Miért dorombolnak a macskák?
Farkas Viola, I. évfolyam
A macskatartók szerint a kedvencük elégedettségében dorombol, a jókedvét
vagy a nyugalmát kifejezve. De akkor miért dorombolnak vajúdás és szülés
közben, mikor ezek nem éppen nyugalmas és kellemes folyamatok az állat
számára? És ha mégis a jókedv jele lenne a dorombolás, akkor miért lenne
érdemes befektetnie az állatnak egy ilyen különleges cselekvés kifejlesztésébe?
Ha fennmaradt a dorombolás, akkor nyilvánvaló, hogy jelentős evolúciós
előnyökkel kell járnia, de az egyszerű jelzés nem jár kimondott előnyökkel.
Dennis C. Turner, a The domestic cat című könyvében a macska dorombolásának
keletkezéséről is ír:
„A hangot a mellkasban uralkodó nyomás hirtelen emelkedése és az azt követő
csökkenése hozza létre, miközben a hangrés zárt állapotból hirtelen kinyílik,
és a két hangszál elszakad egymástól - ez utóbbi hozza létre a jellegzetes
hangot. A hangrés nyitott vagy zárt állapotáért felelős porcokat mozgató
gégeizmok egy önállóan működő ritmusgenerátor hatása alatt állnak: egy
olyan idegsejtcsoport szabályozza működésüket, mely 30-40 millisecundumonként
kerül ingerületbe, minden alkalommal izom-összehúzódást keltve.”
A könyvből az is kiderül, hogy Turner szerint a dorombolásnak nem az a
funkciója, hogy jókedvüket fejezzék ki az állatok, hanem hogy a környezetükben
lévők törődését és védelmét elérjék. Ez még az újszülött korból maradhatott
vissza, ami igen valószínű, hisz az újszülött kismacskák első hangjelzései
közé tartozik a dorombolás. Turner szerint a dorombolásnak manipulatív
célja van. Ezzel érthetővé válnak a kellemetlen helyzetben doromboló macskák
céljai is, hisz védelmet, gyengédséget kérnek ezzel. De vajon tényleg
megérte volna ennyiért kialakítani egy egyedi hangadási mechanizmust?
A könyv szerint a kölykök dorombolása gondozásra ösztönzi az anyaállatot,
ami már egy erős természetes szelekciós tényező lehetett, hisz ha a nem
doromboló kicsiket kevésbé ápolta az anyjuk, akkor kevésbé maradtak életben.
Így a doromboló kiscicák jelentős előnyhöz jutottak a nem-dorombolókkal
szemben.
A National Geographic Online 2003-ban és 2005-ben megjelent cikkei egy
másik teóriát fejtenek ki, miszerint a macskák a dorombolásukkal öngyógyítást
végeznek. Ez magyarázná a szülés, ijedtség és sérülés esetén is a dorombolást.
A cikk szerint a szoptatás során az anya dorombolásának feltehetően az
a szerepe, hogy megnyugtassa a kölyköket, akik szintén dorombolnak szopás
közben már kettő napos koruktól, mikor még nyávogni sem tudnak. A cikkben
az áll, hogy:
„Több kísérlet során vizsgálták már a dorombolás frekvenciáját: ez minden
macska esetében 20 és 200 Hz közé esett, a legtöbbjüknél 25-50 Hz közé.
Akadnak ortopédsebészek, akik ilyen frekvenciájú basszus hangokkal segítik
elő a csonttöréses illetve csont-ízületi gyulladásban szenvedő betegeik
gyógyulását. Kísérletek igazolják ugyanis, hogy a basszus hangok jótékonyan
hatnak az új csont- és bőrszövetek kialakulására..”
Ez is jelentős előnyöket biztosítana a doromboló egyedek számára, vagyis
ez is hathatott szelekciós tényezőként.
Az öngyógyítás, a kellemes érzés kifejezése, a szoptatás alatti kommunikációs
funkció a kölykök, és az anya között és az anyaállat gondozásra ösztönzése
már magyarázná a dorombolás előnyét, fennmaradását és lefedi az összes
szituációt, amiben a macskák dorombolnak.
De vajon mi ennek a költsége? Van-e egyáltalán költsége?
Hogyan keletkezik ez a basszus hang? A National Geographic a cikkeiben
2 elméletet említ: a hang a gégében keletkezik (ez a valószínűbb, mivel
amikor doromboló macskák torkához érünk, ott érezzük a legintenzívebben
a rezgéseket) vagy a vér örvényessé válása okozza a dorombolás hangját.
A 2005-ös cikkből kiderül, hogy érdekes módon csak a csontos nyelvcsonttal
rendelkező macskafélék képesek a dorombolásra. Ilyen például a házimacska,
a puma, a jaguár, a gepárd és a vörös hiúz. A porcos nyelvcsontúak nem
dorombolnak, hanem bömbölnek, mint például az oroszlán. Ezek a fajok vajon
ezzel kompenzálhatják? A bömbölés is a jótékony hatású frekvenciájú hangok
közé tartozik? Vagy ez tényleg csak a kommunikációt szolgálja? Ebben az
esetben nem szenvednek hátrányt ezek a fajok? Ha igen, akkor miért nem
szorultak ki? Az, hogy a bömbölésnek is lenne valami gyógyító hatása,
nem igazán valószínű, hisz akkor gyenge pillanatukban is hallatnák az
állatok, ezzel viszont felhívnák magukra az erősebbek figyelmét pont a
legrosszabbkor.
Véleményem szerint a macskák dorombolása még több kutatást igényelne,
érdemes lenne pontosan megértenünk, hiszen a közelünkben, sokszor a családunkban
élő állatok egy mindennapos viselkedésformájáról van szó.
Források:
Dennis C. Turner: The domestic cat
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=6&id=4064
http://www.geographic.hu/index.php/fotopalyazat/fotopalyazat/nyomtathato.php?act=napi&id=1069