Ökológiai terepmódszerek

Ízeltlábúak mintavételének különböző módszerei

Kovács Anikó, 4. évf.

Az ízeltlábúak mintavételének különböző invazív és nem invazív módjai ismertek. Az invazív lehetőségek közé tartoznak a különböző csapdázási formák. Itt a felmérni kívánt csoport életmódjától függően különböző térrészben, különböző csapdák alkalmazására van lehetőség. A föld felszínén élő taxonok számára talajcsapdákat érdemes kihelyezni. Ezeknek különböző fajtái ismertek. Legegyszerűbb formája talán a műanyag pohár, melynél praktikusabb a dupla műanyag pohár, melynek ürítése jóval egyszerűbb és biztonságosabb, mivel elkerülhető az esetleges földomlás. Munkám során én ennél már egy fejlettebb típust alkalmazok. Ez egy 20-25 cm hosszú és kb. 15 cm átmérőjű műanyag hengerből, egy ennek felső pereméhez tökéletesen illeszkedő tölcsérből, egy cserélhető, csavaros kupakú pohárból és egy fedőlemezből áll. Ez utóbbi hivatott megvédeni a csapdát az esetlegesen belehulló törmeléktől, valamint a csapadéktól. 3-4 cm-re emeljük el a talajfelszíntől, így magát a gyűjtést nem akadályozza. A csapdába általában valamilyen csalogató anyag ill. ölőfolyadék kerül. Ez adott esetben lehet valamilyen cukros, erjedő anyag (pl. vörösbor), de elterjedtebb az etilén-glikol használata, melyet általában 60-70 %-os koncentrációjúra hígítunk.

A csapdák elrendezése a vizsgálat céljától, magától a kérdéstől függ. Az elrendezés lehet random, ill. szisztematikus. Egy szegélyhatás-vizsgálatnál pl. érdemes egy transzekt mentén kihelyezni csapdáinkat, egyre növekvő távolságokra. Így pl. egyet teszünk a szegélybe, a két vegetációtípus határára, onnan pedig 10, 25, 50 stb. méterre. Mindenképpen érdemes több ismétléssel dolgozni, nem csupán a későbbi statisztikai tesztek, hanem a csapdák esetleges sérülésének veszélye miatt. Konkrét probléma lehet például a csapda eltömődése túrás, vagy kisemlős fészeképítése miatt, vagy egy nedvesebb területen, ill. csapadékosabb időszakban a csapda vízzel való feltöltődése. Minden egyes csapdát érdemes külön kóddal, az indítás dátumával ellátni. Ezt legegyszerűbben lézernyomtatóval nyomtatott, és indításkor a pohárba helyezett cédulával tehetjük meg. Maga a módszer alkalmas futóbogarak, pókok, száz- és ezerlábúak, valamint ászkák mintavételére.

Repülő rovarok, főként méhek, legyek és bogarak számára az egyik lehetséges csapdázási mód az ún. sárga vödör csapdák alkalmazása. Ez tulajdonképpen egy citromsárga színű műanyag edény (pl. virágkaspó), melyet egy karó tetején rögzítünk, kb. fél méterre a növényzet fölött. Az edényt 4/5-ig töltjük vízzel, és ebbe egy kevés detergenst cseppentünk, ezzel csökkentve a felületi feszültséget, s növelve a csapdázás sikerét. Figyelembe véve az időjárást, így az általában a csapdázási időszakra jellemző meleg időszakot, érdemes a csapdákat 3-4 naponta üríteni, és friss vízzel feltölteni, tisztítani. Hosszabb ideig tartó állás estén ugyanis könnyen felforrhat, bealgásodhat, poshadttá válhat a víz, melynek következtében a megfogott rovarok állaga is romlik, nehezítve a későbbi válogatást, határozást. Az algásodás ellen egyesek formalin adalékként való alkalmazását javasolják. Az ürítésnél célszerű ún. pelenkát (sűrű szövésű kendőt) alkalmazni, melybe egyszerűen beleöntjük a gyűjtött anyagot, majd a pontos kóddal és dátummal ellátott papírral együtt alkoholban szállíthatjuk, tárolhatjuk a szétválogatásig. Ezzel a módszerrel a gyűjtött példányok sokkal kevésbé sérülnek, mintha csipesszel egyenként szedjük ki őket a csapdából.

A rovarászok gyakran alkalmazzák a fűhálózás technikáját. Például egy transzekt mentén egyenletes tempóban haladva, jobbra és balra adott számú csapást teszünk egy botra erősített sűrű szövésű háló segítségével. A vizsgálat céljától függően ebből akár az összes, vagy szelektíven válogatva bizonyos taxonokat, példányokat, ölőüvegbe, folyadékba tesszük a gyűjtött anyagot. Hasonló módon, bár sokkal célzottabban zajlik lepkék befogása is, akár egy jelölés-visszafogás vizsgálathoz, vagy szimplán gyűjtési céllal. Ez esetben viszont sokkal finomabb szövésű hálóra van szükség.

Egyes taxonok gyűjtésére elterjedt a rovarporszívó alkalmazása. Alkalmazható például avarlakó ízeltlábúak esetén, de előfordul, hogy egy 1-2 köbméteres térrészt lehatárolva, pl. egy gyepben, ezzel a módszerrel totális gyűjtést végeznek.

Ma már egyes ízeltlábú taxonok esetén lehetőség van nem invazív módszerek alkalmazására is. Így például akusztikus kommunikációt alkalmazó egyenesszárnyúak jól detektálhatóak ill. fajra azonosíthatóak. Egy transzekt mentén végighaladva a kibocsátott hangjuk alapján egy szakember megfelelő adatokat tud szolgáltatni a területen élő egyenesszárnyúak diverzitásáról. Ez a módszer azonban csak a nyár második felében, az imágóvá alakulás után alkalmazható.

Mindezen módszerek, és még számos egyéb lehetőség nyújt segítséget az ízeltlábú taxonok gyűjtéséhez, felméréséhez, akár egy ökológiai vizsgálat, akár egy taxonómiai munka során.