Hallgatói dolgozatok

Student essays

A változatos kromoszómaszám

A földikutya (Spalax leucodon) hazánkban is előforduló rágcsálófaj. Rejtett életmódot folytat, ezért még ma sem tisztázott, hogy Magyarország mely területein terjedt el. Előfordulása mellett az sem egyértelmű, hogy tulajdonképpen hány fajba sorolják az eddig egy fajba tartozó állatot. A taxonok elkülönítésében manapság egyre fontosabb, és egyre nagyobb szerepet kap a genetikai módszereken alapuló fajmeghatározás.
A kromoszóma a DNS legstruktúráltabb szerveződési formája, amelyben a nukleinsav feltekeredett kettős spirálja úgynevezett hiszton fehérjékre csavarodik. Az eukarióta élőlények genomja a sejtmagban található, géneket tartalmaz, melyek a sejt életműködéséért felelős fehérjéket kódolják és az öröklődében játszanak szerepet. Az élőlények ivarsejtjei haploidok, vagyis egyszeres kromoszómaszerelvényűek (1n). A testi sejtek ezzel szemben diploidok, azaz a kromoszóma szerelvénynek a kétszeresét tartalmazzák (2n), amely a két szülő haploid ivarsejtjéből származik.
Az élővilágban a különböző élőlények különböző mennyiségű kromoszómával rendelkeznek. Ezt sokan a fejlettségi szinttel hozzák összefüggésbe, amelyik élőlénynek több kromoszómája van az a fejlettebb.A növények esetében ez a megállapítás igaznak mondható, de abban az esetben , ha az embert tartjuk a törzsfejlődés csúcsának, akkor ez az elképzelés megkérdőjelezhető, hiszen vannak olyan fajok, amelyek több kromoszómával rendelkeznek (ló). A tyúkhúr (Stellaria media) 7 pár kromoszómával, az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) 3 pár autoszómális és 1 pár nemi kromoszómával, a ló (Equus caballus) 32 pár, az ember (Homo sapiens sapiens) pedig 23 pár kromoszómával rendelkezik.
Az egy fajba tartozó egyedek azonos kromoszómaszámmal rendelkeznek. Ennek az általános szabálynak mond ellent a nyugati földikutya (Spalax leucodon). 1994-ben közöltek egy cikket ezzel kapcsolatban. A Spalax leucodon és a Spalax ehrenberg fajokon belül eltérő kromoszómaszámú egyedeket találtak Kis-Ázsiában, Törökország száraz területein (Nevo et al,1994). Az elemzések során a kariotípust és az allozim diverzitást is vizsgálták. A nyugati földikutya diploid kromoszómaszáma: 38, 40, 50, 54, 60, és 62 volt a vizsgált egyedekben, a Spalax ehrenbergi egyedei pedig 52, 56, és 58 kromoszómával rendelkeztek. Ezt nagyon érdekesnek találom, hiszen egy fajról van szó és mégis meglepően nagy a kromoszóma variabilitás, főleg a Spalax leucodon esetében. Ennek hátterében valószínűleg a speciáció és adaptáció állhat (Nevo et al, 1994). Az egyedek adaptálódtak kromoszómálisan is a száraz területek adottságaiból adódó különböző mértékű stresszhez (Nevo et al,1994).
A már előbb is említett két fajt a mitokondriális és a riboszómális DNS vizsgálata után két superspecies-nek nevezték. A két superspecies tagjai között a riboszomális DNS szekvencia különbözősége megközelítőleg 8%, míg a variáció átlagosan 4% a két csoportban (Suzuki, et al 1996). Ehhez a vizsgálathoz több különböző kromoszómaszámú földikutya populációból vették a mintát.
Igazán érdekesnek találom, hogy egy fajba tartozó egyedek eltérő kromoszómaszámmal rendelkeznek. Elképzelhető, hogy az egy fajon belüli ilyen nagyfokú kromoszóma variabiltás az új fajok keletkezésének kezdete. Így talán különbözőképpen tudnak alkalmazkodni a nehéz éghajlati körülményekhez, szárazság okozta stresszhez.. Ez a faj Magyarországon is előfordul ,szerintem érdekes lenne ilyen szempontból vizsgálni populációikat, lehet hogy a helyi populációkban is megfigyelhető ez a kromoszómaszámbeli eltérés.

Felhasznált irodalom:

Nevo E, Filippucci MG, Redi C, Korol A, Beiles A, 1994: Chromosomal speciation and adaptive radiation of mole rats in Asia Minor correlated with increased ecological stress, Proc Natl Acad Sci U S A., 91(17):8160-4

Suzuki H, Wakana S, Yonekawa H, Moriwaki K, Sakurai S, Nevo E., 1996: Variations in ribosomal DNA and mitochondrial DNA among chromosomal species of subterranean mole rats, Mol Biol Evol., 13(1):85-92.