A Queen Charlotte szigeteki mosómedve állomány vizsgálata

Kovács Eszter II. évf.

2006. 05. 15.

A brit-kolumbiai Queen Charlotte szigeteken végzett kutatás során a szakemberek azt vizsgálták, hogyan hat az 1940-es években prémjéért betelepített mosómedve populációk folyamatos terjedése a különböző őshonos madarakra. Ehhez felméréseket végeztek, amelyekben azt keresték, hogy mely szigetekre jutott már el a ragadozó. A betelepítéskor körülbelül öt állatot engedtek szabadon az egyik fő szigeten. A mosómedvék az 1980-as évekre a két legnagyobb és 13 kisebb szigeten is elterjedtek. Félő, hogy a közeljövőben mosómedvék számára is elérhető közelségbe kerül még több fontos madárkolónia, amelyekben valószínűleg súlyos károkat okoznának.

A tanulmány számára olyan vizsgálati helyszíneket választottak, ahol a legnagyobb volt az állatok észlelési valószínűsége. A mosómedvék kedvelik a lankás tengerpartokat, öblöket és a part menti erdőket, valamint előnyben részesítik a keleti fekvésű partszakaszokat a nyugatiakkal szemben. Ezzel szemben a szigetek belső részein és a sziklás talajú partszakaszokon sokkal kisebb az állományuk sűrűsége.

A vizsgálat folyamán kétféle számlálási módszert alkalmaztak: az éjszakai reflektoros egyedszámlálást és mosómedvék ürülékének számolását. A faeces vizsgálatához a part menti területeket 200-400 méteres sávokra osztották, amelyeket úgy mértek fel, hogy dagálykor is legyen rajtuk száraz terület, és a part menti erdőkbe 10 méterre beterjedjen. Egy-egy ilyen területen megszámolták, hogy hány ürítőhely, „latrina” található, és azokban mennyi mosómedve-ürülék van. A mosómedve-ürülék és -ürítőhely jól elkülöníthető a vidráétól, amely a vizsgált területen az egyetlen hasonló emlősállat, ugyanis teljesen más a faeces kinézete és összetétele, valamint a „latrina” elhelyezkedése és külleme.

A másik módszert, a reflektoros számlálást 1-5 kilométeres partszakaszokon végezték, amelyeket tengerészeti térképek segítségével jelöltek ki. A kutatók a parttól 30-50 méterre haladtak; kenuból vagy felfújható gumicsónakból végezték a vizsgálatot. 750000 candelás reflektorral világították meg az adott partszakaszt, és a lámpa fénye visszatükröződött a mosómedvék szemében. Az állatok megmerevedtek egy pillanatra, így meg tudták azokat számlálni. A módszerek közül az ürülékvizsgálat bizonyult hatásosabbnak; az 1989 és 1990 között vizsgált 61 sziget közül 35-ön bizonyították a ragadozók jelenlétét. Ebből 29 szigeten az ürülékvizsgálat, másik 6 szigeten pedig a reflektoros számlálás hozott eredményt.

A vizsgálatok eredményeképpen az állapítható meg, hogy a mosómedvék már több olyan szigeten is megtelepedtek, amelyen tengeri madarak fészkelnek, és ezzel összefüggésben ezeken a szigeteken a vizsgált madárkolóniák költőhelyei jelentősen megfogyatkoztak.

Felhasznált forrásmunka:

Lisa H. Hartman, Donald S. Eastman: Distribution of introduced raccoons Procyon lotor on the Queen Charlotte Islands: implications for burrow-nesting seabirds