Hogyan és miként történhet haszonállatok, de főként állatkerti állatok mesterséges úton történő szaporítása és mi ezek jelentősége?
(Bene Roland, első évfolyam)

Az első mesterséges termékenyítésről szóló emlékek i.e. 800-ból származnak, amikor asszír földművesek állatokat és növényeket termékenyítettek meg mesterségesen. A technika és a módszerek évszázadokon át folyamatosan fejlődtek, majd a 20. század végére már a spermiumok lehűtésére is lehetőség nyílt. A 20. század elején, Magyarországon is egyre elterjedtebbé vált ez a technika, majd 1947 a módszert elsőként a lótenyésztésben is alkalmazták már nagyüzemben.
A nem természetes úton végbemenő fogantatásokon belül megkülönböztethetünk mesterséges termékenyítést, és mesterséges megtermékenyítést. Így leírva nagyon hasonlóak, menetüket tekintve azonban jelentősen eltérnek egymástól.
A mesterséges termékenyítésnél (inszeminálásnál) a hímivarsejteket mesterséges úton juttatják be a nőstény egyed szervezetébe. Ezek után az ivarsejtek egyesülése már az anyaállat szervezetében megy végbe (többnyire a méhben), további külső beavatkozás nélkül. Ez a módszer igen elterjedt nagy számban tartott haszonállatok esetében, de napjainkban az állatkerti állatok körében is egyre elterjedtebb. Ezzel a módszerrel született meg a Földön elsőként a kis szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) Layla is, 2007. január 23-án a Fővárosi Állat –és Növénykertben. Ugyan hasonló kísérleteket korábban is végeztek, de Layla volt az első olyan utód, aki teljesen egészségesen látta meg a napvilágot, és komolyabb komplikációk nélkül a mai napig is életben van.
Az inszeminálással ellentétben a mesterséges megtermékenyítés sokkalta bonyolultabb és körülményesebb eljárás. Ilyenkor az ivarsejtek mesterséges körülmények között egyesülnek, és csak aztán kerül be a megtermékenyített petesejt az anyaállat testébe. Ebben az esetben fagyasztva tartósított spermiumokat használnak a folyamat során. Ezt a technológiát alkalmazva született meg szintén Budapesten egy újabb orrszarvú utód. Mivel fagyasztott (kriokonzervált) hímivarsejteket használtak, a megszületett állatot nem hivatalosan „krio-orrszarvúnak” nevezhetjük.

Miért jelentősek és áttörők a fent említett termékenyítési eljárások?
A közhiedelemmel ellentétben az állatkerti állatok igenis jól szaporodnak mesterséges körülmények között. Az új eljárások igazából a veszélyeztetett állatok esetében lehetnek fontosak. A program kezdeteként találni kell olyan egyedeket, melyet alkalmasak a termékenyítésben való részvételre. Nagyobb testű állatok- például orrszarvúk vagy elefántok- esetében a tenyészprogramok sikerességét jelentősen könnyíthetik a mesterséges eljárások. A nagytestű vadakat nem kell hosszasan szállítani, így igen nagy és felesleges stresszhatástól kíméljük meg őket. Ezen felül a lefagyasztott hímivarsejtek szállítása sokkal gyorsabb, egyszerűbb és költségkímélőbb, mint a tenyészállatok utaztatása.
Azonban arról sem feledkezhetünk meg, hogy egyes állatok szaporodási szokásai igen bonyolultak, melyek megnehezítik az állatkerten belüli természetes szaporodást. Az ilyen állatok közé tartoznak a már említett orrszarvúk is. Az egyik jelentős probléma a hímek által fenntartott territórium kérdése. A hímek által védett területeket keresik fel a tehenek, mellyel kezdetét veszi a párzási rituálé. A nőstény ide-oda járkál a territórium területén, közben szagjeleket hagy hátra. A bika erre megpróbálja a tehenet a területén tartani. Ennek érdekében a tülkével kaparja a földet, átrohan a bozótosokon, miközben ő is odavizel a környező növényekre és a talajra. A tehenek sokszor visszautasítóan viselkednek, nem egy esetben agresszíven is felléphetnek. Ha a tehén megfelelőnek tartja a hímet, akkor folytatódhat az eseménysor. A hím megközelíti a nőstényt, annak hátára teszi a fejét és megtörténik a kopuláció. Az aktus után a tehén távozik a területről. Mint láthatjuk a folyamat eléggé bonyolult. Nagy területet igényel, és sok olyan elemet tartalmaz, melyek kivitelezése állatkerti körülmények között nehézkes. Ez egy újabb érv a mesterséges megtermékenyítés mellett, a szaporodási mechanizmus bonyolultsága miatt jelentősen megkönnyítheti az állomány gyarapodását.
Továbbá a veszélyeztetett állatoknál a genetika változatosság megőrzése sem elhanyagolható szempont. Ez többek közt a célja a fajvédő programok többségének is. A változatosság szempontjából a legjobb, ha egy állatkertben élő nőstényt egy vadon élő állat spermájával termékenyítünk meg. Természetesen a vadon élő hím elfogása és az állatkertbe szállítása nem kivitelezhető. Ezért a program keretében egy kutatócsoport előzetes egyeztetések, és felmérések után befog, majd elaltat egy hímet a természetben. Megvizsgálják, majd spermát vesznek tőle. Ezután a hím sértetlenül távozik. A hímivarsejteket megfelelően hűtik, majd szállítják. Így a genetikai állomány frissül, nő a fajon belüli változatosság. A kihalás szélén álló állatok szaporításában és esetleges visszatelepítésében a mesterséges szaporító módszereknek fontos jelentősségük van. Ennek érdekében az állatkertek mindent megtesznek, és különböző nemzetközi szervezetekbe tömörülnek.

A felhasznált irodalom linkjei:
Index internetes hírportál, szerző nem ismer
Antenna internetes magazin, szerző: Munk Veronika: