Gyuranecz Miklós
Az elefántállomány szabályozásának lehetőségei az afrikai nemzeti parkokban és vadrezervátumokban
Az afrikai elefánt (Loxodonta africana) a természeti érők és az ember után az afrikai táj legnagyobb formálója. Ennek legfőbb oka, hogy nem táplálékspecifikus, a fűtől a majomkenyérfáig mindent elfogyaszt. Megnövekedett állománya rendkívüli terheket róhat a növényzetre, s közvetve a többi állatfajra is, hiszen létszáma egészen addig növekedhet, míg környezetét teljesen le nem tarolja. Állománya pedig nő. Széchenyi Zsigmond is, Denaturált Afrika című könyvében (1964.) megemlíti mint érdekességet, hogy miközben valamennyi állatfaj egyedszáma rohamosan csökken, addig az elefánté emelkedik. Valamilyen szintű állomány szabályozása ezért elkerülhetetlen a parkok eredeti állapotának megőrzése, a többi állat és növényfaj megmentése, s a turizmus fenntartása érdekében. Véleményem szerint azonban a szabályozás lehetőségei mások, és mértéke is más kell hogy legyen a
a.) kicsi, intenzív turizmussal rendelkező parkok, a
b.) nagy kiterjedésű, kevésbé látványos élővilágú, főleg elefántos, kevéssé látogatott parkok és az
c.) ugyancsak nagy kiterjedésű, változatos növény és állatvilággal, s ennek következtében intenzív turizmussal rendelkező parkok esetében.
Jellemzőik:
- Átlagos élettartamuk 60 év.
- Nőstényekből és borjaikból álló kisebb-nagyobb (10-30 fős) csordákban élnek, melynek élén a vezérnőstény áll, aki irányítja a csapatot. 50-60km-t is vándorolnak naponta, de jobbára ragaszkodnak mozgáskörzetükhöz. ( A Tsavo Nemzeti Parkban –Kenya 1969. és 1974. között dúló szárazság ideje alatt egyes csapatok mindvégig ragaszkodtak területeikhez holott az a park leginkább aszály sújtotta régiói közé tartozott.) A fiatalabb hímek kisebb csapatokban, az öregek magányosan élnek, kevésbé ragaszkodnak egy adott területhez, messzebbre elvándorolnak.
- Napi 200-300kg szénával egyenértékű növényi táplálékra van szüksége egy kifejlett egyednek. Nem válogatósak. Előnyben részesítik a füvet, leveleket és a hajtásokat, de a száraz évszakban az ágakat, a fakérget is elfogyasztják. Nagyon rossz hatásfokú emésztők, és rendkívüli pusztítók.
- Nem táplálékspecifikusak, (mint például a bivaly- fűevő) így a középtávú ciklikusság sem figyelhető meg állományuk alakulásában.
- A tehenek 22 havi vemhesség után ellik meg egyetlen borjukat. A tehenek az első borjút 12-20 éves koruk körül szülik meg, és életük során 4-5 utódot nevelnek fel.
- Természetes ellenségük nincs.
Kis területű parkok:
Pl.: Kenya: Tanzánia:
-Amboseli Nemzeti Park(3148km2) -Manyara Nemzeti Park(330km2)
-Aberdare Nemzeti Park(767km2) -Ngorongo-kráter(260km2)
1. Az állomány mérete csak szűk határok között ingadozhat.:
- Kevesebb elefánt esetén megindulhat az erdősülés, a bokrosodás folyamata. A vadállomány átalakul. Eltűnnek a fűevők látványos csordái (bivaly, gnú, zebra stb.), a meglévő állatokat meg elrejti a tüskés afrikai bozót. Elmaradnak a turisták. Tönkremennek a parkból élők (szállodatulajdonosok, árusok). Ez azonban valamilyen járvány vagy orvvadászat nélkül nem valószínű.
- Valószínűbb azonban, hogy az állomány túlszaporodik. Elvándorolni még ha akarnának se nagyon tudnak, mivel a parkon kívül mindenütt mezőgazdasági területek vannak ahol a földművesek földjeik védelme érdekében lelőnék őket. A parkot pedig rövidesen sivataggá változtatnák, ami a többi állat pusztulásához is vezetne.
2. Állománybecslés:
Az állomány mérete jól becsülhető, akár darabra pontosan is meghatározható. Ennek oka az, hogy viszonylag kicsi a számuk, könnyen észrevehetőek és az intenzív turizmus miatt sok vezetőt foglalkoztat a park, akik akár név szerint is ismerhetik az egyes csordákat vagy elefántokat. (pl.: Manyara Nemzeti Park)
3. Állományszabályozás:
- Fontos az elefántok kicsi egyedszáma, s a parkot körülölelő, s elszigetelő mezőgazdasági területek miatt a vérfrissítés, a bikák cseréje más védett területek bikáira. (pl.: Ngorongo-kráter)
- A túlszaporodott populáció létszámát csökkenteni kell.
Lehetőségek:
a.) Elefántok eladása állatkerteknek. (Minimális mennyiség)
b.) Elefántok áttelepítése más védett vagy vadászterületekre. Költséges. Egy állat átköltöztetése 1500-2500 dollárba kerül.
c.) Felesleges állatok kilövése.
d.) Ivartalanítás.
Nagy területű parkok:
Pl.:
-Tsavo Nemzeti Park – Kenya (22 000 km2) 7 000 elefánt (1991.)
-Selous Vadrezervátum – Tanzánia (55 000 km2) 60 000 elefánt (1996.)
-Hwange Nemzeti Park – Zimbabwe ( 14 260 km2) 22 000 elefánt (2002.)
-Great Limpopo Transfrontier Park (Gaza-Kruger-Gonarezhou Transfrontier Park) – Zimbabwe, Dél-Afrikai Köztáraság, Mozambik (60 000km2)
ebből a Kruger (20 000 km2) 9 000 elefánt (2000.)
1.
a.) Selous, Tsavo – A terület fő állatfaja az elefánt. A parkok nagy mérete, kisebb turisztikai jelentősége, s a környék alacsony népsűrüsége lehetővé teszi hogy a park állatai, s köztük az elefántok emberi beavatkozás nélkül éljenek. ( A Selous Vadrezervátumot évente mindössze csak négyezer turista látogatja, s az is csak a park északi részét, mert a többi az álomkórral fertőzött vidék.) Szabadon tanulmányozhatók a természeti folyamatok.1980-as 1990-es évek fordulóján az elefántállományuk jelentősen lecsökkent az orvvadászat következtében. Most növekszik, de még számuk jóval a környezet eltartóképessége alatt van. 1975-ben közel 120 000 elefánt élt a Selousban.
b.) Hwange, Great Limpopo – Gazdag, változatos és látványos növény és állatvilággal rendelkeznek. Intenzív és sokrétű természet és vadvédelmi programok folynak, így nem engedhető meg az elefántállomány túlszaporodása, s a vele együtt járó drasztikus környezetátalakulás. Emellett fontos turistacélpontok. Sokban hasonlítanak a kis parkokhoz. Túlszaporodott elefántpopulációval rendelkeznek.
2. Állománybecslés:
a.) Abszolút becslés:
-repülőről (Nehezítheti a sűrű növényzet. Tsavo-t tüskés afrikai bozótos, a Selous-t miombo erdő borítja. Az esős évszak után az elefántok általában több száz fős csordákba verődnek, így célszerűbb ilyenkor végezni a számlálást.
-rétegzett véletlen mintavétellel
-a mintaterületeken teljes számlálás sávos becsléssel
b.) Relatív becslések: -hullaték alapján
-a nyalatók körül megjelenő elefántok száma alapján
-növényzetkárok alapján
3. Állományszabályozás:
a.)Tsavo, Selous – Rábízni a természetre.
Ezt a módszert alkalmazta David Sheldrick is aki 1948-tól, a park megalakulásától volt Tsavo kormányzója. 1950-es években 5000-re becsülték az elefántok számát. Csökkenteni akarták 2000-rel. A módszer bizonyos korú nőstények kilövése lett volna, hogy generációs hiányt idézzenek élő. A ritkítás elmaradt.1961-ben aszály. 1965-ben 15 000-re becsülték az elefántok számát. David Sheldrick azzal érvelt hogy a tömeges leölés túlkapásokhoz vezethet, s felélesztheti az orvvadászatot.1970-re 45 000-re becsülték az elefántok számát.
1969. és 1974. között azonban alig esett eső, s időnként már úgy tűnt ,hogy a terület sivataggá válik. Az 5 évig tartó aszály éppúgy lecsökkentette az elefántok számát, mint ahogy azt a ritkítások tették volna. 9 ezer elefánt pusztult el. Generációs hiány alakult ki, mivel a betegek után főleg az öregek és a borjak pusztultak el. Az elefántok fokozatosan hullottak el, s a tetemek nem egy helyen gyűltek össze, (mint ritkítás esetén), így dögevők képesek voltak eltakarítani őket, s nem alakultak ki járványok. A megnövekedett elefántpopuláció ugyanakkor átalakította környezetét, a bozótost szavanna váltotta fel, s Tsavo Kenya második leglátogatottabb parkjává vált. Mindehhez azonban hozzátartozik, hogy csak a 1961-es aszály során 3000 keskenyszájú orrszarvú pusztult el, ami az elefántok ritkításával, s a növényzet megóvásával elkerülhető lett volna. A 1980-as évek végi orvvadászat nagyon lecsökkentette az elefántok számát, így mára újból az afrikai bozótos lett Tsavo jellegzetes élőhelytípusa.
b.) Hwange, Great Limpopo – Mesterségesen csökkenteni kell az egyedszámot.
A dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban 1964-től folyamatosan kilövéssel szabályozták az elefántok létszámát. 1964. és 1984. között 15 000 elefántot lőttek ki, azzal a módszerrel hogy véletlenszerűen kiválasztottak egy csordát, s lemészárolták azt. Így a túlélőknek több táplálék maradt, a szaporodási ráta nőtt s újra kellett ritkítani. A ritkítás elfogadott megoldássá vált. Egész iparágak épültek az elefánt feldolgozására, s hogy ezek folyamatosan termelni tudjanak függetlenül az elefánt állománytól, mindig megfelelő számú állatot kellett kilőni. 1994-ben állatjogi aktivisták hatására beszüntették ezt a módszert. Az állomány túlszaporodott, 2000-re elérte a 9 000 példányt. A megoldást most a határokon átívelő nemzeti park jelenti, az elefántoknak az orvvadászat miatt megüresedett mozambiki területekre történő áttelepítése. Ez viszont rendkívül költséges, de 2000-ben megtörtént az első 250 egyed áttelepítése. Várhatóan most, hogy az orvvadászat alábbhagyott, s szigorodni fog a mozambiki terület felügyelete is, az elefántok majd maguktól is nekiindulnak.
Összefoglalva: Az elefántok kulcsszerepet játszanak az afrikai táj és ezen belül a parkok formálásában, átalakításában. Természetben betöltött szerepük mellett közvetlenül vagy közvetve gazdasági jelentőségük is van. Szükség van valamilyen szintű állományszabályozásra, bár ennek mértékében, s módszereiben jelentős különbségek lehetnek. A kis területű és a nagy, változatos élővilágú parkok esetében elengedhetetlen a rendszeres beavatkozás, a létszámcsökkentés, ami az előbbi esetben lehet az áttelepítés, míg az utóbbinál hosszabb távon talán csak a kilövés jelenthet megoldást. Az olyan fő elefántos élőhelyek, mint Tsavo Nemzeti Park vagy a Seolus Vadrezervátum esetében, azonban érdemes lenne kivárni a természetes folyamatok eredményét, hogy orvvadászat híján hova vezetne az elefántok tájformáló életmódja.
Irodalomjegyzék:
www.parks-sa.co.za/conservation/scientific_services/ss_KMIelephant.html
http://www.env.duke.edu/faculty/pimm/pimmlabhtml/pimmreprints/150%20Van%20Aarde%20et%20al.%20AnimCons%201999.PDF http://wildlife-programme.gtz.de/wildlife/scp.html