Kondícióbecslés

  

A fitnesz egyik összetevője a reproduktív siker, mely erősen függ a kondíciótól. A nőivarú állatoknak egy kritikus zsírmennyiséggel kell rendelkezniük a sikeres vemhesüléshez, a magzatok kihordásához és –ahol van- az utódok szoptatásához.

A kondíció mérése bonyolult terepen, élő állatokban. Kilőtt példányokon alkalmazható módszerek a vesezsír, illetve a csontvelő zsírtartalmának mérése (bővebben ld. az előadások anyagát J). Élő állapotban valamely testtömeg-indexet kombinálnak morfometrikus méréssel (pl. testtömeg/(talphossz)³).

Egyes források (Jos M. Milner et al.) szerint a vér és a vizelet különböző paraméterei alapján is jól becsülhető a kondíció, míg mások (M. Ben-David et al.) cáfolják ezt. Előbbi egy sarkköri rénszarvaspopulációt (Rangifer tarandus platyrhynchus) vizsgált 1995-2002 között, és úgy találták, hogy mind a túlélés, mind a tehenek szaporodási sikeressége jól becsülhető az urea:kreatinin arány, és a β-hidroxibutirát és kreatinin koncentrációk alapján. Ugyanakkor éves periódusú változást figyeltek meg a vér paraméteriben, a hátzsír vastagságában és a testtőmegben, melyek tükrözik az időjárásban és a táplákozási lehetőségekben előforduló variabilitást.

Az utóbbi tanulmányban a nitrogén-anyagcsere vizsgálata alapján próbáltak következtetéseket levonni a kondícióra nézve. A földimókus(?) (Ground squirrel, Spermophilus parryi plesius) egy kanadai populációjában mérték a γ¹⁵N értékeket mérték a vizeletben, vérben és a szőrben. Egy korábbi hipotézis szerint ugyanis ez a sugárzó izotóp feldúsul a táplákozási stesszben szenvedő állatokban. De a jól táplált és az éhező állatokban is hasonló értékeket mutatott a ¹⁵N szintje. A BUN (blood urea nitrogen) -mely elvileg utalna a proteinbontás mértékére- szint mérése sem nyújtott meggyőző eredményeket.

A hematokrit szint egyes szerzők szerint szintén megbízható becslője a kondíciónak,  a magasabb értékek jobb kondícióra utalnak. Ugyanakkor az extrém értékek félrevezetőek lehetnek, mert ezt okozhatja a kiszáradás is. A hematokrit-szint alapján történő becslés során az állatok élőhelyét is figyelembe kell venni, mert a magashegységekben élők vérében több a vörösvérsejt, illetve a hímekben is magasabb a hem szint.

A vér glükóz sem a legjobb megközelítés, hiszen ez az érték minden táplálkozás után drasztikusan változik.

         Egy szélesebb körben elterjedt eljárás a TOBEC (total electrical body conductance), mely a szövetek eltérő elektromos vezetőképességén alapul. A TOBEC nem közvetlenül a zsírmennyiséget méri, de a testzsírt ki lehet számolni, ha a tesstömegből kivonják a  TOBEC által becsült zsírmentes testtömeget.

Tehát:  BF (body fat)=TBM (total body mass)-LBM (lean body mass)

 

 

 

 

Népszerűsége annak is köszönhető, hogy ez nem-invazív módszer, és terepen is viszonylag egyszerűen elvégezhető. Alkalmazzák vonuló madarakon és kisemlősökön egyaránt.  Viszont Asch és  Roby megemlítik, hogy a mérés kevésbé precíz 10-125 gramm testtömegű állatok esetén, mert náluk kisebb az érintkezés az elektromágneses tér és a testvíz térfogata között. Ők egyébként verebek és seregélyek kondícióját mérték az eszköz segítségével.

    

      Egy tanulmányban (J. A. Amat et. al), széki lilék (Charadrius alexandrinus) „testösszetételét” vizsgálták ily módon. E fajnál ugyanis gyakran előfordul, hogy a nőstények elhagyják a fészekaljat és a hímre hárul az utódgondozás feladata. Egy hipotézis szerint a gyengébb kondíciójú tojók esetében nagyobb a dezertálás valószínűsége. Bár ezen hipotézist nem igazolta a vizsgálat, azt megállapították, hogy a színes műanyag és az alumínium gyűrűk nem befolyásolják a vezetőképességet, más fémek viszont igen, így ezeket a gyűrűket a viszgálat előtt eltávolították a madarak lábáról. Megemlítik, hogy a módszert minden fajra kalibrálni kell, ami viszont egyedek leölését jelenti. (Érdekes módon, ezt néhány szerző „elfelejti” közölni L)

Egy magyar cikkben ( szerzői: Hanz Csaba,  Milisits Gábor és Horn Péter)  pontyokat (Cyprinus carpio) vizsgáltak. A TOBEC segítségével jól becsülhető a zsírmentes testtömeg. Regressziós egyenes illesztésével a következő összefüggést kapták:

LBM_(g)i = 42.5 + 0.780 BW_(g)I +3.566 E_i    (R²=0.99, P<0.001)

 

(ahol LBMi az i-edik állat zsírmentes testtömege, Bwi az i-edik állat teljes tömege, Ei az i-edik állat E-értéke)

 

 

A halakat elaltatták és megszárították a méréshez, hiszen a vizes felszín is befolyásolja a mérést. Sajnos a kalibrálás miatt néhány halat ők is –finoman szólva- „homogenizáltak”. A homogenizátumokból kémiailag meghatározták a tényleges zsírmennyiséget, melyet a testtömegből kivonva, megkapták az LBM értékét.

Egy másik módszer a TOBEC mellett az úgynevezett BIA (bioelectrical impedance analysis), amely során a test ellenállását mérik(ohm-ban) egy kis erősségű (800ľA, 50kHz) árammal szemben, ezáltal meghatározható a test víztartalma (TBW, Total Body Water). A zsírtartalom pedig: BF=TBW-LBM.

Mindezek alapján elmondható, hogy a TOBEC egy lehetséges alternatívája a korábbi becsléseknek, hiszen (a kalibrálást leszámítva) nem-invazív módszer, és segítségével viszonylag pontosan mérhető a test zsírtartalma. A technika fejlődésének köszönhetően ma már terepen is alkalmazható vizsgálat, bár az altatás és a rögzítés miatt kissé időigényes módszer.

                                                                                                      

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     Készítette: Kiss Alexa,

       Zoológus hallgató, IV. évf.

 

 

Felhasznált irodalom:

 

 

Jos M. Milner, Audun Stien, R. Justin Irvine, Steve D. Albon, Rolf Langvatn, and Erik Ropstad: Body condition in swalbard reindeer and the use of blood parameters as indicators of condition and fitness
Canadian Journal of Zoology, 81(9), 1566-1578 (2003)

 

M. Ben-David, C.J. McColl, R. Boonstra and T.J. Karels: ¹⁵N signatures do not reflect body condition in arctic ground squirrels
Canadian Journal of Zoology, 77: 1373-1378 (1999)

 

Andreas Asch and Daniel d. Roby: Some factors effecting precision of total body electrical conductivity technique for measuring body composition in live birds
Wilson bulletin 107(2) 1995 (306-316)

 

Juan A. Amat, G. Henk Wisser, Alejandro-Pérez Hurtado and Gonzalo M. Arroyo:
Brood desertion by female shorebirds: a test of the differential parental capacity hypothesis on Kentish plovers
Proc. Royal Society, London, 267: 2171-2176 (2000)

 

Csaba Hanz, Gábor Milisits and Péter Horn: In vivo measurement of tatal lipid content of common carp (Cyprinus carpio. L) by electrical conductivity

Arch. Tierz, Dummerstorf (46), 2003

 

 

Aaron J. Wirsing, Todd D. Steury, Dennis L. Murray:

Noninvasive estimation of body composition in small mammals: a comparison of conductive and morphometric techniques

Physiological and Biochemical Zoology, 75(5):489-497