Házi verebek tollszínezetének, tollminőségének és etetési aktivitásának mérése

 

Készítette: Sverteczki Emőke

IV. évfolyam

 

 

 

A tollazat vizsgálata fontos lehet, ha szeretnénk megismerni a hímek életmenet-stratégiáját vagy a nőstények párválasztási szokásait (preferenciáit). A toll minősége ezen kívül jelentősen befolyásolja az egyedek túlélését és szaporodási sikerét is.

A tollszínezet tanulmányozásakor leggyakrabban a hímek mellén található fekete begyfoltot vizsgálják. Számos kutatás irányult arra, hogy vajon ennek a begyfoltnak a nagysága feltételezi-e a nagyobb szülői gondoskodást és a felnövekvő utódok túlélését.

Møller (1988) azt találta, hogy a nagyobb begyfoltú egyedek jobb minőségű territóriummal rendelkeznek (jobb fészkelőhely, több táplálék), mint a kis begyfoltúak.

Reyer és munkatársai (1998) megfigyelték, hogy a nagy begyfoltú hímek a fészek védelmezésében sokkal aktívabbak. Griffith és munkatársai (1999) vizsgálata szerint a kis begyfoltúak nagyobb éves reprodukciós sikert érnek el.

Voltura, Schwagmeyer és Mock (2002) azt vizsgálták, hogy a nagyobb begyfoltméret együtt jár-e megnövekedett szülői gondoskodással és etetési rátával.

A tollminőség romlása a nehezebb repülés és a megnövekedett termoregulációs költségek miatt hatással lehet a túlélésre, és így negatívan befolyásolhatja az  egyedek szaporodási sikerét.

Dawson és munkatársai (2000) azt figyelték meg, hogy  mivel a költés és a vedlés is energiaigényes, ezért a madarak általában a költés befejezéséig késleltetik a tollváltást. A költésben részt vevő madarak (különösen a hosszabb ideig költők) később kezdenek vedleni, ezért a tollváltásuk rövidebb lesz, hiszen a nappalok hosszának változása befolyásoló tényező. ( A vedlés kezdetét a hosszú nappalok idézik elő, és miután elkezdődött,a nappalok hosszának változása növeli a sebességét.)

A sokféle terepi módszer közül a Voltura, Schwagmeyer és Mock által alkalmazott módszert ismertetem, kiegészítve a saját tapasztalataimmal.

A házi veréb március közepén kezd a fészeképítésbe. A tojásrakás monitorozása érdekében célszerű a fészkeket 3-4 naponta ellenőrizni. A házi veréb az első tojás lerakása után naponta rak egy tojást, a teljes fészekalj általában 3-5 tojás méretű. Az első fiókák április elején kelnek  ki 11-13 napos költés után. A fiókák kirepülése után a szülők folytatják a költést, gyakran 3-4 fészekaljat is felnevelnek a nyár folyamán.

A kifejlett verebek befogása függönyhálóval vagy földön lévő csapdával történhet. A befogás során számozott alumíniumgyűrűvel és (ált. 3 darab) műanyag színesgyűrűvel látták el a madarakat. A színesgyűrűs jelölés a későbbiekben a távcsővel való egyedi azonosítást is lehetővé teszi.

A befogás során a madarakról digitális fényképezőgéppel fotó készült: a begyfolt lefotózásához a hímeket csőrrel felfelé, a földdel 90 fokos szöget bezárva mozdulatlanul tartották. Az én vizsgálatomhoz szükséges tollminőség fotózásához a szárnyakat kinyújtva és a kilenc elsőrendű evezőt kisimítva kellett tartani. Külön fotó készült a jobb és bal szárnyról. Mind a begyfolt, mind az evezők esetén milliméterpapíron történt a fotózás a későbbi értékelést megkönnyítendő. Ezután a fotókat számítógépre lehet vinni, és különböző programok segítségével (pl. Photoshop) elemezéseket lehet végezni rajtuk. Voltura, Schwagmeyer és Mock a fotók alapján a begyfolt területét számolta ki, mindegyik fotó esetében háromszor, és végül a három mérés átlagát használta az analízisek során.

 

A tollminőség mérésekor három változót vettem figyelembe: a folytonossági hiányt (hány mm²  hiányzik a toll felületéből), a tollszél sérülését (van-e megszakítás a tollszél vonalában) és a csévevastagságot, melyek mérésekor a milliméterpapír beosztásai jelentették a referenciahosszt. Az első két változó katagoriális változó, 0 és 4  közötti értéket vehet fel.

Etetési aktivitás mérése:

A gyűrűzött madarak elengedése után a madarak mozgása alapján megállapítható, hogy melyik  jelölt hímhez melyik fészek tartozik. (Ezeknél a megfigyeléseknél az okozhat problémát, hogy bizonyos színű gyűrűk között nagyobb távolságból már nem lehet különbséget tenni, pl. fehér és rózsaszín, piros és narancssárga gyűrűk között.)

A fészkeket ezután a költési periódus 3. és 11. napja között figyelték fokozottan (a 0. nap a kelés kezdetét jelentette). Az etetések számát minden fészeknél mérték, megkülönböztetve a tojó és hím látogatásait. Legalább öt 60 perces megfigyelés volt szükséges minden fészeknél a 9 napos periódus alatt. A megfigyelés kezdetének kiválasztása véletlenszerűen történt, de azt fontos volt figyelembe venni, hogy a hím verebek etetési hozzájárulása csökken a keléstől számított 9-10. napon.

A szülők által hordott táplálékot is osztályozták a nagyságuk szerint: nagy (2 cm-nél hosszabb), közepes (kb. 1cm hosszúságú) és kicsi (kb. 0,6 cm hosszúságú) katagóriákat állapítottak meg.

Végül a fotók értékeléséből származó adatokat különböző számítógépes programok segítségével lehet a terepi adatokkal összevetni.

 

 

Irodalomjegyzék

 

1.                      K.M.Voltura, P.L.Schwagmeyer, D.W.Mock:Parental feeding rates in the house sparrow, Passer domesticus: Are larger-badged males better fathers?

Ethology 108, 1011-1022 (2002)

2.                      A.Dawson, S.A.Hinsley, P.N.Ferns, R.H.C.Bonser, L.Eccleston: Rate  of moult affects feather quality: a mechanism linking current reproductive effort to future survivor

The Royal Society 267, 2093-2098 (2000)