A helyfoglalási modell felbecsülése mint eszköz megfigyelni a Mahoenui óriás weta
szöcske populációkat
Új -Zélandon, ahogy más
szigeteken is megfigyelhető egyes fajok óriásra növése (pl. a moák, galapagos-i
teknősök, vagy a kihalt madagaszkári elefántmadár stb.). Új -Zélandon jelenleg
is sok endemikus faj él, közülük óriásra növése miatt igen híres a weta
szöcske. A weta szöcskéknek körülbelül 70 fajuk él, melyek közül 16
veszélyeztetett. Lassú mozgású éjjeli állatok az Orthoptera rendbe tartoznak, főként növényeken tarózkodnak és azt
is eszik.
A weta szöcskék több
okból kerültek fel a veszélyeztetett fajok listájára, melyre véleményem szerint
előbb utóbb minden Új- Zélandon honos, endemikus faj fel fog kerülni. Ennek oka
egyszerű, Új -Zéland az evolúció léptékeivel mérve akkor vált le a nagy ős
kontinensről a Gondwanaról, amikor az emlős fajok még nem alakultak ki, így Új
-Zélandon elviekben nincsenek emlős fajok ( a fókákon
és denevérfajokon kívül melyek érthető módon könnyen odakerülhettek később is).
Így kialakulhatott egy olyan zárt ökológiai rendszer
ahol minden nichce-t a madarak vagy annál fejletlenebb szintet képviselő fajok
foglaltak el. A Homo sapiens megjelenésével az egész rendszer felborult,
nemcsak maga az ember okozott óriási károkat, hanem a vele érkező idegen,
sokkal versenyképesebb fajok is, mint a kutya, macska, egér, több patkány faj,
vörös róka és gímszarvas is. Így Uj -Zélandon a jelen pillanatban is folyamatos
harc folyik az őshonos állat és növényvilág megmentéséért, amit amúgy a kormány
a világon az egyik legmagasabb szinten támogat. Legjelentősebb sikereket a
ragadozó mentes szigeteken értek el. Ezek a szigetek Új
-Zéland körül elhelyezkedő kisebb lakatlan szigetek, ahol a kártevőket kiirtva
eszményi helyet hoztak létre a még megmaradt fajok számára, ezen
áttelepítésekkel próbálják megmenteni őket.
Ezen kívül a weta
szöcskéket fenyegeti az élőhelyek fogyatkozása is, és egyéb emberi behatások
(pl. gyerekek elfognak párat és otthon „játszanak” velük)…
A cikk
amiről az összefoglalómat írom Darryl I. MacKenzie elemzése (Assessing site
occupancy modelling as a tool for monitoring Mahoenui giat weta populations)
arról hogyan érdemes a weta szöcskék egyik különösen veszélyeztetett faját a
Mahoenui weta (Deinacrida n sp.)
szöcskét monitorozni (megfigyelni) olyan
módon hogy végül reális képet kapjunk a populáció nagyságáról.
A Mhoenui weta
szöcskék természetesen az északi sziget középső részén
két helyen a Mahoenui és Otangiwai területeken élnek. A cikk írója a Mahoenui
területet választja ki lévén az a Department of Conservation (DOC) –
Természetvédelmi Minisztérium védett rezervátumai közé tartozik. A terület 240 hektár-sűrűn borított
rekettyés valamint meredek hegyoldalakból áll, tehát egy viszonylag nehéz
terep, ahol a mozgást kis ösvények segítik. Régebbi monitorozások alapján bizonyított ,hogy a weta szöcskék a rekettyéken tartózkodnak
a legszívesebben, és sokkal könnyebb észrevenni őket meleg nyári napokon, mint
esős időben.
MacKenzie és társai kifejlesztettek
egy új módszert, ami torzítás mentesebb adatokat szolgáltat, valamint kiküszöböli
a problémákat, miszerint kis sűrűségű populációkat viszonylag nehéz vizsgálni,
túl nagy energiákat emészt fel, sok ember szükséges hozzá és igen költséges ezáltal. A módszer két paramétert vesz figyelembe: a lehetőségét annak hogy a vizsgált terület a faj által már
foglalt, illetve hogy meg is találják ott.
Az egész cikk,
gyakorlatilag egy beszámoló arról hogyan kivitelezhető ez az új módszer. A Manheoui
Rezervátumban tartott megbeszélés a következőkre jutottak :
Terv szerint a rezervátum középső területén minimálisan 45-60 kisméretű helyet kell
vizsgálni, és ott számlálást végezni háromszor egy héten. A nehéz
terepviszonyok miatt a vizsgálandó helyszínek véletlen szerűen lesznek
elhelyezve. A helyszínek alakjának végleges formája nem eldöntött a cikk írása
alatt, de két javaslat van, mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya az
egyik 30 méter sugarú kör a másik lehetőség egy 10-15 méter hosszú 2 méter
széles négyzet használata. A megfigyelést és számlálást 10 ember végzi a 3
részre osztott középső területen körülbelül 3 éven át. Ez idő lehetőséget nyújt
a módszer sikerességének felmérésére, valamint a faj megismerésére is, lévén
biológiájáról kevés és homályos adatok állnak rendelkezésre.
Végül végrehajtanak egy
szimulációt. A szimuláció során a következő együtthatókat használják:
|
|
Együtthatók |
|
A helyfoglalás esélye |
0,2-0,4-0,6-0,8 |
|
A megfigyelés során a
megtalálás esélye |
0,3-0,5-0,7-0,9 |
|
A megfigyelő helyek
száma |
30-45-60- |
|
A megfigyelés
gyakorisága |
3 |
A szimuláció során nagyon
sokféle lehetőséget és adatot vesznek számításba, de valójában nem tudják előre,
hogy mire számítsanak, a szöcskék által preferált helyek és a számolhatóság
tekintetében. A szimuláció eredménye az lett, hogy ha csak nem lesz mindig a
szöcskék helyfoglalása (0,8 -as együtthatóval) magas
amikor a megtalálásuk alacsony (0,3-es körüli együtthatóval) akkor az eredmények
eltorzulnak, ezért heti háromnál többször kell számlálást végezni. Amúgy
különben maga a terv jónak tűnik.
Végül egy végső
javaslatot tesz a cikk írója összefoglalva a leírt eredmények alapján. Először
is a megfigyeléseket január és február környékén kell végezni (ott az a
nyár) mert a meleg időben aktívabbak és ezáltal jobban látszanak a
szöcskék.
A szerző jobban
preferálja a kör alakú vizsgálati területeket, mint a négyzet alakút, mert ezt szerinte
könnyebb véletlenszerűen elszórni egy adott területen. 75 vizsgálandó kört
helyezne el. és rotációs monitorozást javasol, melynek során 30 hely
háromszor és 45 hely kétszer van megfigyelve egy hét alatt ezáltal
az együtthatók 0,5 körülire változnak, ami kevesebb hiba lehetőséget kínál. A
75 helyet természetesen véletlenszerűen helyezné el, és GPS-el jelölné a
detektálásokat, végül fontosnak tartja, hogy ne csak a helyszínt de azon belül
a szöcskék pontos lokációját is feljegyezni, mert nemcsak évszakosan, de
napszakosan is változhat a mozgásuk, és hogy melyik területet preferálják
jobban. Ez a későbbiekben ez hasznos információ lehet.
A cikket MacKenzie
2003-ban írta. A weta szöcskék védelme már sokkal előrébb tart és remélhetőleg
eredményes lesz.
Ez az esszé egy rövid
összefoglalása az alábbi cikknek :
Mackenzie D. I. 2003.
Assessing site occupancy modelling as a tool for monitoring Mahoenui giat weta populations Department
of Conservation, Science internal series, Wellington, New Zealand
Írta- Schütz Éva