Berényi Adrienn

 

 

Az afrikai elefánt terület- és élőhelyhasználata

 

           

Afrikában az elefántok időről-időre felkerekednek, és ősi útvonalaik mentén más táplálkozó területekre vándorolnak. Ez az emberi népesség szaporodásával és a területek egyre nagyobb arányú művelésbe vonásával mind több konfliktust okoznak ember és állat között. Ezért vált fontossá, hogy pontos adatokkal rendelkezzünk az elefántok vándorlásáról, illetve mely területeket használnak.

            Ez irányú felméréseket végeztek a tanzániai Tarangire Nemzeti Parkban. A park területén hét felnőtt nőstény elefántot fogtak be, majd testparamétereik felvétele után rádiós nyakörvet helyeztek el rajtuk, s visszaengedték őket a családjukhoz.

            Az elefántok kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy azok lehetőleg olyan matriarchális család tagjai legyenek, amelyek egymástól függetlenül vándorolnak. Illetve jelöltek elefántot a park északi, csapadékosabb területén, a középső, illetve az időszakosan vízmentessé váló déli részeken is.

            A nyakörveket az állatok 1997 novembere és 2000 júniusa közt viselték. A nyakörvekbe GPS, műhold alapú helyzet-meghatározó rendszert építettek. Ez négyóránként automatikusan meghatározta az állatok helyzetét, e mellett a nyakörv rögzítette az állatok aktivitását, a fejük mozgásait alapul véve. A nyakörvekről nyert adatokból ki lehetett számítani az állatok vándorlási sebességét, illetve a mozgás idejét figyelembe véve el lehetett különíteni az éjszakai és nappali élettevékenységeiket. A pásztázó műholdak által, illetve a földi megfigyelések alapján, pedig az is meghatározható volt, hogy az elefántok által bejárt egyes területeken milyen társulások, életközösségek helyeződtek.

            Az elefántok a park egész területén előnyben részesítették az erdős vagy erdőfoltokkal tarkított szavannai területeket. De kis mértékben használták a záródó erdei életteret is. Mivel a területnek csupán 0,5%-a ált művelés alatt, így azokra csak véletlenszerűen mentek rá az elefántok.

            A megfigyelések alapján az elefántok két csoportra voltak bonthatók. Az északi családokra, amelyek területein több csapadék hullott, s ez által dúsabb vegetáció alakult ki a területeiken. Ezek a családok kisebb territóriumot tartottak fenn, s a száraz illetve csapadékos időszakban sem változtatták meg jelentősen annak elhelyezkedését. Többnyire a park területén tartózkodtak, s ott éjjel és nappal egyforma aktivitással mozogtak. Az északi családok területei közt kisebb volt az átfedés, illetve a közös területeket eltérő időszakokban látogatták. Így elkerülték az egymás közti konfliktusokat is.

            Velük ellentétben a déli családok sokkal nagyobb (4-10szeres) territóriumot tartottak fenn. S a száraz időszakban az időszakos folyók kiszáradásának következtében sokkal messzebbre is elvándoroltak. Rájuk valóban mondhatjuk, hogy vándorló életmódot folytattak. Az egyes családok a szárazabb időszakban összeverődhettek a vízforrásoknál, s onnan hosszabb-rövidebb ideig együtt is vándorolhattak. A déli elefántok a száraz időszakban több száz km-re is eltávolodhattak a park határaitól. Itt, a már nem védett területeken megváltoztatták az életmódjukat is. Nappal elrejtőztek, s éjjel jártak táplálék után.

            A megfigyelés ideje alatt a nyakörvvel rendelkező déli elefántok közül kettőt a park határain kívül lelőttek. Ez is rávilágít arra a problémára, hogy míg a park területén védelmet élveznek az elefántok, addig ha elhagyják azt, az ország törvényei értelmében vadászhatóvá válnak. Ezért szükség lenne arra, hogy a száraz időszakban az állatok vándorlásának megfelelően a védelmi területet déli irányba kiszélesítsék. Így a park állatai állandó védelmet élveznének, s nem tennék ki magukat halálos veszélynek az által, hogy a „gyomrukat követve” elhagyva vadászok áldozataivá válnak.

 

 

Felhasznált irodalom:

- Galanti V., Preatoni D., Martinoli A., Wauters L.A. and Tosi G.

            Space and habitat use of the African elephant int he Tarangire-Manyara ecosystem, Tanzania: Implications for conservation

            www.elsevier.de/mambio