Összefoglaló az ELTE Etológia Tanszéke által végzett bugaci kutatásokról a házinyúl korai szagtanulásainak sajátosságain keresztül

Bárány Annamária

A Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó három, egykor összefüggő homokhátság A borókások jelentős állománya az Orgoványi és a Bugaci régióban alakult ki.

Az üregi nyúl őshazája az Ibériai- félsziget félsivatagos, ligetes homokdűnéi, azonban mára már Európa jelentős mennyiségű területén elterjedt, ahol elég fű és lágyszárú növényzet található és elég laza a talaj a kotorékásáshoz. Bár fő táplálékai elsősorban a fűfélék, kisebb hányadban a magvak, ínséges időkben megrágja a fakérget is és borókát is fogyaszt. Bugacon a borókafogyasztás lehetséges okaként azt tartják, hogy az üregi nyúl másfél évszádos jelenléte alatt annyira lelegelte az őt körülvevő lágyszárúakat, hogy végül olyan magas monoterpenoid- tartalmú növényekre fanyalodott, mint a kakukkfű, vagy a boróka. A túlzott fogyasztás eredményeképpen csupasz homokfelszínű területek és szélsőséges mikroklimatikus viszonyok alakultak ki.

Az üregi nyúl jelenléte nagy szerepet játszik az Ősborókás növényzetének alakulásában, hiszen kaparásával jelentős károkat okoz a gyepben, a nyúlbogyók koncentrált területű ürítésével nitrogén-gazdag foltokat hoz létre, így a bennük lévő magok kicsírázása és a felhalmozott tápanyag miatt zöld növénygyűrű található körülöttük.(A bogyók elsődleges funkciója a területjelzés, így elsősorban a kolóniák határain találhatóak. Ezt úgy bizonyították, hogy minden ürülékhalomra fehér papírlapot helyeztek, majd helikopterről légifotó-sorozatot készítettek, amin a fehér pöttyök helye pontosan bemérhető. Ezek szerint az ürülékhalmok 5-8 méterenként kialakított láncolata a várak körüli legelőket határolja.) Rágásával hozzájárul a borókás elöregedéséhez, az alsó ágak legelésével meggátolja a fiatal borókák növekedését, bár le is rágja a növényzetet a fiatal boróka mellől, ezért elősegíti a gyorsabb növekedését, így az hamarabb kinő a takarásból.

A nyúl borókarágó-tevékenységének vizsgálatakor feltűnt, hogy az erdő másik végében, Bócsán nem volt nyoma a borókafogyasztásnak. Ennek okául két lehetőség merült fel: 1. különböznek a borókák, 2. különböznek a nyulak. A borókák közti különbség megállapításához bócsai borókacsemetét ültetettek a bugaci területre (a borókák felét elkerítették), melyet a bugaci nyulak két nap alatt lelegeltek. A különbség tehát, minden valószínűség szerint a nyulakban van.

 Ennek kiderítéséhez ellenőrzött körülmények között borókával kínáltak bugaci és más üregi nyulakat. A befogott állatok valóban ették a borókát, de csak akkor, ha a bugaci erdőben nőttek föl: a laboratóriumban született példányok elkerülték a borókát. Felmerült a gyanú, hogy a kisnyulak táplálkozási szokásaikat anyjuktól vehetik át, de mivel a nyúlmama a szoptatási időszakban csak a napi 3-4 perces etetés során találkozik utódaival, majd a 28 napos periódus után elűzi őket, nincs arra lehetőség, hogy a kisnyulak ellessék anyjuktól annak étrendjét. A megfelelő táplálékról tehát még a fészekben információt kell szerezniük.

A nyulak számára fontos, hogy különbséget tudjanak tenni a mérgező és az ártalmatlan növények között és a lehető legelőnyösebb táplálékot fogyasszák. Képesek érezni a sós, édes, savanyú és keserű ízeket, de ennél sokkal jelentősebb a szaglásuk. Orrüregükben százmillió receptorsejt található, mely igen kifinomult szaglást eredményez. A galamb és a nyúl agyának összehasonlításakor szembetűnő különbséget láthatunk a lobus olfactoriusok nagysága között. A madarak egy része szinte egyáltalán nem érzi a szagokat.

 

 

A napi egyszeri szoptatásnak a szaglás szintén alapvető feltétele. A kisnyulak anyjukat a nőstényekben termelődő anyai feromon által azonosítják és ez startjelként szolgál nekik, hogy ezt felismerve azonnal keresni kezdjék a csecsbimbót. Ez a képesség veleszületett tulajdonság. Újabb kutatásokkal meg tudták határozni azt az anyagot, mely megtalálható a nyulak anyatejében és vélhetőleg a szopási viselkedés elindítója. Gázkromatográfiás eljárás során azonosították a metilbutenal nevű vegyületet.

Ha az anyai feromonon kívül más szag is jelen van az anyán, akkor a kisnyulak ezt már az első táplálkozás után összekapcsolják a szopással. Ez a szag később ugyanúgy kiváltja a csecskeresést, mint a feromon. A táplálék befolyásolja anyatejnek és valószínűleg magának az álltnak a szagát.

A vemhesség során az anya által fogyasztott táplálékból íz,- vagy szaganyagnak kell átjutnia az anya bélrendszeréből az anyatejbe. Így az anyai étrend elsajátítása már a méhben elkezdődik. Ha maga az állat is hordozza ezt a jellegzetes szagot, akkor az utódok a szag alapján könnyen azonosítani tudják a szoptatási idő során, hiszen a kisnyulak vakon és süketen jönnek világra.

Emellett a mama néhány ürülékbogyót is helyez a fészekbe, melyek szintén tartalmazzák a táplálék szaganyagát, az utódok esznek ebből, így az íz alapján is képesek azonosítani.

Ennek igazolására laboratóriumi kísérleteket végeztek, melynek lényege az volt, hogy nőstény nyulakat a vemhességi és a szoptatási idő alatt különböző módon etettek. Az első csoport csak nyúltápot kapott, a második csoport étrendjét tíz százalék borókabogyóval, a harmadikét ugyanannyi kakukkfűvel egészítették ki. Az kisnyulak a szoptatási idő végén egy úgynevezett háromutas táplálékválasztási tesztben vettek részt. Ennek során az állatoknak borókát, kakukkfüvet és nyúltápot ajánlottak fel és mérték az időt, illetve a fogyasztott táplálék mennyiségét. Az első választások értékelése azt mutatta, hogy az állatok előnyben részesítették azt az aromás növényt, melyet anyjuk fogyasztott.

Manipulált almokat is létrehoztak azáltal, hogy a tápon nevelt anya fészkébe borókafogyasztó mama ürülékét tették, illetve a borókán nevelt nőstény fészkébe nem került szaganyagot tartalmazó ürülék. Az első változat kicsinyei a táplálékválasztási tesztben nyolcvan százalékban tápot fogyasztottak és tíz százalékban aromás növényt, míg a második csoport ötven százalékban választotta az aromás növényt.

További vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy az átadott információk hosszú időre meghatározzák az utódok önálló táplálkozását. A borókával etetett nőstények kicsinyeit szoptatási idő után laboratóriumi táppal nevelték fel, majd fél év múlva alávetették őket a táplálékválasztási tesztnek. Ezek az egyedek még ennyi idő elteltével is jóval több borókát fogyasztottak, mint a táppal etetett mamák kicsinyei.

Arra a kérdésre, hogy vajon az íz, vagy a szag az erőteljesen befolyásoló tényező, egy újabb kísérlet adott választ, melynek során a csupán táppal etetett nőstények elletőládáiba borókát és kakukkfüvet helyeztek. Az eredmények azt mutatták, hogy azok a kisnyulak, melyek boróka-, illetve kakukkfű-szagot érezhettek a szoptatási időszak során, ezeket a növényeket részesítették előnyben a teszt folyamán.

A teszt során észlelt kezdeti különbségek minden esetben fokozatosan csökkentek, majd végül eltűntek. A kisnyulak megtanulták, hogy a táplálóbb nyúltáp fogyasztása előnyösebb. A táplálékpreferencia tehát szociális tanulás révén átadódhat egyik generációról a másikra, azonban ez csak a kezdeti választásban segíti a kisnyulakat. Így a preferencia még akkor is kialakul, ha a növény mérgező, hiszen csak azok az egyedek maradhatnak életben, melyek ki tudják választani a szegényes kínálatból a legkevésbé mérgező növényfajokat. Nincs jó, csak elfogadható táplálék. Bár a felnőtt nyulak nem szívesen esznek mérgező növényeket, ha nincs más, ki tudják választani a kevésbé ártalmasakat. A bugaci borókásban nem minden boróka egyforma, a hatóanyag-tartalomban négyszeres különbségek is előfordulnak és a nyulak még laboratóriumi körülmények között is ki tudják választani, melyik az, amelyik a legkevésbé ártalmas.

Az eddigiek szerint az üregi nyulak a buckásban sokféle módon befolyásolják a növényzetet: szelektíven legelik a növényeket, terjesztik a magokat, tapossák a gyepet, kaparásuk fizikai zavarást jelent, az ürülékdombok pedig nagymértékben befolyásolhatják a gyep nitrogénkörforgását azáltal, hogy a tápanyagokat kis helyre koncentrálják. Az üregi nyúl hatása felerősíti az abiotikus kényszereket: a rágás erősebb hatású, ha a növény eleve tűrőképességének határán tengődik. Ugyanakkor a nyúl fontos prédaállata a területen élő ragadozóknak, a róka- és a görényürülékekben csaknem kizárólag nyúlszőr található, vagyis a nyúl Bugacon kulcsfajnak tekinthető. A nyúlpopuláció ökológiai szerepét állományuk 1994-es összeomlása is alátámasztja: azóta mind a vegetáció mind az állatközösség átrendeződött. Mindezek tükrében újabb kutatások indultak meg, melyek a terület különleges növény-, és azt fogyasztó állatvilágának általános ökológiai összefüggéseit hivatott feltárni.

Irodalom:

Altbacker Vilmos (2003): Borókás üreginyúl: egy állati tradíció kialakulása és következményei. Magyar tudomány. 2003/8.

Bilkó Ágnes (1997): Az illatok szerepe az üreginyúl életében. Élet és Tudomány. 48, 1515- 1518.

Mátrai Katalin- Altbacker Vilmos- Hahn Istán (1998): Sesonal diet of rabbits and their browsing effect on juniper in Bugac Juniper Forest (Hungary). Acta Theriologica. 43, 107-112.

<;font-family:Garamond;'>Benoist Schaal- Gérard Coureaud- Dominique Langlois- Christian Giniès- Etienne Sémon- Guy Perrier (2003): Chemical and behavioural characterization of the rabbit mammary pheromone. Nature. 424, 68-72.

Takács Anikó (1999): Válogatós állatok. Élet és Tudomány. 10, 307-309.