| Behaviour Server: http://www.behav.org | |||
| Kabai Péter | |||
| advice on essay | |||
|
Kulcsár Anna Odúcsapdázási módszerek Madarak szaporodási vizsgálata során a fészekalj fejlődésének nyomon követése mellett sokszor nem árt, ha a szülők egyes paramétereit is ismerjük, vagy legalábbis azonosítani tudjuk őket. Ehhez mindenképpen specifikus módszerek kellenek, hogy ismerten éppen az adott fészekalj szüleit tudjuk befogni. Mesterséges odúkban költő madaraknál az odú jelentős könnyebbséget jelent, mert ezt majdhogynem úgy alakíthatjuk, ahogy akarjuk. A legegyszerűbb módszer az automata csapda, ahol az odú száján berepülő madár maga aktiválja a szerkezetet.(pl. egy csapóajtó kitámasztását ellöki) Ennek azonban több hátránya van. Egyrészt, lehet, hogy a szemfüles madarak nem akarnak bemenni az odúba, ahol pl. egy idegen támaszték áll keresztbe, bár erre még a még szemfülesebb madarászok, kellő álcázással, rá tud(hat)ják venni. De, ha mi éppen csak az egyik nemű szülővel szeretnénk foglalkozni, akkor az eteési aránytól függően x (Murphy törvénye alapján 1,5x) % esély van rá, hogy pont a másikat kapjuk el. Szóval, sokkal hatásosabb, ha egy általunk aktiválható, távirányítós csapdával próbálkozunk. Az alapszerkezet (1. ábra) egy távirányítóval mozgatható pöcök, amire egy súlyt helyezünk, amihez egy damilt erősítünk. – Ha a távirányítóval behúzzuk a pöcköt, a súly leesik, és meghúzza a madzagot, ezzel aktiválja magát a csapdát. Maga a csapdaszerkezet is sokféle lehet. Lehet az odún belül (2. ábra), az odú szája elé damillal felhúzható fa, vagy papírlemez, amely damilt az odú tetejénél vezetünk ki, és a fent említett távirányítós szerkezethez csatolható. Ennek előnye, hogy kevésbé feltűnő, így még a fészkelés alatt is beszerelhetjük. Hátránya viszont, hogy az odúban lévő sok fészekanyagban, stb. elakadhat. Az odún kívüli csapdákat már az odúk kihelyezésekor mindegyikre fel kell szerkeszteni, hogy hozzászokjanak, viszont kevesebb komplikációval lehet számolni használata során. Egy ilyen félkülső csapda lehet (3. ábra), az odú száján kivezetett damilra fűzött pingpong labda (lefestve), amely damilt aztán az odú alján vezetünk ki. Ha a damilt meghúzzuk, a labda szépen beleilleszkedik az odúnyílásba, elzárván az utat a csapdába esett madárszülő elől. Hátránya, hogy az odú belsejében vezetett damillal még bármi történhet… Talán legnagyobb előnye, hogy az odúk szájából csüngő pingponglabdák különösen feldobják egy odútelep hangulatát J, de lehet, hogy egyes madarakat ehhez nehéz hozzászoktatni. Talán kevésbé merész megoldás (4. ábra) egy, az odú szája alá lógatott falemez, két sarkánál felfüggesztve, amely a damil meghúzásával egyszerűen felcsúszik a bejárat elé és elzárja azt. Viszont a falemezt valamennyire rögzíteni kell az odúhoz, hogy a szél ne csapkodja, mert ez visszataszító lehet a madarak számára. Ezt meg lehet oldani néhány kampóval, így a konstelláció egyetlen hátránya az lesz, hogy egy kicsit sok benne az áttét. Az odúcsapdázás, bármilyen kifinomult módszerrel végezzük is, a befogott madárnak elég nagy stresszt jelent, ezért azt csak a fiókák viszonylag nagy korában a kirepülés előtt néhány nappal érdemes végezni, nehogy a szülők elhagyják a fészket. (Az utóbbi két módszer még csak elméleti munka, nincs tesztelve, de még lehet.)
|
|||
| Notes (if any) by Peter Kabai: | |||
|
|||