Récék fészkelő-állományának becslése

Barkóczi Judit

 

A madárszámlálások több évtizedes erőfeszítései elsősorban két kérdéskör köré csoportosulnak. Gyakorta a populációdinamika vizsgálatának szándéka áll a megfigyelések homlokterében. A főbb populációdinamikai paraméterek ismerete, illetve a populáció méretének nyomon követése mind tudományos, mind pedig alkalmazott, természetvédelmi, vagy vadgazdálkodási szempontból nagy jelentőséggel bírhat. Másfelől a madarak csoportja–természetesen fajonként eltérő mértékben – általánosságban jó indikátora különféle élőhelyi, környezeti változásoknak. Erre különösképp könnyű megfigyelhetőségük és nagyfokú mobilitásuk teszi őket felettébb alkalmassá.

A madárszámlálások módszereinek sokfélesége mutatja a fajokhoz, élőhelyekhez, gyakorlati kérdésekhez és lehetőségekhez igazodóan szerteágazó valóságot. Így még egyetlen, relatíve hasonló életmóddal rendelkező fajcsoporton belül, mint amilyenek a récék (Anatidae) rengeteg különféle számlálási módszer nyert létjogosultságot, és került alkalmazásba. A számtalan lehetséges módszer közül a legjobbnak mindig azt tekinthetjük, amely adott körülmények közt a legpontosabb adatokat szolgáltatja a legkevesebb idő-, energia- és költségráfordítás mellett.

Fészkelőpárok becslése

Egy terület fészkelő récepárjainak felmérésére általánosságban három – egymást többé-kevésbé kiegészítő – módot alkalmaznak. Az első az ún. „párszámlálás”, angolszász elnevezéssel a ’pair count’, mely még a költési szezon elején a párban lévő, udvarló récemennyiséget veszi számításba. A második a fészkek megkeresése és összeszámolása. A harmadik a „fiókaszámlálás”, vagyis ’brood count’ mely a vízen úszó récecsaládok felmérését jelenti.

Párszámlálás:

Mit számoljunk?

Az elmúlt mintegy 60-70 év során számtalan vizsgálatban igyekeztek meghatározni kisebb-nagyobb vizsgálati területek fészkelő récepárjainak számát. Az első felmerülő probléma, mellyel szembetaláljuk magunkat egy ilyesfajta számlálás kezdetén, hogy melyeket tekinthetünk a jelen lévő madarak közül tényleges költőpárnak. A szakirodalomban fellelhető sokféle módszert a következőképp osztályozhatjuk:

1. csak a párban mutatkozó gácsérokat és tojókat számoljuk

Úszórécék esetén ritkábban használt eljárás, mivel meglehetősen alábecsül. Egy biztos minimális fészkelő-állomány meghatározására azonban alkalmas. Bukórécéknél gyakrabban alkalmazzák, például búbosrécéknél, illetve az amerikai barátréce esetén csak párokat számoltak.

2. párokat és magányos gácsérokat

A magányos tőkés és nyílfarkú récénél jelentős a kiscsoportos gácsérok aránya is, de más amerikai úszóréce fajoknál nem mutatkozik nagyon jelentős eltérés a kettő (párok és magányos gácsér), illetve három (párok, magányos gácsér és kisebb gácsércsoportok) komponenst figyelembe vevő módszer közt. A magányos párok és gácsérok költőpárnak veendők (4-5 méternél távolabb a másik pártól). A kiscsoportos gácsérok (2-10 egyed) tőkés és nyílfarkú esetén beszámítandók a költés elején (kb. az első néhány család megjelenése előtti utolsó hét kezdetéig), utána csak a 6-nál kisebb számú gácsércsoportok. Fütyülő, kanalas, kendermagos és kékszárnyú gácsércsapatok (6-nál kevesebben) számításba veendők az első 2-3 család megjelenéséig, de ilyen csoportosulás párba állt gácséroknál ezen fajoknál általában csak a költési időszak felén túl valószínű.

Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy úszórécéknél legelterjedtebb módszer a párok, a magányos és a kiscsoportos (2-5) gácsérok számolása. Bukórécéknél az erősebb aggregáció és a nagyobb ivararánybeli eltérések miatt általában a fészekfelmérések eredményével korrigálják a pár- és magányos gácsérszámlálást.

Mikor számoljunk? - A felmérés szezonális időzítése

A párszámlálás optimális időszaka elméletben akkor van, mikor a továbbvonuló récecsapatok már jórészt elhagyták a területet, a tojók többségében a tojásrakás vagy a korai inkubáció stádiumában vannak. Ilyenkor napközben a tojók jórészt csatlakoznak párjukhoz, a gácsérok is viszonylag kis területen mozognak. Ez az időszak általában 7-10 napra korlátozódik egy adott fajnál. (korai fészkelőknél hosszabbra nyúlhat.) Előzetes meghatározását nehezíti, hogy az időjárás erőteljesen befolyásolja. A különféle években néhány hetes eltérések lehetnek. A különféle récefajoknál sem esnek egybe ezen időszakok. Tovább nehezíti az egységes meghatározást az a tény is, hogy már kis hazánk viszonylatában is akár egyhetes különbség lehet az ország keleti és nyugati felében élő récék költésfenológiájában. A fészkelési periódus előrehaladtával a gácsérok már nem őrzik párjukat, territóriumukat, hanem ismét csoportosulnak. Túl késői számláláskor pedig a gácsérok esetleg már elhagyják a költőterületet, és így alábecsüljük a párok számát.

Hányszor kell számlálni, és melyik napszakban végezzük a felmérést?

Egy átlagos évben Magyarországon a párszámlálásra korai fészkelőknél márc. vége-ápr.elején kerülhet sor, a későbbi fészkelőknél május első felében. Hazai viszonyok közt a reggel 7-12 óra közötti időtartam javasolt a párszámláláshoz. Az időjárás jelentősen befolyásolja a látási viszonyokat és az állatok viselkedését is. A számlálást derült, napos esetleg vékony fátyolfelhős időben kell végezni. Semmiképp sem erősen borult, csapadékos, hideg vagy szeles időjárás esetén.

/Pl.:  HURING-kód / Magyar név / Felmérés ajánlott időszaka / Ajánlott módszer / Min. vizitek száma

 

ANSANS / Nyári lúd / 03.15.-05.15. / Vb / 3

ANAACU / Nyilfarkú réce / 04.15.-07.15. / Vb-c / 2

AYTNYR / Cigányréce / 05.01.-07.30. / Vb-c / 2

 

Ajánlott felmérési módszerek rövidítései

Va: a vízen észlelt adultok számlálása és ez alapján a párok számának megadása

Vb: a fiókákat vezető családok számlálása

Vc: a kotlás idején a gácsérok számlálása/

 

 

Felmérési terület nagysága, jellege

Kis terület előnye, hogy gyorsan felmérhető, könnyebb többszöri ismétlést kivitelezni, de a kis mintavétel és a jelentős mobilitás miatt nagy lehet a szórás. Nagyobb terület nehezebben felmérhető, általában kevésbé belátható, de nagyobb a minta, ellenben sokszor nehéz elkülöníteni a rezidens költőpárokat és az átvonulókat, átnyaralókat.

Fiókaszámlálás

Időzíthetünk az első megjelenő családokhoz . A számlálásra legalkalmasabbak a reggeli vagy délutáni órák. Tapasztalatok szerint a délutánok gyakran még eredményesebbek. A récecsaládok többé-kevésbé rejtőzködő viselkedése miatt javasolt legalább 1/2-1 órát figyelni ugyanazt a területet. A családok számlálásakor viszont még inkább javasolt a többszöri felmérés: heti egyszeri ismétlés javasolt.
Fajonként eltérő észlelhetőség: A családok megfigyelésénél a korábban említett módszerekhez képest még inkább kidomborodik, hogy mekkora különbségek vannak az egyes récefajok közt. Az észlelhetőségbeli faji eltérések elsősorban az eltérő mikrohabitat használatra vezethetők vissza. Egyazon fajon belül is, a párokhoz képest a récecsaládok a növényzettel jobban benőtt helyeken tartózkodnak többet. Általánosságban igaz, hogy a bukóréce-családok kevésbé rejtőzködők, mint az úszórécék.

 

 

Magyarországon nem készült még átfogó fészkelő-állomány felmérés a récefélékre. Említést tehetünk a NyME Vadgazdálkodási Intézet vonuló vízimadár kutatócsoportja által koordinált vonuló vízimadárszinkronokról, mely ugyan magába foglalja a kérdéses taxont, és hosszútávú, folyamatos adatgyűjtésre törekszik, de értelemszerűen nem foglalja magába a szaporodási időszakot (Vízivad közlemények). A program kiterjesztése a fészkelő-állomány felmérésére nyilvánvalóan nem csak időbeli kiterjesztést jelentene, hanem alapvető módszertani változtatásokat is szükségessé tenne. Mindeddig nem történt és jelenleg sincs átfogó program és módszer a hazai fészkelő réceállományok felmérésére.

A madárpopulációk mennyiségi becslésére és monitorozására tett erőfeszítések végső célja a kapott adatok biológiai értelmezése, a változások hátterében lévő ok-okozati összefüggések feltárása. A módszer megválasztása az élőhely típusától, méretétől és megközelíthetőségétől erőteljesen függ.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IRODALOMJEGYZÉK

 

 

BIBBY C.J., BURGESS N.D. ÉS HILL D.A., (2000): Bird Census Techniques. - Academic Press, London, 2. kiadás

 

FARAGÓ, S. [szerk.] MAGYAR VÍZIVAD KÖZLEMÉNYEK, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Vadgazdálkodási

Intézete. Sopron

 

GREGORY R.D., GIBBONS D.W. ÉS DONALD P.F., (2004) Bird census and survey techniques. In: SUTHERLAND

W.J., NEWTON I. ET GREEN R. E. [szerk.]: Bird Ecology and Conservation; a Handbook of Techniques. -

Oxford University Press, Oxford: 17-56.

 

MME-MONITORING KÖZPONT honlapja. http://www.mme-monitoring.hu