Az északi pocok létszámbecslése

Emlősök: az északi pocok (Microtus oeconomus) fogás-jelölés-visszafogáson alapuló monitorozása

Az északi pocok (Microtus oeconomus) hazánk jégkorszaki reliktum kisemlősfaja, melynek a Szigetközben és a Kis-Balatonon van jelentősebb állománya (CSORBA és PECSENYE 1997), valamint fontos adatok állnak rendelkezésünkre a Fertő-Hanság területéről. Az alprojekt általános célja, hogy ezekről a magyarországi populációkról pontosabb képet kapjunk több szünfenobiológiai kérdés alapján, mint a populációméret, mozgáskörzet, habitatpreferencia, a faj rágcsálóközösségben elfoglalt helye szempontjából. A fenti kérdésfeltevésekhez alapvetően fontos a populációk egyedeinek jelölése, a fogás-jelölés-visszafogás (csapdázás) módszere. Másrészt a program kiegészíti a már korábban elkezdett, indirekt módszerként alkalmazott bagolyköpetek elemzését is. A faj elterjedési területein folyó vízrendezési munkálatok veszélyeztetik a populációk fennmaradását, a beavatkozások hatására fragmentálódhatnak az egyes populációk, valamint feltehető, hogy a korábban ismert előfordulási helyük a populációk túlélése szempontjából alkalmatlanná válnak, így fontos olyan optimális élőhelyek feltérképezése is, ahol a vízrendezési beavatkozásoknak nincs hatása és a populációk fennmaradhatnak. Egy csapdázási periódust öt éjszakásra javasoljuk, mivel ez a Pollock-féle robusztus, azaz a nyílt-zárt modellekre épülő kombinált becslést is lehetővé teszi. Éves időszakban mindhárom vizsgálati területen minimum 5 csapdázási periódus megvalósítását javasoljuk.
A csapdázásra az elevenfogó csapdázás két módszerét javasoljuk.

A terepviszonyoktól függően, ahol lehet, ott kvadrát módszert alkalmazunk. A kvadrátok nagyságát tekintve optimális az 1 ha, amelyen a csapdaszám 11x11-es (121 db csapda), vagy 9x9-es legyen, így a csapdák egymástól 10, illetve 12,5 m-re vannak egymástól. Ha a terepviszonyok nem engedik meg a 1 ha-os nagyságot, akkor ennél kisebb, de minimum 50x50 m-es kvadrátok legyenek. Ekkor természetesen a csapdák is közelebb kerülnek egymáshoz. Ahol a kvadrát módszer nem alkalmazható, ott a vonal transzekt eljárást javasoljuk. Ebben az esetben minimum 21 csapdát használjunk 10 m-re egymástól, így 200 m hosszú transzekt mentén csapdázhatunk.

Az adott csapdázási periódusra a kisemlősök egyedszám adatait felhasználva a csapdázott kisemlősközösség diverzitását és egyenletességét kiszámíthatjuk. (pl:Shannon-Wiener-diverzitás). A Manly-Parr fogásnaptárból meghatározhatók az egyedek fogástörténetei, amelyek a becslő szoftverek bemeneti adatai. A túlélés, visszafogási valószínűség, valamint a populációk méretének becsléséhez a CAPTURE, JOLLY, SURGE és MARK programokat javasoljuk, valamennyi letölthető az Internetről. 

A megfogott állatok egyedi jelölésére az első lábujjperc eltávolítása biztos és gyors módszer (BEGON 1984, O'FARELL 1980, NICHOLS és CONLEY 1982), ami az állat a fogástörténete során mindig azonosítható. Csapdázáskor feljegyezzük az állat nemét (nőstényeknél graviditást, laktálást is feltüntetve), korát, tömegét, csapdaszámát és egyéni kódját. Csapdaürítést csak szakember végezhet.

Forrás: Horváth Gyõzõ (JPTE Ökológia és Állatföldrajzi Tanszék)

http://www.kvvm.hu/szakmai/biodiver/hun/5.htm

2006-05-05

                                                                                                          Novák Nóra