszint
A2 - alsó lombkoronaszint
B - cserjeszint
C - lágyszárú szint (gyepszint)
A gyepszintben rögzítették a fajok A-D (abundancia-dominancia) értékét, amely az előforduló fajok tömegességének jellemzésére szolgáló, az egyedszám- és borításviszonyoknak a - termetkülönbségekből adódó arányeltolódást csökkentő - becslési skálája. Az A-D értéket a szokásos ötfokú ordinális skálán való becsléssel határozták meg.

Ez az értékelés bizonyos hibával terhelt, mert a borítást természetesen lehetetlen pontosan becsülni.
Megállapították a szociabilitást, ami a társulásképességet jelöli, valamint feljegyezték a növényfajok fenofázisát. A mintaterületeket állandósították a többéves vizsgálatok elvégezhetősége érdekében.

A talajfauna felvételezéséhez a fitocönológiai vizsgálatokhoz kiválasztott mintaterületek közelében, 1x1 m-es területrészeken megvizsgálták a talaj szabad szemmel észlelhető faunáját. Az 1 m2-es területrészeken (mintaterületenként 3-4 mintában) a talajt 25 cm mélyen felkapálták, a kiemelt talajt fóliára téve vizsgálták át. A helyszínen meghatározható egyedeket feljegyezték, a laboratóriumi vizsgálatokra szoruló egyedek etilén-glikolban konzerválva begyűjtésre kerültek.
Ugyancsak vizsgálták a kertek kisemlős-viszonyait is. Erre a célra élvefogó kisemlős-csapdákat alkalmaztak. Kertenként és alkalmanként 100-100 db csapdával dolgoztak.

Eredmények, értékelésük

Az első három év eredményei bizonyos trendeket mutatnak, természetesen messzemenő következtetések levonását még nem teszik lehetővé. De mivel a kutatási területek kiválasztása olyan céllal történt, hogy a hosszabb ideje működő, illetve új kialakítású vaddisznóskertekben vizsgálhassák a természetesnél magasabb vaddisznólétszám következtében beinduló-végbemenő folyamatokat, ezért bizonyos megállapítások már most is megtehetők.

A talajfauna tekintetében legdiverzebb élőhelynek a kaszói vaddisznós-kert bizonyult. Mivel itt már rendelkeztek korábbi adatokkal is, az megállapítható, hogy a legkorábbi felvétel (1995) óta alapvető változás sem a fajösszetételben, sem az egyedszámban egyelőre nem következett be. Az a tény, hogy a négy vaddisznóskert közül ebben a kertben volt a legdiverzebb, illetve egyedszámban a leggazdagabb a talajfauna, elsősorban az élőhely, az erdők adottságainak tudható be. A kert létesítése óta eltelt időszak folyamán a vaddisznóállomány még nem élte fel a talajfaunát, ott alapvető változások még nem álltak be.

A másik új létesítésű kert, a süttői kissé szegényesebb talajfaunával rendelkezik, ez azonban elsősorban az erdők adottságainak, a talajból adódó lehetőségeknek tudható be.

Az isaszegi kert talajfaunája szegényes, itt mindenképpen szerepet játszik a vaddisznóállomány tevékenysége, hiszen a kert hosszabb ideje üzemel, ugyanakkor nem kétséges, hogy a gyenge homoktalajok itt sem ideálisak a talajfauna számára.

A bajnai, rókási vaddisznóskert e tekintetben igen-igen hátul kullog az összevetésben, mivel talajfaunája csupán néhány generelista faj kevés egyedszámú jelenlétére korlátozódik. Itt mindenképpen elsősorban a vaddisznóállomány hatását kell elsődlegesnek tekintenünk. Ez a megállapítás annál is inkább igaznak tekinthető, hiszen ez a kert az egyik az öt vizsgált kert közül, amelyben törzsállományt is tartanak, tehát a vaddisznó jelenlétére éveken át számítani kell, és a kert több, mint húsz éve üzemel.

A galgamácsai vadaskert 2000-ben létesült, itt az elsődleges állapotfelvételek közepesnek tekinthető talajfauna-táplálékkínálatot mutattak ki.

A fitocönológiai vizsgálatok tekintetében hasonló megállapítások tehetők, mint a talajfaunánál, bár itt a kaszói kert mellett a süttői kert is szinte háborítatlan állapotúnak tekinthető.

A kaszói kertben az 1995 óta folyó vizsgálatok lehetővé teszik, hogy a folyamatot nyomon követhessék. Annyi látszik, hogy a degradációs jelenségek hatása már érződik a kert területén, bizonyos mintaterületeken ez egészen szembetűnő, ugyanakkor ezek a folyamatok lassulnak, illetve megállni látszanak. Mivel ebben a kertben a legnagyobb a vadászatok előtti fajlagos vaddisznólétszám (elérheti, illetve meghaladhatja az 1 vaddisznó/ha értéket), így a vadlétszám károkozása a későbbiekben is számottevő lehet.

A süttői kert nagy területe, illetve a viszonylag alacsony fajlagos vaddisznólétszám (kb. 0,3-0,4 vaddisznó/ha) miatt csupán csekély mértékű degradációval érintett, bár a bolygatást, illetve a nitrogén-feldúsulást jelző növények (nagy csalán, erdei nenyúljhozzám) egyes mintákban már jelen vannak, illetve számottevő abundanciájúak. A folyamat nyomonkövetése a későbbiekben érdekes lehet, amennyiben e folyamatok megállnak, illetve felerősödnek.

Az isaszegi kert növényállománya is (meglepetésre) csekély mértékben károsodott, bár ez mindenekelőtt a korábbi évek során csekélyebb mértékű üzemeltetésnek tudható be. Az alacsonyabb intenzitású üzemeltetés hatására a '90-es évek elején regenerációs folyamatok indultak be. Mivel az isaszegi vaddisznóskert most esett át egy technológiaváltáson, érdekes lesz nyomon követni az ennek következtében végbemenő folyamatokat.

A bajnai, rókási kert lágyszárú növényzete erőteljesen károsodott. Egyes mintákban a túrási-taposási kár becsült értéke meghaladta a 70 százalékot. A gyengébb termőhely, illetve a magas vadlétszám következtében erősen sérült a lágyszárúszint, a cserjeszint sok helyütt visszarágott, a gyepszinthez hasonlóan sérült, degradálódott. A cserjeszint károsodása, illetve a gyepszintben lévő taposási kár egy jelentős része véleményünk szerint azonban nem elsősorban a vaddisznó, hanem a kertben a vaddisznóval együtt tartott gímszarvas számlájára írható.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a vadaskerti vadtartás hatására az erdők fitocönológiai állapotában és a talajfaunában bekövetkező változások mértéke a vizsgált vaddisznóskertekben különböző erősségű. A kétségtelenül jelentkező degradációs folyamatok intenzitása sok tényezőtől függ, s ezek közül csak az egyik (bár nyilván a legfontosabb) a feldúsított vadállomány. Az alapvető adottságok, az időjárás szélsőségei, illetve a technológia, az üzemeltetés mikéntje lassíthatja, vagy gyorsíthatja a végbemenő változásokat.

Forrás:

Vadgazda (A magyar vadászlap szakmai melléklete)

Dr. Jánoska Ferenc: Ökológiai vizsgálatok vaddisznóskertekben