Lázár Bence
Biologia Bsc II.évf.
Régóta tudjuk, hogy az állatvilág számos képviselője lát ultraibolya tartományban. Sőt manapság az számít ritkaságnak, ha a magasabb rendű taxonok valamelyikében még nem találtak ilyen fajt. A gerincesek között a madarak rendelkeznek az egyik legfejlettebb látórendszerrel és az 1970-es évek óta bizonyított, hogy a madárvilág egyes képviselői is képesek az ibolyán túli sugarak érzékelésére (Huth and Burkhart 1970; Wright 1972).
„A 200 nm-től 400 nm-ig húzódó spektrális zónát nevezik ultraviolának
(UV), amely további három részre osztható: UV-A, -B,-C. A napfény UV-C
(200–280 nm) összetevőjét teljesen elnyeli a földi légkör, az UV-B sugarakat
(280–330 nm) pedig részben kiszűri a légköri ózonréteg. Az UV-A sugárzás
(320–400 nm) lejut a Föld felszínéig.” (Horváth 1997)
Így a madarak a 320-700 nm közötti hullámhossztartomány érzékelésére képesek.
Az ibolyán túli tartomány használatához nem csak érzékelni kell a „látható fénynél” rövidebb hullámhosszt, hanem megfelelő felületre is szükség van, ami visszaveri azt. A madarak ezt speciális tollszerkezettel oldották meg. Van egy tollfajta, mely szivacsos struktúrája és rendezetlenül elhelyezkedő keratinszemcséi révén jól szórja az UV-fényt, valamint a toll üregeit kitöltő anyag törésmutató változása is hozzájárul a visszaverő képességhez. Így ezeket a tollakat ultraibolya tartományban vizsgálva, sokszor teljesen más mintát és színeket kapunk, mint látható fényben (Horváth 1997).
A madarak igen sok területen hasznosítják széles látóspektrumukat, egyik
legjelentősebb a táplálék felkutatása és elejtése. A kék cinkék (Parus
caeruleus) UV-fény segítségével kimutathatóan gyorsabban találják meg
a rejtőzködő molyokat, mint UV-megvilágítás nélkül, így láthatjuk ők a
préda és a háttérkörnyezet elkülönítésében veszik hasznát képességüknek
(Church 1998).
Egyes ragadozó fajok pedig attól kezdve, hogy a levegőben magasan körözve
keresik prédájukat egészen a zsákmányállatok fajának elkülönítéséig használni
képesek az UV-fényt. A vörös vércsék (Falco tinnunculus) fő táplálékául
szolgáló pocokfélék eloszlása nem egyenletes a vércsék vadászterültén
belül, mégis a madarak nagyon gyorsan képesek megtalálni a legnagyobb
pocok denzitást. A pockok vizeletét használják tájékozódásra, mivel ez
jól visszaveri az UV-fényt és magasan repülve messziről látszik melyik
területre érdemes menni zsákmányért (Viltala 1995). A megfelelő vadászhely
kiválasztása után a vércsék még arra is képesek, hogy egy pocokfajon belül
elkülönítsék a hímeket a nőstényektől és a fiataloktól, illetve különbséget
tudnak tenni bizonyos fajok között is, csupán a pockok által hátrahagyott
vizelet és ürülék alapján (Koivula 1999.).
Szintén használja a rágcsálók által hátrahagyott UV nyomokat táplálékkeresésnél
a gatyás ölyv (Buteo lagopus), így hatékonyabban találva meg prédáját
(Koivula 1999). A kutatási eredmények szerint a gatyáskuvik (Aegolius
funereuscan) viszont nem használja, vagy nem rendelkezik az UV-fényben
való látás képességével (Koivula 1996). Ez azért érdekes, mert ez a faj
talán még az ölyveknél is jobban pockokra specializálódott és meglehetősen
sikeres vadász. Vajon ebben az esetben miért nem alakult ki az ibolyán
túli sugárzás hasznosítása?
A madarak nem csak táplálkozási viselkedésükben hasznosítják az UV-t, a párválasztásban is nagy jelentőséggel bír. A kékbegyek (Luscinia svecica) tojóinak választását nagyban befolyásolja a hímek begyének UV reflektanciája. Azok a hímek, amelyeknek begyfoltja kevésbé veri vissza az ultraibolya sugárzást kisebb eséllyel találnak párt, illetve később állnak párba a párzási időszakon belül, így utódaik is később lesznek a nagy reflektanciájú hímekhez képest. Továbbá ezek a hímek kimutathatóan kevesebb időt töltenek páron kívüli kapcsolatok keresésével és páron kívüli szaporodással, így összességében igen jelentős tényező a hímek költési sikerében a begyfolt UV visszaverő képessége (Jhonsen 1998).
A kisebb énekes madarak színes mintázata fontos a párválasztásban és a fajon belüli rivalizálásban, ám komoly hátrányt jelent a ragadozókkal szemben, mert így sokkal könnyebb zsákmányt jelentenek. Ebben az esetben is szerepe van az UV-érzékelésnek, ugyanis gyakran különbözik a préda és ragadozó által látott hullámhossztartomány, így a préda viselhet olyan mintázatot, amelyet üldözője nem lát, így nem jár költséggel, ha színesebb az egyed. Például a kék cinkék (Parus caeruleus) sárga hasmintázata sokkal kevésbe látható ragadozóinak, mint fajtársainak (Hastad 2005).
Láthattuk, hogy számos példa és kutatás támasztja alá, hogy a madarak széles körben alkalmazzák az ibolyán túli hullámhossztartományt. Akár a szaporodásban, akár a táplálkozásban vagy a ragadozó-préda kapcsolatban nagy jelentőséggel bír a madarak ezen képessége.
Felhasznált irodalom:
Molnár Gergely, Blaha Béla és Horváth Gábor 1997 - Látás az ibolyán túl : Az ultraviola fény érzékelésének elterjedése és szerepe az állatvilágban - Természet Világa 128: 155-159
Andrew T. D. Bennett and Marc Théry 2007- Avian Color Vision and Coloration: Multidisciplinary Evolutionary Biology - vol. 169 The American Naturalist
Stuart C. Church, Andrew T. D. Bennett, Innes C. Cuthill and Julian C. Partridge 1995- Ultraviolet cues affect the foraging behaviour of blue tits - The Royal Society
Arild Johnsen, Sta!an Andersson, Jonas Ornborg and Jan T. Lifjeld 1998 - Ultraviolet plumage ornamentation affects social mate choice and sperm competition in bluethroats (Aves: Luscinia s. svecica): a field experiment – The Royal Society
Jussi Viitala, Errki Korpimaki, P. Palokangas, Minna Koivula 1995 – Attraction of kestrels to vole scent marks visible in ultraviolet light - Nature
Minna Koivula, Errki Korpimaki and Jussi Viitala 1996 - Do Tengmalm's owls see vole scent marks visible in ultraviolet light? - Animal Behaviour vol.54
Minna Koivula and Jussi Viitala 1999 - Rough-Legged Buzzards Use Vole Scent Marks to Assess Hunting Areas - Avian Biology vol.30
Olle Hastad, Jonas Victorsson, and Anders Ödeen 2005 - Differences in
color vision make passerines less conspicuous in the eyes of their predators
-
Koivula, Viiltala and Korpimaki 1999 - Kestrels prefer scent marks according
to species and reproductive status of voles - Ecoscience