Milyen hatással van a vadászat az elefánt populációkra?
Nemesházi Edina
A világ számos országában tilos az elefántok vadászata, mert –első sorban
az agyarukért történő kilövésük következtében- olyan mértékben megritkult
az állományuk, hogy veszélybe került a faj fennmaradása. Pusztításuk ma
is folytatódik, többnyire illegálisan.
Eugene Lapointe (a CITES korábbi elnöke) szerint a veszélyeztetett állatok
vadászatának teljes megtiltása nem jelent igazi megoldást, mivel anyagi
forrás híján nem tudják elég szigorúan betartatni azt. Dél-Afrikában,
Namíbiában és Botswanaban a „fenntartható vadászat” elvét követik, belátva,
hogy az elefánt agyarára mindenképpen van kereslet, ezt megszűntetni semmilyen
módon nem lehet. Ha bizonyos számú elefánt kilövését lehetővé teszik sportvadászok
számára, a tőlük kapott pénzt a rezervátum védelmére fordíthatják.
De milyen hatása van a populáció többi tagjára egy-egy állat kilövésének?
Kína ázsiai elefántjainál megfigyelték, hogy a korábbi 2-5% helyett ma
az állatok 5-10%-a olyan géneket hordoz, amely miatt nem növesztenek agyart,
mert az ilyen állatok szaporodási esélye jelentősen nőtt az agyarral rendelkezőkével
szemben.
„Sok szakértő szerint minden jel arra utal, hogy az elefántoknak intenzív
érzelmeik vannak, és felfogják a halál értelmét.” (írja a National Geographic
Online) Karen McComb (Sussex egyetem) kutatónő a kenyai Amboseli Nemzeti
Parkban folytatott tanulmánya során 19 vadon élő elefánt csoportot vizsgált.
A kutatás során megállapították, hogy az elefántok saját fajtársuk csontjait
egyértelműen felismerik, és nagy figyelmet szentelnek neki, azt viszont
nem tudják megkülönböztetni, hogy melyik állat volt a csordájuk tagja.
Számos legenda szól arról, hogy az elefántok megbosszulják rokonaik halálát.
Az indiai Banta nevű település lakói eltemettek egy 17 éves, vízbe fulladt
nőstény elefántot. Csordája a keresésére indult, és eközben feldúlta a
környező falvakat. Az ilyen támadások azonban nem csak a „halottak megbosszulásával”
hozhatók összefüggésbe, hanem az élőhely rohamos zsugorodásával is magyarázhatók.
Az „A hím elefántok vadászatával járó veszélyek és erkölcsi gondok: Viselkedési
és fiziológiai vizsgálatok a megmaradt elefántokról” című tudományos cikkben
egy olyan kutatás összefoglalása található, amely a dél-afrikai Pilanesbergi
Nemzeti Parkban, a legalizált elefántvadászatok viselkedésbeli és fiziológiailag
mérhető hatásait vizsgálta 12 afrikai elefánt (Loxodonta africana) csorda
és 20 egyedülálló felnőtt bika megfigyelése során. 2002 márciusa és 2003
júliusa között 4 elefánt bika kilövését kísérték figyelemmel.
A kutatás során az azonosított egyedek trágyamintáiban mérték a glükokortikoid-anyagcsere
szintjének változásait, valamint rádiós nyakörvek és (az egyedeket jól
ismerő) turista-vezetők segítségével vizsgálták az állatok mozgási mintázatait.
A kiszemelt hímeket napokon keresztül követték a kilövést megelőzően.
A vadászat során az áldozatok közelében lévő magányos hímek, valamint
a csordák nőstényeinek ürülékében a normálisnál magasabb stresszhormon
szintet mutattak ki. Ezt a kutatók azzal magyarázzák, hogy a lelőtt állatok
által szenvedés közben kiadott hangok a megmaradt populációban stresszt
váltottak ki.
Azon vizsgált egyedeknek, melyek nem kerültek közvetlen kapcsolatba a
kiszemelt hímmel a vadászesemény előtt, az eseményt követő 4 napban magas
volt a stresszhormon szintje. Azon egyedek esetében, melyek a vadászat
során az áldozat 10 méteres körzetében voltak, és azoknál, amelyek viszonylag
nagyobb távolságban voltak az esemény során, de már egynél több vadászaton
jelen voltak, a következő 1 hónapon keresztül megmaradtak a magas értékek.
A kutatók úgy vélik, a magányos állatoknak ennyi időre van szükségük,
hogy stressz szintjük visszaálljon a normális értékre.
Megfigyelték továbbá, hogy az egy csordába tartozó egyedek stressz szintje
az ilyen behatásokra szinkronban emelkedik, és hogy –különösen egy kis
rezervátumon belül- a populáció többi csoportjára is hatással vannak az
események, amit a kutatók az erős szociális kapocs meglétével, és az elefántok
nagy távolságokra hatékony kommunikációjával magyaráznak.
Az állatok mozgásainak alakulása sokkal kevésbé adott egyértelmű információkat.
Minden esetben megfigyelték, hogy a jelenlévő hímek első reakciója a vadászterületről
való menekülés volt.
Általánosan igaz volt még, hogy a vadászatot követő 10 napban az egyes
csordák inkább külön utakon jártak, és kevésbé volt jellemző a csapatok
közti egyesülés, mint normálisan.
„A csordák fele növekedést, másik fele csökkenést mutatott az elmozdulási
rátában a vadászatot követő időszakban.” Ugyanezt tapasztalták az egyedülálló
hímek esetében is, néhány kiugró esetet kivéve (11%-uk jelentősen eltávolodott
a szokásos területétől).
A kutatók véleménye szerint az elefánt bikák vadászata nincs különösebben
aggasztó hatással a populáció többi tagjára, de felhívják a figyelmet,
hogy szerencsésebb a magányosan lévő hímekre vadászni, valamint hogy párzási
időszakban az állatok sokkal agresszívabban léphetnek fel a támadásokkal
szemben, mint egyébként.
Véleményem szerint hasznos lenne megvizsgálni, hogy milyen hatással van
a szaporulatra a párzási időszakot közvetlenül megelőző, illetve az év
távolabbi szakában lévő vadászesemény. Jelent-e változást a vemhesülések,
valamint a megszülető borjak számában a vadászat, van-e hatása a vemhességre
a stressz-szint emelkedésének.
Felhasznált irodalom:
A Plose One című online folyóirat tudományos cikke:
Risk and Ethical Concerns of Hunting Male Elephant: Behavioural and Physiological
Assays of the Remaining Elephants (szerzők: Tarryne Burke, Bruce Page,
Gus Van Dyk, Josh Millspaugh, Rob Slotow)
http://www.plosone.org/article/info:doi%2F10.1371%2Fjournal.pone.0002417
A National Geographic Online cikkei:
Pálinkás Károly: „Az illegális vadászat nem tiltással szorítható vissza”
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=11488
„Falujáró vadelefántok”
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=8039
„Valóban gyászolnak-e az elefántok?”
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=5960
„Falvakat pusztít a gyászoló elefántcsorda”
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=5487&PHPSESSID=75399855032afcfda5570c494492c0b5
„Egyre több az agyar nélküli elefánt”
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=1&id=5202&PHPSESSID=75399855032afcfda5570c494492c0b5