A szociális szerveződés fejlődésének és változatosságának vizsgálata egy visszatelepített arab oryx populációban

 

Molnár Andor  II. évfolyam

Timothy H. Tear és Ernest D. Ables cikke nyomán

 

 

1982 és 1989 között vizsgáltak egy Ománba visszatelepített arab oryx(Arabian oryx oryx leucoryx) populációt, szociális szerveződésének változatosságát három tényező, források felhasználása, ivadékgondozás, párkapcsolatok fényében tanulmányozták. A vizsgált időszakot két periódusra különítve elemezték – 1982-1986 és 1986-1989-, melyeket az 1986-ban lehullott eső választott el egymástól.

 

A vizsgálat során addig nem tapasztalt territoriális viselkedési formák jelentek meg. A territóriális viselkedés, területvédés 3 különböző módon valósult meg: 1. A domináns hímek az idősebb nőstényekkel egy háremszerű szaporodási közösséget alkottak, anélkül, hogy kötődtek volna bizonyos földterülethez. 2. A hímek egy bizonyos területen maradtak, miközben a nőstények időnként elhagyták azt. 3. A domináns hímek birtokoltak egy területet, amit a nőstények időnként elhagytak, de a nyájat a hímek ott tartották.

1982-től 1989-ig a populáció által használt területek nagysága nőtt a populáció méretéhez viszonyítva. Emellett a vizsgálat azt mutatja, ahogy a körülmények egyre szárazabbá váltak az átlagos nyájméret és a havi sűrűség növekedett 1986-ot megelőzőleg(ekkor az állatoknak kiegészítő táplálékot is adtak). Azonban ezután ennek az ellenkezője volt tapasztalható.

 

Az apaállatok és utódaik kapcsolatában egy lényeges különbséget figyeltek meg a két időszakra vonatkozólag. 1986 előtt az apaállatok 92,6%-ban ugyanabban a nyájban voltak fellelhetőek, mint ahol a borjaik, de csak 11,1%-ban voltak ők a nyáj domináns hímjei. 1986 után csak 52,2%-ban találták az apaállatokat a saját borjaikkal egy csordában, de minden esetben ők voltak a domináns hímek.

1986 előtt a nyájban az alárendelt hímeket rövid időre megtűrték, de utána nem. Felnőtt hímek nem formáltak nyájakat. Ehelyett magányos hímként éltek. A magányos hímek száma az első időszakban nem, míg a másodikban változást, növekedést mutatott a populáció méretéhez viszonyítva. Ezzel együtt a magányos hímek aránya nem növekedett az összes híméhez képest. Ebből az következett, hogy a hímek száma relatív megnövekedett.

A nyájak száma is relatív növekedett, ami azt mutatja, hogy a közepes nyájméret csökkent. Habár a magányos hímek és a csordák száma megnőtt, de a hímek egy nyájban töltött ideje csökkent. Ez egy jóval dinamikusabb szaporodási rendszert tett lehetővé. Erre mutat rá az, hogy 1986 előtt a borjak nagyrészt (81,3%-ban) ugyanattól az apától voltak, mint idősebb testvéreik. Azonban 1986 után jóval lecsökkent ez az arány és már csak 18,5%-ban született ugyanattól a hímtől.

 

A borjak elválasztási ideje az első periódusban jóval hosszabbnak bizonyult. Ez a fogságban tartás következménye, ahol az anyák együtt maradtak eléválasztás után is borjaikkal.

1989 végére a populáció szociális szerveződése komplexebbé vált, ’’kisebb nyájak alakultak ki, melyek közötti kapcsolatok dinamikusabbá váltak’’, ’’idősebb nőstények szorosabb kapcsolatot alakítottak ki a rokon, mint a nem rokon nőstényekkel’’, ’’az anya/borjú párokban már csak a legfiatalabb nemzedék volt fellelhető’’ és ’’a csordák mérete és sűrűsége csökkent ahogy a legelési feltételek romlottak’’.