Vadpopulációk egyedszám- és sűrűségbecslése

 

Készítette: Bélley Rita II. évfolyamos állatorvostan hallgató

 

          A vadon élő populációk létszámbecslése történhet abszolút illetve relatív sűrűségérték meghatározással. Az abszolút sűrűségértéket az egyedek pontos megszámlálása nélkül is kiszámíthatjuk ún. indirekt módszerekkel, amelyek a következők:

1. Arányváltozások módszere:

                a; szelektív elvonás módszere

                b; jelölés visszafogás módszere

2. Fogás-egységnyi ráfordítás

3. Terítékből történő becslés

4. Kohorsz elemzés

          Dolgozatomban az arányváltozások módszerének elemzését fogom részletesen leírni. Ennek a technikának az alkalmazása az egy populáción belül előforduló csoportok egymáshoz viszonyított létszámán alapszik, ahol célszerű megfigyeléssel is jól elkülöníthető csoportokat választani:

     A szelektív elvonás módszerének alkalmazásakor a két csoport pl: egy fácánpopuláción belül a fácánkakasok (x), és fácántyúkok (y)  csoportjai. Vadászat során a kakasok egy részét kilőjük (ez az ún. szelektív elvonás), majd pontosan feljegyezzük a terítéket illetve ismét meghatározzuk a populációban az ivararányt.

Vadászat előtt a populáció (t=1 időpontban): N₁ = X₁+Y₁   egyedből áll

Vadászat során:   R_X = X₁-X₂  egyedet kilövünk

Mivel tyúkot nem lövünk: Ry = Y₁-Y₂ = 0

A kakasok arányát kifejezzük a vadászat előtt és után:  P₁ = X₁/N₁ ; P₂ = X₂/N₂

Ezt az arányt nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a lőtt kategória összesen: R= R_X+ Ry  (most R=R_X)

(R pedig egyenlő a vadászat előtti és utáni egyedszám különbségével.) A vadászat utáni aránnyal számolva és később ezt N₁-re rendezve:

P₂ = X₂/N₂ = X₁- R_X/ N₁-R = P₁N₁- R_X /N₁-R

Ezt N₁-re rendezve:

N₁ = R_X- P₂R/ P₁-P2

X₁= P₁ N₁   N₂=N₁-P= R_X-RP₁/ P₁- P₂

A szelektív elvonás módszere, csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben az alábbi feltételek tejljesülnek:

• A két csoport a vadászat előtt és után ugyanolyan megfigyelhetőséggel jelen van
• A populáció zárt, tehát be- és kivándorlás, ill. természetes mortalitás nincs
• Minden lőtt egyed ismert

Apróvadfajok esetében ezen feltételeknek eleget lehet tenni, amennyiben az ivari elkülönítés könnyű (pl: fácán ivari dimorfizmus), és a vizsgálati időszak rövid. Nagyvad esetében azonban a módszer alakalmazása nehézségekbe ütközik (Pl: nehezebb ivari elkülönítés, nagyfokú ki-, és bevándorlás miatt).

     A jelölés- visszafogás módszere elsősorban kutatásoknál használatos: Ha egy populáció egyedszáma: N, az összes jelölt példány: M, majd jelölés után az egyedet kivesszük a populációból és abból a jeleöltek száma: m, akkor M/N=m/n

Az aránypárt N-re rendezve: N=Mn/m , amely képlet csak akkor használható,

• Ha a populáció zárt
• Az egyedek azonos valószínűséggel foghatóak be a jelölés után és előtt is
• A második mintavétel véletlenszerű
• A jelek nem vesznek el
• A jelölt egyedek  mortalitása megegyezik a jelöletlenekével
• A jelölt egyedek megoszlása egyenletes a populációban

 

A további indirekt módszerek használhatók az abszolút sűrűségérték meghatározásra:

        2. A fogás- egységnyi ráfordítás módszere szintén kutatásokban használatos, és abból indul ki, hogy a minta nagysága azonos  a mintavétel ráfordításával. Tehát, ha ismert mértékben változó ráfordítással egyedeket lövünk ki, vagy fogunk be a populációból, meghatározhatjuk az egyedszámot.Ezen módszercsoportból a regsressziós módszert alkalmazta Andrzjewski és Jezierski(1966), akik becslésüket mezei nyulak élőbefogásával végezték: Négyszög alakú táblákat körbekerítettek hálókkal (táblák területe: 91-158 hektár) úgy, hogy minél kevésbé zavarják a populáció ott élő egyedeit. Ezután a területet négyszer áthajtották. (Összesen 20 mintaterületen végeztek befogást.) A nyulaknak kb. 3%-a átjutott a hálókon.

Hajtás	A hajtásban befogott nyulak száma (db)	Az összes befogott nyúl az adott hajtásig
1	722	0
2	191	722
3	69	913
4	36	982

1. Táblázat: Élőhelybefogással megfogott nyulak száma hajtásonként és az addig fogott mennyiség (Andrzejewski és Jezierski, 1966)

Ha az ily módon párokba rendezett adatokat koordináta rendszerben ábrázoljuk, akkor a pontok által meghatározott egyenes  X-tengellyel való metszése megadja a populáció nagyságát, azaz azt a fogási állapotot, amikor 0 egyed szerepelne a fogási listán.

Ezt a módszert ott érdemes alkalmazni, ahol egyébként is jelentős az élőnyúl befogás, hiszen így nem jár jelentős többletköltséggel.

          3. A terítékből történő becslés módszerének alapfeltétele, hogy több évre visszamenőleg ismertek legyenek a terítékadatok, a szaporodási-, mortalitási ráta és a gazdálkodási cél (az állományt növelni, vagy csökkenteni szertnénk). Mivel ezen feltételeknek a valóságban nehéz eleget tenni, a módszer csak egyedszám megközelítésére alkalmas.

          4. A kohorsz elemzés egy populáció aktuális egyedszámának becslésére szolgál. a módszert e gímszarvas populációkon próbálták ki (Lowe 1969; és Clutton, Brock, Albon, 1990) . Az elejtett illetve természetes úton elhullott állatok korosztályi megoszlása alapján rekonstruálják az eredeti állományt. A módszer hiányossága, hogy természetes halálozások meghatározására nagyon pontatlan.

 

           A vadon élő populációk egyedszámának behatárolása nagy pontosságot, elméleti és gyakorlati jártasságot igényel. A leírt módszerek elemzéséből is látszik, hogy az ideális feltételek és kritériumok teljesülése esetén is csak becsülni tudjuk a vadpopulációk létszámát.