Ökológiai terepmódszerek: madárszámlálás
Bíró Judit
Bevezetés
Egy, neves újságokat (Journal of Wildlife Management, Ecological Applications,
és Conservation Biology) érintő friss felmérés szerint a vizsgált 355
kutatásból 23% madarakkal kapcsolatos, ezen belül 36% számlálással becsült
abundanciára vonatkozó vizsgálat.
A gyakorlatban gyakran lehet szükség a populációméretre illetve denzitásra
adott megbízható becslésre vagy indexre egy adott területen, például egy
nemzeti parkban fontos lehet időről időre felmérni, a bizonyos madárfajok
egyedeiből mennyi van jelen. Éveket átfogó adatokkal így nyomon követhető
a legtöbb populációs szintű változás, mely nagyban megkönnyíti a természetvédelem
munkáját.
Az ismételt felmérések adják a monitoringot, melynek segítségével trendeket
lehet megállapítani a faj populációdinamikájában, ami pedig elengedhetetlenül
szükséges ahhoz, hogy látszódjon, az adott faj védelemre szorul-e vagy
sem.
Bizonyos körülmények között a madarak jó indikátorai lehetnek a környezeti
állapotnak, így a felmérések erre vonatkozóan is számos információval
szolgálhatnak.
A felmérés kivitelezése
A felmérés annak megtervezésével kezdődik: sorra kell venni a célfajokat,
és a rendelkezésre álló forrásokat, majd ennek megfelelően lehet nekikezdeni
a tervezésnek. Szükséges azt is áttekinteni, mennyi adatra van szigorúan
szükség: gyakori hiba ugyanis, hogy a túl sok adat összegyűjtésére való
törekvés által az adatok minősége veszélybe kerül. Korlátoznunk kell a
kérdések számát is, mert ha túl sok kérdés megválaszolására kell koncentrálnunk,
akkor megeshet, épp a kulcskérdések maradnak megválaszolatlanul.
Néhány fontos kérdésben is dönteni kell már az elején, például hogy egy
pontos becslésre vagy inkább indexre van-e szükségünk, egy egész területet
lefedünk, vagy mintavételben gondolkodunk, és ha abban, akkor hogy tervezzük
a mintavételt, vagy például mit választunk majd dokumentációs egységnek:
a költő párokat, éneklő hímeket vagy az egyedeket?
El kell tehát döntenünk, hogy populációméret-becslésre vagy indexre van-e
szükségünk. Ha egy madárfaj teljes populációját szeretnénk megbecsülni
pl. egy szigeten- élőhelyfolton, úgy egy abszolút módszerre van szükségünk,
de ha csak a tendenciák érdekelnek, vagyis hogy a populációméret növekszik
vagy inkább csökken, esetleg stabil, akkor az index használata megfelelő.
Az index és a valós populációméret között korreláció van, de a köztük
fennálló pontos kapcsolat gyakran ismeretlen, az index, ideális esetben
egyenesen arányos a populáció méretváltozásaival.
A felmérés helyszínének kiválasztása, a felmérés határainak meghúzása
általában már meglévő adatok felhasználásával történik, például ha a fajról
már léteznek elterjedési adatok. A források pazarlása volna, ha a faj
által nem használt, hatalmas habitatokat is lefednénk, viszont nem szabad
csak a preferált területekre sem szorítkozni, mert így az adatok nem lesznek
relevánsak.
A következő fontos döntés, hogy teljes leszámlálást szeretnénk-e végezni
(cenzus) az egész területet lefedően (’true census’) vagy csak a terület
kisebb mintaterületein. Sok esetben hatásosabb reprezentatív mintaterületeken
dolgozva cenzust vagy nem teljes leszámlálást alkalmazva, majd az eredményeket
extrapolálva számokat kapni a teljes populációra vonatkozóan, a hiba becslésével.
Ritka madárfajok esetében, melyek behatárolt elterjedési területtel rendelkeznek,
jó megoldás a ’true census’, mivel mintavételi egységek leszámlálásával
esetleg túl kevés madarat észlelnénk. A jóval gyakoribb fajoknál ez a
módszer szükségtelen és drága.
Következő lépésként fontos tisztázni a mintavételi stratégiát: biztosnak
kell lennünk abban, hogy a kiválasztott területek jól reprezentálják a
területet, melyen belül a felmérést végezzük. A mintavétel lehet random,
random rétegzett és szisztematikus. A random mintavétel definíciója az
egységek teljesen egyforma esélye a kiválasztásra, ami történet például
véletlenszám-generátorral is, ha például gridek között kell választani.
Gyakran már vannak előzetes információink a fajról, területről, ilyenkor
kerülhet szóba a rétegzett mintavétel, mikor a felmérési területet különböző
rétegekre tördeljük. Ha egy madárfaj nagy területeken igen kis valószínűséggel
fordul elő, a random mintavételi módszer alkalmazásával esetleg nagyobb
arányban választanánk ezekből, ami hibát eredményezne és pazarló is lenne.
A rétegzett mintavétel használatával a mintaterületek például 70%-át random
módszerrel választhatjuk ki a preferált területek közül és 30%-át a kevésbé
sűrűn lakottak közül. Rétegezhetünk habitat, klíma, abundancia vagya felmérési
területek elérhetősége stb. szerint. Emellett ennek a módszernek a használatával
növelhetjük a pontosságot is.
A mintavételi egység lehet grid, melyet térképekről határozhatunk meg,
vagy változatos méretű foltok, amennyiben például az élőhely is foltos.
A mintavételi egységek számának meghatározásakor figyelembe veendő, hogy
minél nagyobb a mintavételi terület (minél több terület, annál több madár),
annál pontosabb lesz a becslés. Ha tehát pontos becslést szeretnénk, több
mintavételi területre lesz szükség, mint egy jó közelítés esetén. Persze
a valóságban ez sokkal inkább az anyagi források által meghatározott.
Terepi módszerek
A terepmunka megtervezésénél fontos átgondolni, hogy milyen évszakban
és napszakban szeretnénk végezni azt, a mintavételi egységek mérete, a
számlálások-látogatások száma, a kivitelezés- például a haladás sebessége
vagy pontszámlálásnál a pontokon eltöltött idő, illetve a detektálási
egységek (éneklő hímek, párok, fészkek, stb.) egyaránt meghatározandóak.
A három leggyakoribb módszer a térképezés, pont-és transzekt menti számlálás.
1. Térképezés
A költési időszakon belül a látogatások kellően nagy számával egy bizonyos
területen lehetséges a territóriumok és párok teljes számának meghatározása.
Ennek a módszernek egy lényeges komponense a madarak magatartásának, például
a territoriális magatartás különböző formáinak dokumentálása, amivel lehetségessé
válik a territórium-határok pontos becslése: a módszer neve territórium
térképezés, melynek viszont hátránya például, hogy legalább 10 számlálást
igényel és csak kis, 1-4 km2 közötti terület fedhető le vele.
2. Transzektek
A madárszámlálásokban leggyakrabban használt két transzekttípus a vonal-menti
(line-) és a pont transzekt (point transect), melyet pontszámlálásnak
is neveznek.
Mindkettő egy előre meghatározott ’vonalon’ történő számolás egy előre
meghatározott mintavételi egységen belül.
A vonal-menti transzekt esetében a detektálás folyamatos, a pontszámlálás
során a pontokon meghatározott időtartam alatt vesszük fel a madarakat.
A vonal-menti transzekt folyamatos haladást igényel egy előre definiált
útvonalon, mindkét oldalt detektálva a madarakat, a távolságot pedig a
vonaltól merőlegesen becsülve (nem a madár-megfigyelő közti távolságot!).
A becslés történhet szemre, gyakorlás után, esetleg színes távolságjelző
cédulák segítségével, az észlelés helyének megjelölésével és utólagos
mérésével, jó felbontású térképen való rögzítés segítségével történő utólagos
méréssel, illetve egyfajta szögméréssel is.
Erre a módszerre jó modell lehet Nagy-Britannia the Breeding Bird Survey
projektben használt módszere, mely szintén vonal-menti transzekteken alapszik.
A pont transzektek különböznek abban, hogy a megfigyelő a transzekt bizonyos
pontjain megáll és ott meghatározott idő alatt (2-20 perc) végzi a számlálást,
egy kis várakozási idővel lehetővé téve a madarak természetes mozgását.
A pontszámlálást az abundancia tér-és időbeli mintázatának monitorozására,
a populáció természeti változásokra-kezelésekre adott válaszainak követésére,
a faji diverzitás meghatározására használhatják.
Ez a két típus jól használható szárazföldi, édesvízi és tengeri rendszerek,
önálló fajok és fajcsoportok esetében is. Mindkettő alkalmazható a madárfaj
és habitat közt fennálló kapcsolat feltárására, bár kevésbé pontosan,
mint a territórium térképezés, és alkalmas relatív-és abszolút denzitás
becslésére is.
Mindkét módszer igényli a távolságbecslést, mely lehet teljes és történhet
a pontból vagy vonalról is, illetve lehet távolságkorlátokon/sávokon belüli
becslés is, utóbbi esetében dönteni kell a sávokat illetően. Előfordul
azonban hiba: a 60-80 méter közti távolságokat általában túl-, a 80 méter
felettieket pedig alulbecsüljük (ha az éneket vesszük figyelembe).
Detektabilitás
Javasolt néhány mérés a látott-hallott madarak esetében a távolságra vonatkozóan,
mert ez hasznos alapot szolgáltathat a detektabilitás megállapításához.
Sajnos elkerülhetetlen, hogy néhány madár, legyen bármilyen a módszer
és bármilyen jó a kivitelezése, észrevétlen marad. A rengeteg erőt és
pénz ellenére, amit egy-egy számlálásra-monitoringra szánnak, még mindig
ellentmondásosak a vélemények a módszerek értékéről, de a legtöbben egyetértenek
a detektabilitási valószínűség meghatározásának jelentőségével. Kimutatták,
a detektabilitásra az éneklési ráta és az ének orientációja is hatással
van, vagyis hogy a megfigyelőtől távolodva, vagy hozzá közeledve énekel-e
a madár.
A detektabilitás javítására alkalmazható a kettős megfigyelő, vagy kettős
minta módszer, mely utóbbi esetében egy intenzív cenzus végzésével korrigálják
a nagyobb mintát. Használható még a ’distance sampling’ módszer a távolság
növekedésével csökkenő detektabilitás modellezésére és a számok korrigálására.
Figyelembe veszi a különböző habitatokban és időpontokban való detektálási
képességünket és így becsül denzitásokat, számításba véve az észlelt és
a valószínűleg jelenlévő, de észrevétlen madarakat. A becslés javul a
detektált madarak számának növekedésével: a javasolt minimum 80 detektálás.
Lehetséges számítógépes modellezés alkalmazása, a valós viszonyok szimulálására,
illetve intenzív terepi felméréssel történő korrigálás is.