A fogságban nevelt és vadon befogott vidrák túlélése szabadon eresztésük után – svédországi esettanulmány

/Thomas Sjöåsen, Stockholm University/

 

Bevezetés és a kísérleti körülmények leírása:

 

Szerte Európában folyamatosan csökkent a vidraállomány (Európai vidra – Lutra lutra) az 1950-es évek óta, ez Svédország déli részén 1950 és 1970 között volt a legfeltűnőbb: 1987-ben a vidrapopuláció alacsony sűrűsége miatt az érintett terülteken a létszámot a szabadon eresztett egyedekkel kívánták megnövelni. Jelen tanulmány 1989 és 2002 között végzett kísérletek alapján vizsgálja a szabadon eresztett egyedek sorsát a természetben, és a különböző túlélési esélyeikhez kapcsolódó lehetséges faktorokat.

A tanulmány helyszíne megközelítőleg 100 km-re fekszik Stockholmtól délnyugatra, 5200 km²-en terül el és öt vízgyűjtőterületet foglal magában, ezek közül a legnagyobbat a Nyköpingsan folyó adja.

 

A kísérletet a norvég partok mellett befogott vad, és két tenyésznősténytől származó egyedekkel végezték: összesen 11 vadon befogott, és 25 fogságban nevelt vidrával. Az állatokat egyéves korukban eresztették szabadon (ezt a vad példányoknál állatorvos ellenőrizte), februártól júniusig terjedően, a hóolvadást követően, hogy kiküszöböljék azokat az eltéréseket, melyek egyébként a téli hiányos táplálékellátásból származnának, és a kísérlet kiértékelését megzavarnák. Mindegyiküket a bőrük alá implantált rádió-adóvevőkkel látták el - az adóvevők 40-48-as percenkénti frekvenciával működtek, melyek jel-leadása az állat elhullása esetén a duplájára emelkedett. A műtét után 5-7 napos megfigyelésnek vetették alá, majd ezt követően eresztették szabadon a vidrákat. A cél többek között az volt, hogy meg lehessen határozni a helyzetüket, aktivitásukat, és a lakóhelyválasztásukat naponkénti összesítésben.

 

A szabadon eresztett vidrák túlélésének összehasonlítására több csoportot alakítottak ki a számítások során:

 

ˇ        Összevetették a vadon befogott, illetve fogságban nevelt, valamint az első és második nősténytől származó egyedek túlélését

ˇ        A fogságban felnevelt egyedeknél vizsgálták, hogy az anyjuktól való elválasztástól a szabadon eresztésig tartó időszak hossza mennyiben befolyásolja a későbbi sorsukat – ez az időszak a kísérletben 5-től 98 napig terjedt. Ennek érdekében a számításokban kétfelé osztották az egyedeket:     49 napnál hosszabb és rövidebb tartási periódusúakra.

 

Az alkalmazott matematikai módszerek leírása:

 

A túlélési idők eloszlását mutatja a túlélési függvény. Leggyakrabban a Kaplan-Meier módszert, illetve a túlélési táblát alkalmazzák a becslésére. Különböző vizsgálati csoportok túlélési függvényeinek összehasonlítására a túlélésszámítás többféle statisztikai próbát is alkalmaz.

Az ANOVA három vagy több csoport átlagának összehasonlítására szolgál: például azt tudjuk a segítségével kimutatni, hogy három átlag nem egyenlő – de azt már nem, hogy hol a különbség. Feltételei, hogy a populációk megoszlása megközelítően normális legyen, a minták egymástól függetlenek, a populációk varianciái pedig egyenlőek legyenek.

 

A túlélési arányra Kaplan-Meier-becslést végeztek 95%-os konfidenciaintervallummal (ilyenkor az elveszett egyedek az arányt nem befolyásolták, csak a varianciát növelték meg), a becslés túlélési függvényeinek összevetésére pedig Log-Rank tesztet használtak, mely valójában egy közelítő         khi-négyzet tesztet jelent 1 szabadsági fokkal.

A tartási periódus által befolyásolt eredményeket szintén Log-Rank teszttel hasonlították össze, míg annak kiszámítására, hogy a származás (a genetikai és anyai hatások) vagy a periódushossz számít-e elsődlegesen a túlélésben, kétszempontos varianciaanalízist (ANOVA) végeztek – ebben az esetben az elveszett egyedeket kizárták a számításból.

A vidrák eredményül kapott túlélési arányát egy évre adták meg, hogy összevethető legyen más nemzetközi adatokkal, és ebből az időszakból levonhatóak voltak a fő tendenciák is – mindemellett halálukig nyomon követték az egyes egyedek sorsát.

 

A halál oka:	Egyedszám:
megfulladt /halászháló/	3
traumás sérülés	3
icterus	2
uraemia	2
cachexia	2
közlekedési baleset	1
peritonitis	1
patkényméreg	1
nem ismert /már elbomlott/	1

 

Eredmények:

 

A szabadon eresztett 36 vidrából 16 elpusztult, legtöbbjük az első négy hónap alatt, kettő egy éven túl, nyolccal pedig megszakadt a rádiókapcsolat. Az elpusztult egyedeket megkeresésük után a stockholmi klinikára szállították, hogy kiderítsék a halál okát.

 

A vadon befogott állatok 79%-a, míg a fogságban nevelteknek 42%-a élte túl az első évet. A túlélési függvényeket elemezve az alábbi eredmények születtek:

 

ˇ        A fogságban felnevelteknek szignifikánsan alacsonyabb (χ² = 5,13) a túlélési aránya, csakúgy, mint a második nőstény által felnevelt alomnak (χ² = 4,00)

ˇ        A rövid periódusúakat a hosszú választás-eleresztési periódusúakkal összehasonlítva szintén szignifikáns különbséget kaptak:

az előbbieknek jobb volt a túlélésük (χ² = 8,13)

ˇ        A Log-Rank-teszt nem mutatott ki különbséget a rövid periódusúak és a vadon befogott vidrák túlélési esélyei között (χ² = 0,29)

ˇ        Az ANOVA eredményei is magasabb túlélést mutattak a rövid periódusúaknál, míg itt a nőstények között nem látszott különbség az anyai hatásban (F = 1,12)

 

 

 

A kísérletből levonható következtetések:

 

            A kísérlet eredményei alapján a későbbi túlélésben fő szerepet játszó faktornak a         választás-szabadon eresztés közötti idő hossza tűnik (a rövid időn belül kimúlt állatok nem traumatikus okok miatt pusztultak el, és főképp hosszú periódusúak voltak).

            A szabadon eresztés sikerességét látszik igazolni az a tény is, hogy három esetben arra utaltak a hóban megfigyelt nyomok, hogy szaporodás is történt a területen, és ezekből a megfigyelésekből kettő kapcsolatba hozható volt a kieresztéssel.

            Mindezeket figyelembe véve a későbbi visszatelepítések szempontjából érdemes hasonló célú kutatásokat végezni, és az így nyert adatok birtokában majd nagyobb szerepet lehet vállalni az egyes állományok megőrzésében.

 

 

 

 

Fordította és összegezte:

 

 

                                               Czeibert Kálmán

                                                      III.évf.

 

2006. április 25.