Hajra Cinti!
Ha beleegyezel, felteszem uzeneteidet az Internetre, a zool hallgatok okulasara.
Peter
Kedves Peter!
Tanulni nem hiszem, hogy sokat fognak belole, de ha gondolod, hogy
erdemes, nem banom :) Egyebkent tenyleg nagyon jol erzem magam.
Igyekszem vigyazni magamra, de ez a villamcsapas elegge elbizonytalanito
volt... :)
Remelem, Veled is minden rendben van!
Udv.:
Cinti
Köszönöm, akkor felpakolom.
Meg az iden nekilatok a cikkednek, most mar csak 3 kezirat van elotte
a sorban.
Itt jo hideg van, remelem Te nem fazol :-)
Peter
10 Sep 2007 09:26
Sziasztok!
Aki ezt a levelet megkapja, az rajta van a levelező-listámon, amit Kongóból
küldök majd, ahol egy bonobo-kutatásban veszek részt. Arra kértek a terepről,
hogy ne egyenként fogadjam a leveleket, mert az tönkreteszi a tábor műholdas
internet-összeköttetését, és ezért bízzak meg valakit, aki összesíti a
leveleket, és úgy hetente egy levélben elküldi nekem.
Szép hónapokat kívánok mindenkinek!
Szeretettel,
Cinti
13 Sep 2007 18:08
Kedves Listatagok.(nem talalom a felkialtojelet)
Szerencsesen megerkeztem Kinshasaba, a repteren eleg nehezen sikerult
megtalalni a csomagot, es athozni. Ki akartak nyitni, de vegul csak a
zsebeit nyitogattak. Minden zseb tartalmat elmondtam nekik, de meg utana
is gondjuk volt, mert nem talaltam a csomagjegyet.
Aztan ahogy kijottem, mindenki segieni akart vinni a csomagomat, en nem
hozhattam.
A hotelbol kijottek elem, elhoztak egy nagy, ragyogo feher, legkondis
jeep-pel. Ugy vigyaztak ram, mint egy himestojasra. Megkaptam a szobam,
ott is van legkondi, bar eleg pazarlas, mivel a szigetelesrol nem gondoskodtak.
Az ajtofelfanal, es a legkondi korul " centis resek tatonganak. Holnap
reggel talalkozok majd itt Gottfrieddel, a projectvezetovel. Aztan megint
egyedul leszek hetfoig (amikor indul a charter a terepre). Ill. nem teljesen,
mivel a hotelben 10 percenkent mas jon a szobamba megkerdezni, hogy vagyok,
kell-e valami. Tenyleg rendesek. Most is itt ul mellettel egy biztonsagi
or, es figyeli, ahogy neha-neha megtalalok egy betut a billentyuzeten,
(teljesen mas, mint amihez szoktam), mert amikor megkerdeztem, hol lehet
netezni, akkor ot kuldtek, hogy kiserjen el. Azt mondta, nyugodtan irjak,
o megvar, es visszakiser. Egesz fontosnak erzem magam. De nem akarok visszaelni
a turelmevel, ezert csak neha jovok majd irni. Idefele tanigatott lingualaiul,
es minden ismerosenek (eleg sok volt) koszontunk. Most kaptam egy sms-t,
es egeszen ertettem, ahogy felolvasta.
Szoval egesz jol vagyok, de azert mar varom, hogy induljunk a terepre.
Nem jo, hogy csak kiserettel mehetek el. Bar egyelore meg ez is szorakoztato:
Majd jlentkezem! Megvan a felkialtojel!!!
Udv.:
Cinti
19 Sep 2007 21:40
Kedves Listatagok!
A taborbol, Lui Kotal-bol irok, ahova tegnap 1/2 2-kor erkeztem meg.
Hetfo regel 6-kor elindultunk Gottfried-dal a charterhez, ami a egy
Ipope nevu kis faluba vitt minket. Ketszer leszalltunk, bar eredetileg
csak egy landolasrol volt szo. Csakhogy felmerult egy kis problema,
amiert gepet kellet valtani. Kerdeztem a pilotakat, de nem arultak el,
azt mondtak, semmi komoly. Nem faggatam oket, gondolvan, talan jobb is,
ha nem tudom. A repules egyebkent gyonyoru volt, madartavlatbol
szemlelni az esoerdot, a kanyargo folyokat, szavannakat, kisebb reteket.
Ahogy kozeledtunk vegallomasunk fele, mar csak erdo volt es folyok.
Vegig arra gondoltam, hogy ez lesz az otthonom a kovetkezo honapokban.
Felelmetes volt.
Ipope-ban az egesz falu kijott elenk, mindenki kezet fogott, ha csak
rajuk neztem, szeles mosollyal neztek vissza ram. Hihetetlen
baratsagosak erre az emberek, es nagyon kozvetlenek. Ezutan egy kezfogas
erejeig talalkoztunk azokkal, akik a mi gepunkkel visszamentek a
civilizacioba. Furcsa erzes volt bucsut inteni a charternek. Gottfried
es egy helyi magas rangu ferfi, Lambert kiosztotta a csomagokat a
teherhordoknak, es elindultunk az 5 km-re levo Lompole-ba. Itt toltottuk
az ejjelt. Reggel 5-kor ujra csomagszetosztas a teherhordoknak, vegul
elindultunk a taborba. Az ut huszonnehany km volt, es meseszep. 2
szavanna, 3 folyo, es a suru erdo. Az elso folyoba kifejzetten orom volt
cipostul belegazolni. A masodiknal mar volt nehany hid (osszekotozott
faagak), de azert it is bele kellett gazolni. Ez mar kevesbe volt
kellemes, mivel neha terdig ero sarba gazoltunk, egyszer majdnem
otthagytam a cipomet. A harmadik folyonal pirogue-gal mentunk (egy
fatorzsbol faragott kis csonak).
A taborban kurtszoval fogadtak minket, es kaveval, forro csokival (viz,
tejpor, csokipor). Jelenleg 3 helyi dolgozik itt, ok foznek mosnak
(kiveve a noi fehernemuket), mosogatnak. Aztan itt van 1 kinshasai
zoologushallagto (Simon, vele egyutt jottunk), egy helyi kutato, Nono,
egy kanadai camp manager, Ryan, es egy angol kutato, Andrew. Angolul es
franciaul kommunikalunk, a helyiek es Gottfried meg Lingalaiul is.
Holnap reggel 1/2 5-kor vegre elvisznek a bonobokhoz! Alig varom az elso
talalkozast.
Rengeteg dolgot hagytam ki a levelbol, tisztaban vagyok vele, de a
tobbiek is hasznaljak a gepet, szoval rovidre kell fognom. Megprobalok
hetente 1x-2x irni, a lenyeget osszefoglalva. Eleg nehez, annyi uj dolog
van errefele, de megprobalom.
Cinti
26 Sep 2007 15:06
Kedves Listatagok!
Meg mindig nagyon jol erzem magam, sot, egyre jobban. Ez akkor sem
valtozott, amikor eletem elso igazi, nagy tropusi esoerdei viharat eltem
at. Annak ellenere, hogy belemcsapott egy villam. Ez eleg nagy pech, es
ritka dolog, a jelenlevo tapastalt esoerdojarok meg nem eltek at ilyet.
Eppen vacsoraztunk, amikor hirtelen hatalmas vihar kerekedett. Nagyon
tetszett. Befejeztuk a vacsorat, es szokashoz hiven beszelgetunk meg egy
picit. Aztan egy hatalmas dorgesnel megdermedtunk, Nono es en. Egymas
mellett ultunk. Azt hittem, szivriham, es most nekem lottek. Aztan
nagyon lassan sikerult osszekapcsolnom a villammal a dolgot. Azt hiszem,
ez akkor tirtent, amikor valami furcsa egett szagot ereztem; magamat.
Kb. 10 mp-re (a tobbiek elmondasa szerint) lefagytunk Nonoval. Nem
birtunk mozdulni. Aztan magyarul kezdtem el beszelni. Erre a reszre nem
emlekszem, a tobbiek is csak azert gondoljak, mert nem ertettek belole
egy szot sem, persze lehet, hogy csak az akcentusom :) Aztan kb. 1/2
oraig reszkettunk, Nono es en. Az izmaim masnap sem mukodtek
tokeletesen. A bal karomat nem tudtam rendesen hajlitani. A szamitogep,
amely 15 meterre volt tolunk, bedoglott, aztan Ryen 2 nap alatt valahogy
rendbeszedte. Mara mar jol vagyunk mindannyian. Egybkent az asztal
tuloldalan a tobbiek csupan a hallasukat vesztettek el 1-2 mpre. Rossz
oldalra ultem :)
Ennel sokkal kellemesebb elmenyeim koze tartozik, amikor nincs kedvem
vodorbol furdeni, fogom a szappant es turulkozot, es elindulok a par100
m-re levo patakhoz. Persze amikor hallok valami nagyobb zajt, elkezdek
surgosen es hangosan enekelni valamit, de idovel ez is valtozik majd,
kezdem megzokni a zajokat.
A munka a bonobokkal csodalatos. Annak ellenere (vagy azzal egyutt),
hogy neha 3 ora 30-kor kelunk, es este 7-re erunk vissza a taborba.
Andrew-val jarjuk az erdot, O probal megtanitani megtalalni, kovetni es
megkulonboztetni oket, tajekozodni az erdoben (azt hiszem, utobbival meg
sok gondja lesz, de egyelore eleg turelmesnek tunik). Gottfried kulon
utakon jar, igy is novelve az eselyeinket. Az elso ket napon nem
talaltuk oket. Ez gyakran megesik, a terulet oriasi. Napi tobb, mint 20
km-t teszunk meg ilyenkor, neha hiaba. Aztan este hazajottunk, es par
perccel utanunk Gottfried, mosolyogva, hogy megvannak. Igy hajnalban
Andrew es en elindultunk a feszkelohelyre. Az elso talalkozas jo volt,
de amikor igazan ledobbentem, hogy milyen csodalatos kis lenyek Ok, az
masnap volt. Elso nap ugyanis csak 30 m-rel folottem maszkaltak, nem
jottek le, tobbszor elvesztettuk, majd ujra megtalaltuk Oket. A
feszkeloheyet megtalaltuk, igy masnap ujra koran indultunk. Es akkor
oten, vagy hatan kozuluk nekiindultak, lejottek a fakrol, es elottunk
setaltak. Es mi szo szerint arkon-bokron-mocsaron-patakon, sokszor
nagykezlab kovettuk oket. Neha folmentek a fara, ekkor mi probaltunk
megszabadulni a rajtunk csimpaszkodo hatalmas hangyaktol es egyeb
dolgoktol. Mivel engem meg nem ismernek (marmint a bonobok), neha azon
kaptam Oket, hogy bamulnak. Akarcsak en rajuk :)
Neha, amikor megfelelo pozicioban vannak, egesz jol meg tudom
kulonboztetni Oket. Andrew azt mondta, honapokba telik, mire tenyleg jol
megy majd.
Most mennem kell, Gottfied most jott vissza valami novenymintakkal, szet
kell valogatni oket.
Szep napot mindenkinek!
Cinti
11 Oct 2007 22:13
Kedves Listatagok!
Mar reg nem irtam, de annyi tennivalo van itt... Es tortent egy-ket
valtozas is. Oktober elejen Gottfried elhagyta a tabort, visszament
Nemetorszagba. Vele egyutt Simon-Pierre (de O csak Kinshasaig),
befejezni az utolso vizsgaidoszakat. Utobbi egy picit megkonnyebbules
volt szamomra, mivel Simon-Pierre kicsit bosszantott mar az utobbi
idokben. Elkezdett tanulni a francia-magyar szotarambol, es azt
mondogatta (magyarul!), hogy O mindenkeppen magyar feleseget szeretne,
es hogy vajon en mit szolnek egy kongoi ferjhez, vannak-e ellenerzeseim
ezzel kapcsolatban (ezt mar franciaul kerdezte). Egyebkent nagyon
kedvesen csinalta mindezt, megis jobb ez igy, hogy tavozott.
Cserebe megszuntem egyetlen nonemu lenynek lenni a taborban, mivel
Gottfried es Simon-Pierre helyett kaptunk egy Barbarat es egy Juliat.
Nagyon orultem nekik. Barbara francia, 9 honapig lesz itt, es nagyon
gondoskodo termeszete van. Elhatarozta (Nonoval egyutt), hogy en addig
nem megyek el innen, amig nem beszelek rendesen franciaul. Igy minden
este legalabb 1/2 orat beszelgetunk. Hallatlan turelemmel viseltetik
irantam, akarcsak Nono.
Julia nemet, de O is beszel franciaul es angolul, ahogyan mindenki mas
(kiveve Andrew-t es felig-meddig engem).
Az elet a taborban egyre vidamabb, ahogy kezdjuk megismerni egymast.
Estenkent kartyazunk, neha a helyi dolgozokkal is, igy lassan-lassan
felszedek egy-ket lingalai kifejezest is (bar sokan beszelnek franciaul
kozuluk). A kajat is egyre jobban viselem, elfogadtam a tenyt, hogy az
etkezes megszunt elvezeti funkciot betolteni, szukseglette valt, hogy
legyen erom es mehessek bonobokat kergetni az erdobe. Majdnem minden nap
eszunk halat. Ha a halasznak nincs szerencseje, akkor a marhahus- vagy
szardiniakonzerv-keszlethez fordulunk. Minden etkezesnel elengethetetlen
a chikwange, amit eleinte kifejezetten utaltam. Maniokabol es vizbol
keszult massza, amit egyfajta "kenyerkent" fogyasztunk. Ezen
kivul van
meg a pondu (manioka levele), es a maniokagyoker. Ennyit a maniokarol.
Reggelire ehetunk rizst, neha avocadoval, banannal, vagy papayaval. Ha
mar nagyon egyhangunak erzem mindezt, akkor osszekeverek egy-ket ossze
nem illo dolgot, pl. szardiniat papayaval, es ilyenkor a kovetkezo
etkezo etkezest kifejezetten elvezem.
Legtobbszor nem vagyok a taborban, amikor a tobbiek reggeliznek, mivel
Andrew-val 4, 1/2 5 kozott megyunk bonobozni. Ilyenkor a helyiek meg
nincsenek kesz a rizzsel, muzlit eszunk vizzel es tejporral. Az erdobe
viszunk magunkkal kekszet. Amikor vegkepp elveszitjuk a bonobokat, es
nem vagyunk tul messze, akkor visszajovunk ebedelni a tobbiekkel. Ha
sikerul veluk maradni egesz nap, akkor 7 korul megerkezunk. Szoval
mindig egyutt vacsorazunk a tobbiekkel. Megbeszeljuk, kivel mi tortent,
es egyre tobbet nevetgelunk. Az osszes etkezes kozott egyedul a vacsorat
elvezem, azt is a tarsasag miatt.
Legutobb, amikor vacsora utan kartyaztunk a tabor masik vegen, ahol a
tabori doglozok satrai allnak, a mi satrainkat elontotte a bafumba, a
vandorhangyak. Ezek a teremtmenyek eleg nagyok, es nagyon tudnak
harapni. Amikor lerohannak egy satrat, akkor kb. 1/2, 1 orat nyuzsognek
rajta, aztan odebballnak. 9 ora lehetett, es masnap koran kellett kelni,
ezert mielott elontottek volna a satramat (kozvetlenul azutan, hogy
Juliaeval vegeztek), bemasztam aludni, mert amikor beboritjak, nem lehet
kinyitni. Csak azzal nem szamoltam, hogy ezek a dogok minden apro ki
nyilast megtalalnak, azota sem sikerult kideritenem, hol masztak be
annyian. 10 korul elvonultak, 11-kor vegeztem ki az utolsot. Nono
idonkent odavetette (a biztonsag kedveert mindket nyelven): "Cintia,
ne
gyere ki, ne nyisd ki a satrat!". Neha kivulrol ravilagitott a satramra,
nem volt szep latvany. Hallani sem egy kellemes erzes, ahogy nyuzsognek,
de latni, ahogy beboritjak a satrat... Nem voltak szep almaim azon az
ejszakan... De utana sokat nevettunk azon az esten.
Az erdoben is egyre otthonosabban mozgok. Andrew nagyon aggodott a
tajekozodasi kepessegem (pontosabban annak hianya) miatt. De valahogy
megis kialakult bennem valami ehhez hasonlo dolog. Van egy iranytum, es
egy terkepem az osvenyekkel. Csakhogy a bonobok nem az osvenyeken
kozlekednek, el kell hagyni azt. Es itt kezdodnek a problemak. Eleinte
fogalmam nem volt rola, hol vagyok. Ketsegbeesetten kovettem Andrew-t,
aki kovette a bonobokat. Ez neki sem volt jo, mivel a bonobok kovetese
onmagaban is eleg nehez, nemhogy meg azt is figyelni, merre koborol az
a
szerencsetlen... Szoval megnehezitettem a munkajat. Aztan ahogy
megtanultam tajekozodni, megprobaltam nem Ot kovetni, hanem a bonobokat.
10 perccel kesobb elvesztettem mindenkit. Par orat meg probalkoztam
keresgelni, aztan hazamentem. Este, amikor Andrew megerkezett, nagyon
megkonnyebbultnek tunt, hogy ott talalt. Azota mindketten nyugodtabbak
vagyunk. Masnap ujra megprobaltam a bonobokat kovetni, persze megint
elvesztettem oket, de 2 oraval kesobb megtalaltam! Es ez meg aznap
megismetlodott. De nagyon orultem, hogy sikerult megtalalnom Oket.
Egyebkent ez igy mukodik, az ember koveti, elveszti, megtalalja,
elveszti, megtalalja Oket. Nagyon csondesen tudnak maszkalni a suru
novenyzet kozott, mi pedig olyanok vagyunk mint az elefantok, igy amikor
nem latunk tovabb 2-3 meternel, sokszor meg kell allni hallgatozni,
merre mentek, es neha nem lehet hallani semmit, egyszeruen felszivodnak.
A hangjukat pedig eleg ritkan hallatjak, es akkor sem lehet tul
messzirol hallani, nem olyan zajosak, mint a csimpanzok, szoval nehez
kovetni Oket. De Andrew szerint rendben leszek. Mar meg is ismerem
nehanyukat, ami szinten nagyon nehez. Nem csak a suru novenyzet miatt.
Az arcuk nagyon hasonlo, igy egyeb testtajakra kell hagyatkozni. Mint
a
hatsojukon levo duzzanat formaja, a kezukon, labukon levo hianyzo ujjak,
a szorzetuk szine. Mindenesetre mar kedvencem is van, de errol es a
csoport osszetetelerol majd legkozelebb irok, mosr ugyanis mennem kell
az erdobe. Tegnap elvesztettuk Oket, es ma eloszor egyedul keresgelek.
Szep napot mindenkinek!
Cinti
28 Oct 2007 16:39
Kedves Listatagok!
Az elmult napokban mind a taborban, mind az erdoben tortentek
valtozasok. Ryan, az adminisztrator nehany nappal ezelott kivett egy het
szabadsagot, eloszor, amiota itt van. Ezert most Barbara a felelos
mindenert. A kajaert, a taborban dolgozok napi 2-3 szal cigarettajaert
(ami igen bonyolult problema, es rengeteg idot vesz igenybe), a heti ket
mosasert, stb. Barbara adja majd at ezeket az informaciokat a kovetkezo
adminisztratornak, akirol egyelore csak annyit tudunk, hogy decemberben
erkezik azzal a geppel, amivel Ryan, Julia es Nono elhagyja a tabort.
Ezen kivul tortent nemi valtozas az etkezesben is. Az utobbi idoben
ketszer is kivalo ebedben volt reszem. Amikor a halaszhaloba akad valami
"nem hal", es a halasz nem tudja megmenteni, akkor, es csakis
akkor, az
illeto leny az asztalunkra kerulhet. Ez a szabaly. Az egyik ilyen leny
egy kacsa volt, a masik pedig egy krokodil. Mindketto nagyon izletes,
ennek ellenere a szabalyt nem toroljuk el. A masik valtozas nem jo...
A
kekszkeszletunk fogyoban van, 2 het alatt megettuk a felet annak az
adagnak, aminek 3 honapig kellett volna kitartania (allitolag erre eddig
nem volt pelda a tabor torteneteben). Ugyhogy Ryan uj szabalyt vezetett
be. Mostantol csak az erdoben dolgozok ehetnek kekszet, kizarolag az
erdoben, es ott is csak felnaponta egyet. Igy sem tart ki a keszlet
decemberig. Belegondolni sem merek, mi lesz velunk keksz nelkul...
A bonobokkal kapcsolatos valtozas sem tul kedvezo szamunkra. az elmult
napokban 5-6 km-reldelebbre helyeztek at mozgaskorzetuket, es amikor
ezen belul is delen feszkelnek, olyankor 3-kor kelunk, hogy ott
lehessunk, amikor felebrednek es elkezdik napjukat valamikor 5:15 es
5:30 kozott. Ha sikerul vegigkisernunk Oket a feszkelesig, akkor neha
19:30-ra erunk vissza a taborba, es masnap ujra... Eleg faraszto, de egy
pillanatra sem valtozik bennem az az erzes, hogy megeri. Neha elofordul,
hogy elvesztem Oket es Andrew-t, van, amikor megtalalom Oket, van, mikor
nem. Utobbi esetben szomoruan hazaballagok. A tajekozodas az erdoben mar
szinte tokeletesen megy. Eddig meg egyszer sem tevedtem el, amin tenyleg
csodalkozom, mert amikor eszeveszetten rohanok a bonobok es Andrew utan
(tegnap pl. derekig ero mocsarban, el is vesztettem Oket), olyankor
nemigen van idom az iranyture pillantani.
Pl. par napja a bonobok atsetaltak egy kidolt fatorzson, amely kb. 10
m
magasan fekudt egy kis patak felett. Egy pillanatra megtorpantunk, de
a
teny, hogy amennyiben leereszkedunk a patakhoz, majd felkapaszkodunk a
masik oldalon, ugy szinte bizonyos, hogy elveszitjuk Oket, arra a
dontesre vezetett mionket, hogy atsetalunk. Utolag eleg felelmetesnek
tunik. Bar eleg vastag fatorzs volt.
Mostanaban sokat kiserem el Lovis-t, az egyik helyi "bonobovadaszt"
az
erdobe, amikor napokig nem talaljuk Oket. Delutan indulunk, hogy ott
legyunk a feszkelesnel. Lovis egy csomo madarat ismer, es most mar en
is
kepes vagyok azonsoitani egy halom madarat a hangja alapjan, es ravagom
a helyi nevuket, csak az a baj, hogy fogalmam sincs hogy neznek ki,
mivel nagyon-nagyon ritkan lehet latni oket. Ugyhogy neha estenkent
Lovis-szal lapozgatjuk a madarhatarozokat, utanozzuk a madarakat, es
probalunk egy hullamhosszra jutni. Nem mindig sikerul, de sokat rohogunk
egymason. Eddig sikerult azonositanunk 2 szarvascsoru madarat (es meg
nehany mas madarrol van nemi elkepzelesunk), az egyiket nehany nappal
kesobb hallottam es lattam egyszerre, a kep es a hang stimmelt, igy
elegedetten nyugtaztam, hogy jol dolgozunk egyutt Lovis-szal.
Aztan kartyazunk a tobbiekkel, es vegul jo ejszakat kivanunk egyumasnak
igy: Olala malamu!
Igy zajlik az elet mostanaban errefele.
Szep napot mindenkinek!
Cinti
10 Nov 2007 16:13
Kedves Listatagok!
Amiota nem irtam, ismet rengeteg valtozas tortent. Nem tul jo hirek.
Az
elso, hogy Ryan visszajott az egy hetes szabijarol. Ez onmagaban nem
volt rossz, sot, orultunk neki. Bar feltunt, hogy kicsit sovanyabb, mint
volt. Aztan elkezdte meselni, mi mindent tortent vele. Beteg lett, 2
napig nem tudott igazan eltavolodni egy wc-tol, aztan megharapta egy
kutya, aztan visszafele jovet at kellett usznia a folyot. Kb. 20
percnyire a tabortol van egy folyo, a pirogue-gal (egy fatorzsbol
faragott kis csonak), es a pirogue a mi oldalunkon volt. Mivel Ryan
korabban jott egy nappal, senki nem ment erte, es O hiaba kiabalt
betegen, ehesen, sovanyan, senki nem hallotta. Hat otthagyta a
hatizsakjat, es atuszta a folyot.
Par nap mulva meg mindig nem lett jobban. Elkezdtunk aggodni a kutya
miatt, hogy esetleg veszett volt, szoval Ryan felhasznalta a
biztositasat, a muholdas telefonnal hivott egy charter-t Ipope-ba, es
okt. 30-an elindult a 2 napis utra, elhagyta a tabort 6 hettel korabban
a tervezettnel. Ez rengeteg negativ kovetkezmennyel jar, nagyon hirtelen
ment el, nem volt ido elkoszonni (en pl. eppen a bonoboktol jottem
vidaman, egy jol sikerult nap utan, amikor a csomagjai mellett allva
kozolte, hogy 1/2 ora mulva indul, eg velem), aztan a taborban
maradottaknak osztozni kell a feladatokon, de ez a resze nem olyan
veszes, elegen vagyunk. A helyiek is nehezen fogadtak Rtan hirtelen
tavozasat, kedveltek Ot.
Ryan-t Andrew kiserte el a 2 napos utra a charter-hez. Ebbol adodott
a
masodik rossz hir. Amikor Lompolebol haza akart jonni (Ipope-tol 5 km,
a
tabortol 20 km), szakadt az eso. Szoval ott toltott meg egy ejjelt.
Lompole-ban az emberek gyakrabban kapnak malariat, ha jol tudom, a
taborban eddig senki nem lett beteg, csak miutan Lompole-ban toltott
legalabb egy ejszakat. Nehany nap mulva Andrew beteg lett. Eleg
valoszinu, hogy malaria. Az elso nap magas laza volt, es nagyon
aggodtunk miatta, de masnap sokkal jobban lett, mara mar egesz jol van,
meg par nap, es jon bonobozni ujra.
Szoval mostanaban Juliaval, vagy egyedul jarom az erdot, mivel Lovis
munkaideje lejart (ez a harmadik rossz hir, nagyon megkedveltem Ot).
Decemberben jon vissza. A tobbiek szerint fetisizal, banant hozott, es
allandoan etetni akart, azt mondta: "Cintia, enni kell, a taborban
mindig, enni kell, sokat, meg!" Meg hogy szerencst hozok neki, amikor
egyutt megyunk a bonobok feszket megtalalni, akkor mindig sikerrel jar.
Kerdezte, meddig maradok, es csalodott volt, amikor mondtam, hogy
februarban megy egy gep, amin valoszinuleg rajta leszek. "Miert nem
marad 1 evig? Visszajon meg?"
Meg mieltott barki felreertene a Lovis es koztem kialakult kapcsolatot,
leirom, hogy 5 gyermeke, es 2 felesege van, nem gondolom, hogy szuksege
lenne meg egyre (akar az elobbibol, akar az utobbibol). Egyszeruen joban
vagyunk. Estenkent nezegettuk az angol madarhatarozokat, mikozben
franciaul tarsalgunk a lingalai nevvel ellatott hangokrol, amiket aznap
hallottunk az erdoben. Neha kerdez magyar szavakat. Szoval nagyon kevert
nyelven tarsalgunk. Lui Kotale nyelven.
Sokat tanultam Lovistol, miutan elment, az uj bonobo-feszkelo, Papa Endu
kesett 2 nappal kesobb erkezett, mivel vadaszaton volt. Ezert en mentem
feszkelni Oket, es eloszor egyedul, sikerult! Raadasul a metszoollomat
is a taborban felejtettem, igy 35 perc alatt tettem meg kb. 100 m-t a
feszektol az osvenyig a haumonia-rengetegben. A tobbiek nagyon buszkek
voltak ram (persze en is az voltam), extra adag ananaszt kaptam (ez nagy
dolog, nagyjabol havonta egy ananaszunk van)!
Akkor most irok egy picit a bonobokrol. A csoportban, amit megfigyelunk,
9, gyermekkel rendelkezo nosteny van (Eva, Gwen, Iris, Hannah, Martha,
Olga, Paula, Rio, Zoe). Kozuluk a legkisebb babaval Gwen rendelkezik
(nem sokkal erkezesem elott szuletett, kb. 2 honapos). Ezen kivul van
meg 12-13 kolyok, 5 adult him, es nehany subadult him. Utobbiakat eleg
nehez megkulonboztetni. A feladatunk megtalalni a feszket, kovetni Oket,
minel tobb egyedet azonositani (ez a legnezebb), viselkedesi adatokat
rogziteni (ez sem konnyu), leirni a taplalekukat (gyarapitani a
herbariumot). Altalaban egy, vagy nehany nagy fan sokan feszkelnek,
reggel kb. fel oraig egyutt taplalkoznak, aztan szetvalnak tobb pici
csoportra, majd este ujra egyesulnek. Neheziti a kovetest, hogy nagyon
csendesen kepesek felszivodni egyik pillanatrol a masikra, es van, hogy
orakig meg sem nyikkannak (ha senki nem maradt le a csoportbol, vagy a
pihenok soran). Ha ilyenkor nem vesszuk eszre, hogy leleptek, es tobb,
mint 300 m-t tesznek meg vokalizacio
nelkul, akkor altalaban elvesztjuk oket (a hangjuk kb. 300 m-rol
hallhato). Amikor esik, meg nehezebb, mivel ilyenkor igazan csondesek.
Legkozelebb igyekszem tobbet irni, addig szep napokat mindenkinek!
Cinti
6 Jan 2008 14:20
Kedves Listatagok!
Nagyon boldog uj evet kivanok mindenkinek!
Es remelem, szep, feher (?) karacsony volt azon a tajon. Itt nem :)
Ugyertem, nem feher.
Gyonyoru, ragyogo napsutes. Aznap hajnalban Andrew, Martin es en
elindultunk bonobozni, de viszonylag koran, 2 korul visszajottunk a
taborba, ami csodaszepen, hatalmas levelekkel feldiszitve fogadott minket.
Mindannyian egyutt vacsoraztunk a helyi munkasokkal, akik epp itt
dolgoztak a taborban. Nagy vita elozte meg a karacsonyt, ugyanis a
falubol minden munkas itt akart lenni, mivel itt jobb a kaja.
A vacsora mennyei volt, a szakacsunk, Innocent kitett magaert. Sutott
kenyeret (amiota itt vagyok, ez a harmadik alkalom, mivel rengeteg idot
vesz igenybe), ez mar onmagaban eleg lett volna a boldogsagunkhoz, de
emellett meg volt tok, rizs, zoldsegek, papaya, porkolt mogyoro, hal es
krokodil (utobbit allitolag veletlenul fogtak, talan a Telapo csempeszte
a haloba).
Szerencse, hogy Innocent volt itt karacsonykor, a 3 szakacsunk kozul
messze O a legjobb! (Pl. a mostani, Papa Rodin homokkal gazdagit minden
fogast).
Meg italunk is volt. Jos tartositasra hasznalt 98 %-os alkoholjat
higitottuk fel vizzel, es adtunk hozza kakaoport. Meglepoen finom volt.
Aztan vacsora utan (de inkabb mar alatta) a munkasok elkezdtek helyi
dalokat enekelni. Nagyon jo hangulatot csinaltak.
8-11-ig daloltak teli torokbol, amikoris megkertuk Oket, hogy terjenek
nyugovora, mivel masnap ujra bonobonap van. Picit zokonvettek, ugyanis
arra gondoltak, hogy hajnali 4-5-ig lehet enekelni, de vegul elvonultak
aludni.
A szilveszterunk szerenyebben telt. A munkasok nem akartak itt lenni,
mivel a faluban ez az unnep jobb. 1 hetig tart!
Ugyhogy tenyleg alig van emberunk, annak ellenere, hogy megigertek, jan.
3-an itt lesznek. Se hiruk, se hamvuk. Meg a transzport is kesett 1
napot a kajaval. Mert a faluban meg unnepelnek.
A szilveszteri vacsorat ugyan egyutt toltottuk, de a munkasok alig
akartak enekelni, ami furcsa volt, mert karacsony ota minden nap
daloltak, es neha elorditottak magukat mosogatas, mosas, vagy fozes
kozben: Bon annee!
Andrew es Martin az erdoben aludtak, kozel a bonobokhoz. Feleslegesen
mentek el, mivel a taborban minden csondes volt. Alkoholunk sem volt
(Josnak szuksege van ra a preparalashoz).
Heidi egesz nap kuszkodott a transzport miatt, en bonobozni voltam,
szoval faradtak voltunk, es ugy dontottunk, hogy 9 korul elvonulunk 1-2
orara aludni, de mire felebredtunk 11-kor, a tobbiek mar szunyokaltak.
Igy mi is visszatertunk satrainkba, es hosszu ido ota eloszor ataludtuk
a szilvesztert.
Azota Martin es Andrew felvaltva feszkelik a bonobokat, mivel a munkasok
meg nem vegeztek az unneplessel. Ez eleg faraszto, reggel 4-tol este
7-ig veluk lenni. De turelmesen varunk meg 1-2 napot, aztan kuldunk
valakit a faluba egy levellel.
Igy teltek az unnepek itt, Lui Kotale-ban. Az erdoben meg izgalmasabb
esemenyek tortentek. 2 uj nosteny csatlakozott a csapathoz. Amu (Ot en
neveztem el), es Bridget. Amu nagyon vonzo nosteny (legalabbis a
bonobohimek szamara). Hihetetlen, hogy meg sosem lattuk Oket, de
egyaltalan nem felnek tolunk. Egy picit meg figyelnek minket, de
hamarosan keresztulneznek majd rajtunk, akarcsak a tobbiek :)
Megegyszer mindenkinek szep uj evet kivanok, es beteljesulest az ujevi
fogadalmaknak!
Udvozlettel:
Cinti
Please note: although it might be useful to read essay
examples on the Internet, do not use them as your source. Copy-paste patchworks
are not torelated.