Hallgatói dolgozatok

Student essays

Az élőhelyek beszűkülésével, feldarabolódásával kis populációk jönnek létre, amelyekben számos hatás csökkentheti az egyedek túlélési esélyeit. Befolyásoló tényező a demográfiai és környezeti sztochaszticitás, fellép a genetikai sodródás és a beltenyésztéses leromlás. Számos példát találunk kisméretű populációra, ilyen a szürke farkas (Canis lupus) is, amely faj mai elterjedésére szigetszerű csoportok jellemzők.
A Skandináv-félszigeten az 1960-as években kihaltnak tekintették az ottani populációt. Majd a 80-as években egy új falka jelent meg 900 km-re a legközelebbi ismert populációtól (Vilá et al., 2003). Egyetlen szaporodó párral a genetikai variabilitás eltűnése egyenes következmény lett volna. Mégis növekedni kezdett a populáció és 2002-re már 90-100 egyedet számlált (Vilá et al., 2003). A hirtelen változást egy migráns hím farkas megjelenése okozta, aki egy második szaporodó falkát alapított. Az újonnan érkezettnek köszönhetően a hetereozigócia is megnövekedett a vizsgált utódokban, valamint a beltenyésztettség is megszűnt a populációban.
Egy másik, ugyanezt a falkát vizsgáló kutatók szerint a beltenyésztettség következménye a kevesebb első telet túlélő kölyök lett (Liberg et al., 2005). Egy ilyen kisméretű populációban elkerülhetetlen volt a testvérek közötti párosodás, ez főleg az alapítás utáni időszakra volt jellemző. Később már csak két ilyen esetet találtak, de az 1997 után született utódokban a beltenyésztési koefficiens 0.25 vagy annál több volt (Liberg et al., 2005). Tehát az újonnan érkezett egyed nem mentette meg a populációt, hiszen a beltenyésztést nem akadályozta meg.
Ennek a populációnak a története újabb és újabb kérdéseket vetett fel a kutatókban. Bensch et al. (2006) munkájukban a szelekcióra hívták fel a figyelmet. Eredményeik azt tükrözik, hogy a leginkább heterozigóta egyedek vettek részt a szaporodásban, mivel a homozigóták ellen szelekciót mutattak ki. Ez a szelekció pedig megmagyarázhatja, hogy miért maradt fenn továbbra is a heterozigócia a beltenyésztési koefficiens növekedésének ellenére. Emellett az itt talált, magas szintű kiegyensúlyozatlan kapcsoltságot is fontosnak tartják a skandináv farkas-populációban, mert elősegíti a szelekciós mechanizmus működését a heterozigótákra.
Az MHC alléleknek neutrális, random kiválasztása történik ebben a populációban (Seddon – Ellegren, 2004), ellentétben a nagyobb populációkra általánosan jellemző stabilizáló szelekcióval, ami az MHC gének diverzitását tarja fenn.
A szürke farkas egy másik alfaját a kihalás veszélye fenyegeti. A Mexikóban élő populációk izolálva vannak és genetikailag a leginkább különböznek a többi Észak-amerikai populációtól (Frederickson et al., 2007). A ma élő egyedek 3 fogságban szaporított származási ág utódai, amiket több keresztezés által tenyésztettek ki.
A beltenyésztettség gyenge vagy semmilyen hatással nem volt a fitneszre a két leszármazási ágban. A keresztezések útján, az F1 generációban pedig fitnesz növekedést tapasztaltak. Az újabb keresztezések azonban csökkentették a fitneszt, felszínre hozva letális vagy káros allélek meglétét, amit az alapító szülőknél nem láthattak. A beltenyésztettség a szaporodási siker csökkenését eredményezte. Genetikai teher jelen van, de remélik, hogy a szabadba visszaengedett egyedek képesek lesznek egy erős, vad populáció létrehozására.
A veszélyeztetett fajok vagy a kis populációmérettel rendelkező fajok számára a túlélés nem könnyű. Az élőhelyek zsugorodása, intenzív vadászat és egyéb káros, emberi tevékenység mind hozzájárul az élővilág eltűnéséhez. A fajok megőrzését sem egyszerű megvalósítani, mivel a fennmaradt populációk gyakran beltenyésztettek és ezzel sok egyéb, negatív hatás jár együtt. A természetben láthatunk pozitív példát arra, hogy a migráció segíti a populáció fennmaradását, bár ez igencsak ritka jelenség. Sajnos azonban rengeteg eset van, amikor minden erőfeszítés ellenére sem sikerül egy fajt, vagy alfajt megmenteni a kihalástól.
A nagytestű gerincesek és territoriális ragadozók populációinak kutatása fontos problémákat világítanak meg, amik feltárása elengedhetetlen a sikeresebb konzerváció érdekében.

Irodalom

Bensch, S., Andrén H., Hansson, B., Pedersen, H.C., Sand, H., Sejberg, D., Wabakken, P.,
Akesson, M., Liberg, O.:Selection for Heterozygosity Gives Hope to a Wild Population of Inbred Wolves. PLos ONE, 2006. 1 (1): e72

Frederickson, R.J., Siminski, P., Woolf, M., Hedrick, P.W.: Genetic rescue and inbreeding depression in Mexican wolves. Proceedings of The Royal Society, 2007. 274. 2365-2371.

Liberg, O., Andrén H., Pedersen, H.C., Sand, H., Sejberg, D., Wabakken, P., Akesson, M., Bensch, S.: Severe inbreeding depression in a wild woolf (Canis lupus) population. Bilogy Letters, 2005. 1, 17-20.

Seddon, J. M. - Ellegren, H.: A temporal analysis shows major histocompatibility complex loci in the Scandinavian wolf population are consistent with neutral evolution. Proceedings of The Royal Society, 2004. 271. 2283-2291.

Vilá, C., Sundqvist, A-C., Flagstad, O., Seddon, J., Björnerfeldt, S., Kojola, I., Casulli, A., Sand, H., Wabakken, P., Ellegren, H.: Rescue of a severely bottlenecked wolf (Canis lupus) population by a single immigrant. Proceedings of The Royal Society, 2003. 270. 91-97.