Különbözik-e az eltérő élőhelyű vörös vércse (Falco tinnunculus) populációk genetikai változatossága?
Lázár Bence
Az emberi faj fejlődésével és az urbanizáció folyamatának köszönhetően
napról napra terjeszkednek városaink. A XX. század folyamán a városi környezet
lett a Föld leggyorsabban változó tája (Luniak 2004). Ezek a települések
növekedésükkel fokozatosan szorítják ki az ott élő állatokat és növényeket.
Azonban az utóbbi időben számos példát láthattunk bizonyos fajok adaptálódására
a városi környezethez. Bizonyos esetekben meglepően jól alkalmazkodnak,
és a természetes életterükhöz hasonló reprodukciós sikereket érnek el.
A vörös vércse (Falco tinnunculus) 150 éve jelent meg először Európa nagyvárosaiban. Azóta egyes városokban számuk megemelkedett és érdekessé vált vajon ezek a madarak hogy viszonyulnak a természetes populációkhoz, eltérnek-e valamiben eredeti élőhelyen költő társaiktól. Varsóban például 1970-óta van jelen a faj rendszeresen és mára 70 páros állomány figyelhető meg a város határain belül (Rejt 2001).
Varsóban mára ökológiai és költésbiológiai különbségek alakultak ki a városközpontban és a külvárosban élő csoportok között. A városközpontban megfigyelhető egyedek általában nem vonulnak, korábban kezdik meg a költést és több fiókát röpítenek sikeresen, míg a külvárosban fészkelő csoport ezen jellegekben inkább hasonlít a természetes területek vércséire (Gehlbach 1996). A kérdés az vajon észlelhető-e genetikai különbség ezen jellegek hátterében?
A kérdés eldöntéséhez mikroszatellita lókuszok allélgyakoriságait vizsgálták,
városi, külvárosi és vidéki vércse csoportokban. Mérték az allélek számát,
a heterozigócia fokot és a polimorfizmus mértékét.
A vizsgált lókuszok polimorfak voltak, 3-11 számú allélt tartalmaztak. Bár az allélok száma lókuszonként a külvárosi csoportban volt a legkiemelkedőbb, az allélgazdagság mégis a vidéki egyedek között vette fel a legnagyobb értéket (annak ellenére, hogy ebben a csoportban volt a legkisebb a minta elemszám). A heterozigócia fok nem tért el lényegesen a 3 csoportban. A genetikai különbségeket végül Fisher-exact teszttel vizsgálták és szignifikáns különbség mutatkozott a város központjában fészkelő és a vidéki területeken élő vércsék között. A szuburbán élőhely egyfajta „keverőtálként” funcionál, itt keveredik a 3 csoport genetikai állománya. A természetes és a városi egyedek közti eltérés nem nagy, ugyanakkor mégis meglepő az eredmény ugyanis légvonalban csupán 90 km választja el a két csoportot (Rutkowski 2006). A vércsék számára ez nem nagy távolság, mégis az látszik, hogy elkülönülnek és bizonyos mértékben genetikailag is izolálódnak az egyes élőhelyeken költő madarak. Úgy tűnik a szaporodási viselkedésben bekövetkezett változások hatására genetikai különbségek is kialakultak.
Hasonló jelenség figyelhető meg a Cape Verde szigetcsoport vörös vércséinél. Ez a szigetcsoport Afrika nyugati partjainál található és számos kis szigetből áll, melyek relatíve közel helyezkednek el egymáshoz. Az egyes szigeteken élő madárcsoportok között kimutatható genetikai különbségek vannak, úgy látszik az elvándorló madarak szaporodási sikere valamilyen okból kisebb, vagy egyszerűen csak el akarják kerülni a madarak a nyílt víz feletti repülést. Nyolc populációt vizsgáltak a szigeteken és egyet a szárazföldön. Erős különbségek adódtak az egyes szigetek genetikai diverzitásában, ami nem volt magyarázható a szigetek elhelyezkedésével és egymáshoz viszonyított távolságával. Végül az állandó északkeleti szélirány adott magyarázatot a különbségre, ugyanis ennek segítségével könnyebben jutottak át egyik szigetről a másikra a madarak (Hille 2003).
Általában ha egy vércse populáció egyedei viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz, mint a fenti két példában is láthattuk, nem várunk genetikai különbségeket, mert azt feltételezzük, hogy ugyanolyan eséllyel szaporodik a populáció bármely tagja fajtársával, így nincs lehetőség izolálódásra. Azonban vannak estek, amikor környezet változásának vagy különlegességének hatására viselkedésbeli különbségek alakulnak ki melyek a genetikai háttér megváltozását is okozhatják.
Felhasznált irodalom:
1. U. REJT, R. RUTKOWSKI and A. GRYCZYNSKA-SIEMIYTKOWSKA 2004 : GENETIC
VARIABILITY OF URBAN KESTRELS
IN WARSAW - PRELIMINARY DATA Zoologica Poloniae
2. R. RUTKOWSKI, Ł. REJT, A. SZCZUKA 2006: ANALYSIS OF MICROSATELLITE
POLYMORPHISM AND GENETIC
DIFFERENTIATION IN URBAN AND RURAL KESTRELS
(FALCO TINNUNCULUS) Polish Journal of Ecology
3. S. M. HILLE, M. NESJE and G. SEGELBACHER 2003: GENETIC STRUCTURE OF
KESTREL POPULATIONS AND COLONIZATION OF THE CAPE VERDE ARCHIPELAGO Molecular
Ecology