Szent István Egyetem, Állatorvos tudományi kar

Vadászati ökonómia Fakultatív tantárgy                                                Görgey Tünde Boglárka

 

 

„Vegetáció vizsgálat egy volt katonai gyakorló területen Schneverdingen-nél a Lüneburger Heide-ban, különös tekintettel az eredeti vegetáció regenerációjára”

című Diploma munka összefoglalója

 

 

Vegetationskundliche und floristische Beschreibung eines ehemaligen Panzerübungsgeländes bei Schneverdingen in der Lüneburger Heide im Hinblick auf eine Heideregeneration

Andrea Oltmanns

http://www.oekologie-online.de/thema.html

 

 

 

A vizsgált terület Észak-Németországban, a híres Lüneburger Heide természetvédelmi terület nyugati részén helyezkedik el, Schneverdingen település közelében. A szóban forgó 20 négyzetkilóméteres területet 40 éven keresztül katonai gyakorlótérnek használták. Helyenként a növény- és állatvilág a tankok sűrű közlekedése miatt szinte teljesen kihalt, a szerző szavaival élve, a táj olyan benyomást kelt, mintha a Holdon lenne a szemlélő. 1994 őszén a katonaság elhagyta ezt a területet és a természetvédelmi park fennhatósága alá került, ami a táj regenerálását tűzte ki céljául. Ennek kapcsán sok kutatói munka született erről a tájról, ezek közt Andrea Oltmanns diplomamunkája is, 1995-ben.

Az összefoglalt diplomamunkában Andrea Oltmanns azt vizsgálja hogy milyen mértékben károsodott a természet, hogyan módosult a növényvilág az ember romboló hatására és mily mértékben valamint milyen sorrendben települtek vissza az e tájra jellegzetes növények. A vizsgálat két fő szempont alapján történt. Egyrészt fel lettek mérve és meg lettek határozva a területen előforduló növények egyenként, másrészt megpróbálta a szerző a talált növénycsoportokat az ismert növénytársulások rendszerébe besorolni.

Első feladatként megvizsgálták a talaj minőségét és meghatározták a talaj geológiai eredetét, ami alapján meg lehetett mondani hogy a lehetséges ös-vegetáció milyen természetű lehetett az ember beavatkozásai előtt. Oltmann szerint a vizsgált terület geológiai és földtörténeti ismereteink alapján előszőr tengerfenék volt, amire sok szedimentációs réteg rakódott le. Az őstenger visszahúzódása után a különböző jégkorszakokban a gletserek súroló erői, a klímaváltozások miatt a felolvadások, megfagyások és a szél által végzett erózió alakította ki a terület mostani felszíni adottságait, ami egész északnémetországra is jellemző. A jelenlegi talaj savanyú podszol tipusú, pontosabban vas-humusz-podszol, amit sok eső áztat. A 80 tonnás tanok közlekedésének hatására a talaj jelentősen átalakult: részben tömörítették, részben meg felkeverték a talaj rétegeit. Emellett a modern nagyvárosok vízfogyasztásának hatására jelentősen csökkent a talajvíz szint. Mindez nagy „víz-stresszt” jelent a növényzet számára: Ha eski az eső, nem tud elfolyni, ha viszont nem esik, hamar kiszárad a talaj. Még jobban megnehezíti a növények életét a súlyos foszforhiány a talajban, valamint más káros szennyezések (olaj, extrém magas Zn, Pb, Cd, Cu, Hg, Cr, As). A mesterséges erózió hatására kis tavak keletkeztek, amiket részben a katonák ástak ki hogy ezekbe folyon össze az eróziós esővíz. Ennek hatására ezeknek a kis tavaknak a víze is erősen szennyezett és zavaros, aminek hatására a víz felső rétege túl gyorsan melegszik fel, és a sok lebegő részecske miatt a nap ereje nem jut a mélyebb rétegekne.

A klima alapján a szerző mérsékelt szubatlantikus klímazónába sorolja a területet. Ez azt jelenti, mérsékelten meleg, esős nyár és enyhe tél a jellemző, tenger felől jövő nyugati széllel. A klímadiagramm alapján egész évben humid területről van szó, ahol nyáron esik a legtöbb csapadék. A vegetációs periódus átlagosan 219 nap, ami a szerző alapján viszonylag rövidnek számít. A vizsgált időszakban viszont kivételesen meleg és száraz volt a nyár.

Az erdeti természetes, a tájra jellegzetes vegetáció a szerző szerint eredetileg tölgyes, nyíres és bükkös erdőtársulások voltak, amit viszont az emberiség már a civilizálódás kezdetén kiirtott. Ezután bokros, ligetes legelők voltak itt.

Az alkalmazott módszerek közül először vegetációs térkép elkészítésére került sor Barkman/Doing/Segal módszere alapján. A vegetációs periódus kezdetén térképek, légi fénykép felvételek és terepi felmérések alapján egy jelenlegi helyzetképet állított össze a szerző. Ezt köbetően májustól augusztusig tartó időszakban 150 reprezentatívnak tartott kijelölt területen rendszeres tereplátogatással, fényképezéssel és növényszámlálással Barkman et al. abundancia-dominancia-skálája alapján meg lett határozva az egyes növényfajok előfordulási gyakorisága. Ez alapján minden előfordulási gyakoriságnak van egy számkódja, ami egy táblázatba beírásra kerül, ahol ezt ki lehet értékelni. A minimum 40 éves erdős részeket syntaxonómiailag sorolták be, a lágyszárú társulásokat ökológiailag osztályozták, fény-, víz- és talajviszonyok alapján. A talajminöség pH-méréssel lett meghatározva augusztusban, minden egyes kijelölt vizsgált területről. Az erdemények nagyon változóak voltak, az erősen savastól a kifejezetten lúgosig. Florisztikai módszerrel történt a harasztok, zuzmók és mohák faji besorolása, növényhatározók segítségével. Valamint a vegetációs térkép elkészítése a repülőről készített légi felvételek, a terepszemlék, fényképezések és térképek segítségével történt.

Eredményként az egész terület vizsgált részein összesen 288 növényfajt találtak, amik közt 40 moha- és 14-zuzmófaj fordult elő. A harasztok között megkülönböztettek a terület ösflórájához tartozó és behurcolt területidegen fajokat. A talált vegetáció közöt 10 védett növényfaj szerepelt, előfordultak olyan növények is, amik a terület adottságaiból profitáltak, valamint le lett írva néhány növényfaj, amik előfordulásával nem is számoltak.

Végül felsorolja és leírja a szerző a talált és azonosított társulásokat és diszkusszióban megtárgyalja őket, valamint az erdeti vegetáció regenerációját értékeli.