A szirti sasok újratelepítése az Ír Köztársaság területére

 

(Lorcan O’Toole, Alan H. Fielding, Paul F.Haworth írása alapján)

 

Balázs Petra

 

 Összefoglalás

A szirti sas ( Aquila chriysaetos) 1912 körül halt ki Írország területéről. Történelmi bizonyíték támasztja alá, hogy a 19. század elején a populáció meghaladta az 50 párt. Azt gondolták, hogy a kihalásuk az emberi zavarásnak és az élőhely megváltozásának a következménye.

Változás látszott a természetes visszatelepülésben, a kifejlesztett újratelepítési programnak köszönhetően. A program segítségével évente több mint 15 madarat engedtek szabadon, 5 éven keresztül 2001-től kezdve. Fiókákhoz skót fészkekből jutottak hozzá. Két forgatókönyv készült. Az első, GEPM, azt mutatja be, hogy a skót fészkekből áthelyezett fiókák hiányának nem szabadna hátrányos hatással lennie a skót populációra. A második modell azt jósolja, hogy lehetséges az otthon- ill. vadászterület elfoglalása, ha csak 12 madarat engednek el  évente.  3 és 13 vadászterület elfoglalása várható 2007-ig.  A becslés pontatlansága a fiatalok túlélési rátájának bizonytalanságából fakad.

 

1. bevezetés

 

Az újratelepítést gyakran használják a fajmegőrző programokhoz vagy a biológiai sokféleség erősítését segítő eljárásoknál. Az IUCN (1996) az újratelepítést így definiálta: „kísérlet, amelyben egy olyan fajt próbálnak meghonosítani egy adott területen, melynek korábban természetes élőhelye volt, de onnan kipusztult vagy kiirtották..

A feltételezések szerint két fontos ok miatt halt ki a szirti sas Írországban. Az első egy széleskörű élőhely-változás volt a terjeszkedő mezőgazdaság miatt 20. század végén. A másik ok a növekvő emberi zavarás, beleértve a mérgezést, lelövést, csapdázást és fészekfosztást.

És valóban, mindössze négy felnőtt szirti sast észleltek Írországban az elmúlt 36 évben.

 

 

2. módszer

 

A repatriáló hely kiválasztása

 

 

 Az alkalmas felföldek 12 kritérium szerint lettek kiválasztva, például:

ˇ       hagyományosan szirti sas fészkelő helyek, nagy állománysűrűség a három potenciális zsákmányállatfajból {( irlandi havasi nyúl ( Lepus timidus hibernicus), üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) skót hófajd (Lagopus lagopus scoticus)},

ˇ       juh (Ovis aries) és szarvas (Cervus elapus) állománysűrűség és tenyésztés/ gazdálkodás

ˇ       terjeszkedési lehetőség

ˇ       emberi populációk és helyi adottságok

A legnagyobb kiterjedésű szirti sas élőhelynek az északnyugat-írország bizonyult, ahol nyolc régióról állapították meg, hogy alkalmas a madarak szabadon engedésére.

 

Populáció modellezése

 

 Két kérdést merült fel az adományozó hatóság részéről (Scottish Natural Heritage):

 

1.     A kitelepített fiókák nincsenek-e hátrányos hatással a skót populációra?

2.      A tervezett repatriálások lehetőséget adnak-e egy önfenntartó ír populáció kialakulásának?

 

Szirti sas termékenységi modell (GEPM)

 

 A GEPM modell megpróbál egy óvatos értékelést nyújtani a lehetséges hatásairól annak, ha az eltávolított  szirti sas  fiókák a jövőben elfoglalják vadászterületeiket Skócián belül. Ez öt fontos feltevést foglal magába, a legtöbb bizonytalanság a részletes információk hiányának következménye.

           1) minden paraméter, becslés hímekre és tojókra egyaránt vonatkozik

           2) minden felnőtt (legalább 4 éves) madár feltehetően egyformán foglal magának otthon-és vadászterületet

            3) a sasok nem foglalnak maguknak territóriumot 4 éves kor alatt

            4) az elfoglalt területek száma nem emelkedhet a kezdeti érték 110%-a fölé

            5) nincsenek területi irányzatok/ eltérések

 

A modell nyomon követi a csoportok sorsát. Egyes madarak elpusztulhatnak, vagy ha megélik a 4 éves kort, elfoglalhatják a területüket. Mivel a modell véletlenszerű, többször végig kell futni részletesen a paramétereken.

 

Repatriálási modell

 

Egy repatriálási modellt fejlesztettek ki, hogy megjósolják a közeljövőben várható szirti sas populáció fejlődését. A modell összetett lehetőségeket vizsgál, hogy kiderítse a populáció várható szerkezetét/felépítését .A modell 4 feltételezésen alapszik:

 

1)     Az elengedett madarak véletlenszerűen lettek kiválasztva a származási helyükön élő populációból. Nem biztos, hogy az elengedett sasok ivararánya 1:1. A szimuláció úgy oldja meg ezt a problémát, hogy feltételezi, hogy a hímek száma (m) követi binomiális eloszlást, : m~Bin( 21,0.5).  A tojók száma egyszerűen 12-m.

2)     Minden madár megéli a 4 évet, és párokat alkotnak, míg az ivararány ezt lehetővé teszi.

3)     A repatriált madarak egy része elpusztul 4 éves kora előtt. A túlélési arány (s) nem függ a nemektől. Mivelhogy a valódi túlélési ráta nehezen érthető, 3 szintet teszteltek: 0.25, 0.50 és0.75 . A túlélést külön számolták mindkét nemnél, és „s” tényleges értéke normális eloszlást mutatott(…)

4)     4 éves korban a párok száma egyenlő a tojók vagy a hímek létszámával. Például, ha négy hím és két tojó maradt életben, akkor két pár lesz. Bármelyik pár nélkül maradt madárnak ( az előző példában két hímnek) megvan az esélye párba állni a következő évben. A pár nélkül maradt négyéves sasoknak 75% az esélye, hogy megélik a következő évet. Kirekednek a populációból, ha még ötéves korukra sem járnak sikerrel.

 

A visszatelepítési sorozatot 1000-szer szimulálták évente, mindhárom évben. Úgy számoltak, hogy évente 12 madarat engednek el.  5 paramétert tartottak vissza minden szimulációban: a hímek száma (M), a tojók száma (F), az elengedett madarak, a 4. életévüket megélt hímek száma (Male4yr), és a 4. évüket megélt tojók száma (Fem4yr), illetve a párok száma. Az eredmény mutatja a párok számának alakulását összefoglalva a három évet ebben a szimulációban.

 

 3. Eredmény/ Populáció modell/ Termékenységi modell

 

Gyors területcserélődés várható akkor, ha a hely zavarásnak van kitéve. A feltételezések szerint a kicserélődés arányánál és fiatal madarak arányánál kritikusabb a kitollasodott fiókák aránya. A legnagyobb számbeli differencia a túlélő fiatal sasoknál van, eltávolítással és anélkül, abban az esetben, ha termékenység és a túlélési arány egyaránt magas.

 

Repatriálási modell

Ebben a példában nem volt pár nélküli madár az előző évről. Ahogy az várható volt, a  fiatalok magasabb túlélési aránya több párt eredményezett.

 

Sok évnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a program hosszú távú hatását érzékeljük, például várhatóan 2011-ben költ majd először az első Írországban született madár. Alapvetően sikeres a program akkor, ha sikerül stabil fészkelő populációt kialakítani 2050-re  20 ill. 40 fészkelő párral. Habár ez sokkal kisebb populáció lenne a skótnál, ahol 240 pár fészkel. Mégis remélik, ha egyszer a szirti sas újra megtelepedik Írországban, akkor otthonra talál majd Wales hegyeiben és Észak-Angliában is.