Készítette: Papp Kamilla
Darwin óta az evolúciós elméletek között a legismertebbek a zsiráf extrém
hosszú nyakának kialakulására vonatkozóak. De vajon milyen magyarázatok
születtek eddig ennek a jelenségnek a megfejtésére?
Először is azt kell tisztázni, hogy a különlegesen megnyúlt nyak, amelynek
extrém hosszabbodását nem követte arányosan a többi testrész, fiziológiailag
igen költséges megoldás, tehát erőteljes szelekciós nyomás hatására kellett
hogy kialakuljon. Az ismert adatok alapján a zsiráf maximális magassága
5.82 m. Mivel az agy körülbelül 3 m-rel a szív magassága felett helyezkedik
el, így annak megfelelő vérmennyiséggel történő ellátása óriási feladatot
ró a szívre és az artériákra. Az emlősök között bizonyítottan a zsiráf
vérnyomása a legmagasabb (átlagos értékek: systole 340, diastole 230 (Hgmm)),
szíve pedig 66-szor ver percenként. Ez a költség elkerülhető lett volna,
ha az evolúció során a többi testrész is arányosan nyúlik meg.
Korábbi magyarázatok
A szelekció azonban, úgy tűnik, főleg a nyakra hatott. (Több rokon fajjal,
pl. az okapival történő összehasonlításban a láb/nyakhossz arányok kiszámításával
állapítható meg, hogy a zsiráf esetében a nyak jóval nagyobb mértékben
nyúlt meg, mint pl. a láb.) A legáltalánosabban elfogadott magyarázat
szerint ennek oka a táplálékért folytatott interspecifikus küzdelem: egyéb
legelő patásokkal ellentétben a megnyúlt nyak segítségére volt az állatnak,
hogy a többiek által el nem érhető magasságokban is táplálkozzon, főként
a száraz évszakban, amikor a táplálék mennyisége és minősége nem kielégítő
(kevés illetve alacsony fehérjetartalmú falevél). Ezt vizsgáló kutatások
azonban kimutatták, hogy a zsiráfok legelészési idejüknek nagy részét
hajlított nyakkal töltik, és ritkán táplálkoznak vállmagasságuknál magasabbról,
a száraz évszakban pedig kifejezetten alacsony bokrokról legelésznek.
Más hipotézis szerint így a szélesen, alacsonyan terjeszkedő cserjék belső
részéhez férnek hozzá, amelyhez más legelő fajok nem.
Lehetséges magyarázatként merült fel még az antipredátor viselkedés, a
magasan ülő fej segítségével az állat időben észlelheti ragadozóit és
menekülhet.
A szexuális szelekciós elmélet
A legújabb elmélet szerint azonban a zsiráf hosszú nyakának kialakításában
elsődlegesen a szexuális szelekció vett részt. Mint sok más faj esetében,
a hímek itt is küzdelmet folytatnak a nőstényekért, követve a csapatokat
és kiválasztva az éppen megfelelő stádiumban lévő nőstényeket, és elüldözve
minden lehetséges konkurenciát. A többi patásra (közeli rokonára, az okapira
is) jellemző rúgások, harapások nem figyelhetőek meg ennél a fajnál, azonban
kizárólag rá jellemző az úgynevezett „necking”, amelynek során a felek
a nyakukkal illetve a fejjel, szarvval mérnek ütéseket az ellenfél nyakára,
mellkasára, lábára, így kibillentve azt az egyensúlyából. A komoly harcok
nemritkán a vesztes halálával végződnek.
A hímeknek tehát érdeke a minél nagyobb méretű, masszív nyak és az erőteljesen
páncélozott koponya, jól fejlett szarvak létrehozása (az ütésbe bevihető
energia növelhető ezek által). A nőstényekkel ellentétben, amelyeknél
a fejnek és a nyaknak ilyen szerepe nincs, a hímek ezen testtájaikba egész
életükben energiát fektetnek, azok méretét, súlyát növelik. Egységnyi
testtömeghez viszonyítva is nagyobb fej- és nyaktömeggel rendelkeznek,
mint az ellenkező nem. Ezen tulajdonságuknak azonban költsége is van:
a hímek gyakrabban lesznek predáció áldozatai, annak ellenére hogy nagyobbak
és jóval nehezebbek is a nőstényeknél.
A nyak hossza, tömege és a fej mérete szociális kontextusban is rendkívül
fontos szerepet játszik. A hosszabb nyakú hímek dominálnak a többiek felett,
ők azok, akik (nőstények társaságában) valóban teljes magasságukat kihasználva,
5m-es magasságban táplálkoznak. Sőt, dominanciájukat kifejezendő orrukkal
„pipálva” látszólagosan megnövelik nyakuk tényleges hosszát és ezzel a
jelzéssel akár meg is futamíthatják a riválisokat. Ezek a hímek nagyobb
eséllyel udvarolnak a nőstényeknek, illetve a nőstények is gyakrabban
választják őket párjuknak.
Kritika
Más emlősök esetében a szexuális szelekció által kialakított jellegek
szintén erőteljesen felnagyítottak, de csak az egyik nemre jellemzőek
illetve ott kifejezettek, mivel közbülső, túlélést elősegítő szerepük
nincs (sőt, jelentős költségük van).
A magyarázat szempontjából elgondolkodtató ezért, hogy a zsiráf esetében
(ahol a nőstények nem harcolnak) az extrémen megnyúlt nyak mindkét nemnél
megtalálható. Vajon a nőstény számára is kedvező ez a jelleg valamilyen
módon? Ez nem bizonyított. A tehenek még alacsonyabban legelnek, mint
a hímek, száraz évszakban is (vállmagasság alatt), illetve fogamzási idejük
(amely egyébként nincs évszakhoz kötve) is leggyakrabban a táplálékdús,
esős évszakban jellemző, amikor táplálékkompetíció nem jelentős.
Lehetséges hogy mindkét nem esetében csak egy olyan korábbi szelekciós
nyomás eredményét látjuk, amely ma már nem időszerű?
Lehetséges hogy a hosszú nyak mégsem szexuális szelekció nyomására alakult
ki, hanem ez már valamely, ismeretlen nyomás eredménye amely azután tovább
szelektálódott ebbe az irányba? Nem vethetjük el ezt a magyarázatot, lehetséges
hogy pl. az okapinál megfigyelhető fejjel történő küzdelemből alakult
ki a nyak megnyúlásával a „necking”.
A nőstények nyaka lehet valamely semleges hozadéka a nemek közti genetikai
korrelációnak. Ezt a magyarázatot többen felhasználták a nőstényeken fellelhető
hímekre jellemző tulajdonságokra, amelyeknek nincs magyarázható (jelenben
vagy múltban) előnye. Zsiráfok esetében feltételezhetjük hogy a hímekre
ható szexuális szelekciót a nőstények nyaka egyszerűen követte.
Valójában tehát egyik hipotézis sem magyarázza meg a nyak mindkét nemnél
történő megnyúlását.
Felhasznált irodalom:
Simmons, R. E. & Scheepers, L. 1996. Winning by a neck: sexual selection
in the evolution of giraffe. Am. Nat. 148(5): 771-788.