A gímszarvas és az európai őz állományának eloszlása és élőhely-használata egy kiterjedt erdőtűz után, Dél-nyugat Lengyelországban

 

 

E tanulmány hiánypótló, mivel ugyan Amerikában készültek hasonló felmérések, ám Európában még nem. Ráadásul az előbbiek inkább az erdők természetes megújulásával foglalkoztak, míg itt mesterséges erdőtelepítés zajlott.

A tanulmány helye Rudy Raciborskie, ahol 1992-ben nagy erdőtűz pusztított. A vizsgált terület 5000 ha leégett és újratelepített valamint 12500 ha érintetlenül maradt erdő. Az újratelepített erdőből 1600 ha ezüst fenyő, 500 ha nyírfa, 500 ha vörös fenyő valamint az e területek között hagyott kb. 1700 ha terület, ahol főként ezüst fenyő és nyírfa nőtt. A tűz a talaj minőségét erősen lerontotta.

A vizsgált kérdések:

Hogy hat egy nagy erdőtűz a szarvasfélék állományainak eloszlására?

Vajon az újratelepített erdő látogatottsága összefüggésben van-e az érintetlenül maradt erdőtől való távolsággal?

Az újratelepített erdők magassága milyen hatással van az állatokra?

A takaróképesség változása hogy befolyásolja e két szarvas-faj élőhely-használatát?

A tanulmányt 1997 és 2000 között végezték. A mérési módszer bélsárgolyók csoportjainak számolásán alapult. A számolásba bele kellett kalkulálni azt hogy egyes csoportok szétesnek, máskor meg nem lehet elkülöníteni több csoportot, ha pont egy helyen vannak. Ezek csökkentik a becslés pontosságát. Jelen esetben a bélsárgolyó-csoportokat egy 2 méter széles sávban számolták. Ez a sáv össze-vissza haladt és a leégett területen összesen 23 km hosszú volt, míg a le nem égett területen 32 km.

A leégett és le nem égett területek ill. a leégett területen az ezüst fenyvesek és a nyíresek látogatottságának összehasonlítását Mann-Whitney-féle U-teszttel végezték. Egy leégett  terület látogatottságának és az érintetlen erdőhöz való távolságának összefüggését Spearman korrelációval vizsgálták. Az újratelepített erdők magasságának a két szarvas-faj erdőhasználatára gyakorolt hatását Kruskal-Wallis teszttel becsülték.

Eredmény: Az őz  a vizsgálati periódusban fele annyit használta az új erdőt, mint a régit. Ennek oka, hogy az új erdő leromlott talaján az őzek ízlésének nem túl kedvező vegetáció alakult ki. Az erdő magassága az őzeket egyáltalán nem befolyásolta, így a nyíreseket és a fenyveseket az első évtől fogva egyforma intenzitással látogatták.

A gímszarvasok viszont miután az első évben alig használták az újonnan telepített részeket, a második évtől ez az arány teljesen kiegyenlítődött. Ez szoros összefüggésben volt az erdők magasságával. Ugyanis a gímek megfelelő takarást 2 m-es vagy annál magasabb erdőkben találnak. 1,5 m-nél alacsonyabb erdőben nem szívesen tartózkodnak, 1,5 és 2 m között egyre nagyobb gyakorisággal találhatók meg, míg 2 m felett a territóriumukban csaknem egyenletes gyakorisággal fordulnak elő. Ennek megfelelően eleinte jobban kedvelték a gyorsabban növő nyíreseket, majd azokat egyformán használták a fenyvesekkel, miután ezek elérték a 2 m-es magasságot. A gímszarvasokat a táplálék minősége és mennyisége kevésbé befolyásolta mint az őzeket.

 

 

2006. május 15.

 

Székely Dániel V. évf