A tigrispopulációk helyzete a Malajziai-félszigeten

(készítette: Korvin László)

 

K. Kawanishi és M.E. Sunquist kutatásának célja a tigrispopuláció megbízható sűrűségbecslése volt a Malajziai-félszigeten található Taman Negara Nemzeti Parkban fényképes-csapdázásos módszerrel. Az indokínai régió a legkevésbé ismert terület a tigrispopulációk helyzete szempontjából, így ez a kutatás tekinthető az elsőnek, mely a malajziai tigrisek ökológiai helyzetét térképezi fel.

 A tigris (Panthera tigris) egy igen toleráns faj, mely igen eltérő erdőtípusokhoz, klimatikus viszonyokhoz és zsákmány-állományokhoz képes alkalmazkodni. A kutatás helyéül szolgáló kelet-malajziai terület a faj egyik fő előfordulási helye. Malajziában a tigrispopuláció becsült száma az 1950-es években becsült 3000-ről az 1980-as évek elejére 250-re csökkent. Miután 1976-ban a tigrist szigorúan védettnek nyilvánították, a populáció tíz év alatt valószínűsíthetően megduplázódott. A Taman Negara Nemzeti Park Malajzia egyetlen nemzeti parkja, kiterjedése 4343 km².

A kutatás során kereskedelmi forgalomban is beszerezhető önkioldós táv-kamerákat alkalmaztak, melyeket infravörös érzékelőkkel is felszereltek. A Karanth által kidolgozott kamerás-csapdázás (camera trapping) módszerét alkalmazták, hogy meghatározzák a tigris-állományt, a potenciális zsákmány-állományt és az emberi civilizáció hatását a tigris populációra. Három körzetben készítettek méréseket, melyek megközelítőleg 200 km² területűek voltak, különböző mértékű humán hatással, különböző növénykultúrákkal. A mintavételi tervben Karanth és Nichols 2000-es kísérletében kitűzött terveket követték. A 200 km² nagyságú területek elegendőnek tekinthetők a mérés végrehajtásához, a felvételek célja a tigrisek minél nagyobb arányú lefilmezése volt, így a kamerákat a stratégiai előfordulási helyekre tették ki elsősorban. Persze helyeztek ki kamerákat oda is, ahol az állatok zéró valószínűséggel fordultak elő. Minden felvételi helyet havonta egyszer kerestek fel és gyűjtötték össze az eredményeket. Abból a célból, hogy az állat mindkét oldalát lefilmezzék, két kamerát állítottak fel egymással szemben. Az eredmények kiértékelésekor csak tisztán értékelhető mintákat használtak. A nagyragadozóktól bélsármintákat is gyűjtöttek, melyekből a lehetséges zsákmányállat-fajokat próbálták meghatározni.

Az eredmények kielemzésére a CAPTURE (SPSS 9.0.0.) számítógépes programot alkalmazták, a tigrispopuláció meghatározásához az M_h modellt. Minden állat számára külön felvétel-történet készült, egy mátrixon az adott i egyedet a sorokban, míg a t felvételi esetet az oszlopokban jelölték. Kölyköket nem filmeztek le, minden i egyed felnőtt volt. A tigris sűrűségének meghatározásakor, a nagy mennyiségű adat miatt a CAPTURE-ral való kiértékelések során az adatokat csapdázási helyek szerint szétosztották.

Negyvennégy bélsármintát gyűjtöttek nagyragadozóktól, melyek elemzése során azt feltételezték, hogy a 2 kg fölötti patások lehetnek potenciális zsákmányai a tigriseknek (kivéve az elefántot, és a rinocéroszt). Fényképes adatokat használtak a lehetséges rendelkezésre álló zsákmány-biomassza felmérésére. Ennek kiértékelése az O’Brian által publikált lineáris és redukált főtengelyű regressziós vizsgálatok (linear and reduced major axis regression) kombinációjával történt. A csoportban élő állatok alulbecslésének a csökkentése céljából az észlelési számokat az átlagos csoportmérettel szorozták meg.

A territórium nagyságának a meghatározása a tigris jelenlétére utaló nyomok és a kamerás mérések eredményei alapján történt a következő képlettel:    V = R / S,    

melyben V: a becsült terület nagysága, R: a nyomokat tartalmazó egységek becsült száma, S: az összes vizsgált egység. A variancia becslése: var(V)= var(R)/S² + V(1+V)/S képlettel történt. A CAPTURE programot használták az R becslésére. A vizsgált területeket 5 x 5 km-es alegységekre bontották (valamennyi körzetben így 9 alegység jött ki). Valamennyi alegységet kamera-csapdázással és havi nyomkutatással vizsgáltak.

A ragadozók és a zsákmányállatok közötti kapcsolatot és az embereknek az állatokra gyakorolt hatását is kamerás-csapdázással vizsgálták.

Az eredmények alapján a tigrispopuláció átlagos becsült sűrűsége 1,66 ą 0,21 tigris/km² lett. A 4343 km²-es park területén a becsült tigris-populáció nagysága 68 (52-84) (felnőtt) egyed volt, míg a becsült zsákmány-biomassza mennyisége 266 és 426 kg/km² között ingadozott. A fő zsákmányállat a vadkan volt, melyet a muntjac követett, a tigrisek és a zsákmányállatok fő aktivitási időszaka is nappalra volt tehető. Az emberi tényező hatását a tigrisek életére minimálisnak értékelték.