Védett és veszélyeztetett fajok megfigyelése: eurázsiai hód (Castor fiber) monitorozása a gemenci erdőségben

Dr. Horváth Győző, Bozsér Orsolya

Janus Pannonius Tudományegyetem

Ökológia és Állatföldrajzi Tanszék (1999. 11. 05.) projektje alapján

Általános célkitűzések:

¨ Az eurázsiai hód (Castor fiber) a kíméletlen vadászat miatt a múlt század végére szinte teljesen kipusztult kontinensünkről. Magyarországról a 19. század közepén teljesen eltűnt, védetté nyilvánították (eszmei értéke 50.000 Ft).



		Fotó: Gerhard Schwab

Visszatelepítésével, a fennmaradt populációk támogatásával tizenöt országban próbálkoznak. Számos helyre természetes úton is visszatértek a hódok, ennek köszönhetően az eurázsiai hód ma körülbelül 430 ezer egyeddel képviselteti magát a Föld élővilágában.. A Habitat Directive listáján szerepel.

¨ A Duna hazai szakaszára való visszatelepítést a WWF Magyarországi Képviselete dolgozta ki, és 1996-ban megkezdte. Hazánk viszonylag nagy kiterjedésű természetközeli árterei közül a legnagyobb ilyen jellegű területet, a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó közel 20 ezer hektár kiterjedésű gemenci erdőséget választották a visszatelepítés helyszínéül. Az adott habitatra vonatkozó adatok gyűjtése és elemzése alapján élőhely alkalmassági index (Habitat Suitability Index = HSI) számításával rangsorolták a potenciális habitatokat.

A hódról:

Az eurázsiai hód az Óvilág legnagyobb rágcsálója, a kifejlett állat testtömege a 2030 kilogrammot is eléri. A rágcsálók közül a hód alkalmazkodott legjobban, a vízben való mozgáshoz, legfőbb jellegzetessége a hatalmas fák kidöntésére is alkalmas narancssárga metszőfoga és lapos, pikkelyes farka, melyet úszáskor kormánylapátként használ. A vizet csak rövid időre és kis távolságra hagyja el. Éjszakai állat. A gátépítés főként az eurázsiai hód észak-amerikai rokonára, a kanadai hódra jellemző. Az eurázsiai hód ritkán épít várat, általában a magas partfalba üregeket ás.

Szaporodás:A hímek és a nőstények tartós, monogám párkapcsolatban, többgenerációs családokban élnek. Nem kimondottan szapora, minden évben a nőstények 50-70 százaléka kölykezik, s egy, legfeljebb két kölyköt hoz a világra. Az átlagos családok létszáma három és öt között van. Kevés utódjukról a hódok körültekintően gondoskodnak, ennek köszönhetően nagy a túlélési arány.

Ellenségei:Természetes ellensége a barnamedve, a hiúz, a farkas és a rozsomák, hazánkban gyakorlatilag nem jelentenek veszélyt rá. A fajon belüli agresszió sem számottevő, a visszatelepített hódokat leginkább az orvvadászat, a hálóba akadás fenyegeti.

Hatásuk az ökoszisztémára: Ahol a hód gátat épít (nálunk ilyent egyelőre nem találták), ott az építmény mögött kialakuló tó népes állatsereget vonz. A gát csak alapos szűrés után engedi tovább a vizet. A Lettországban élő hetvenezres állomány gátjai a számítások szerint évente 32 billió köbméter vizet tisztítanak meg. A gát mögött a vízszint akár 1 méterrel is megemelkedhet, ennek következményeként a talajvíz is megemelkedik. Több európai országban, például Franciaországban és Lengyelországban azt tapasztalták, hogy a hódok vonzzák a turistákat. Finnországban, Oroszországban és Svédországban, ahol erős populációi vannak a hódnak, a vadászatát is engedélyezték.

A projekt:

A visszatelepített eurázsiai hód (Castor fiber) elterjedésének és állományának regionális szintű monitorozása, a WWF és a DDNP kérésére. A DDNP Gemenci Tájegységén készültek felmérések (Bozsér 1997-99.). (Később a Tiszafüredi Madárrezervátumban, majd azok a területeken is, ahová természetes immigráció útján jutnak el az állatok, pl.:Dráva-mente, Szigetköz).

Problémák:

A hódcsaládok megtelepedését a habitat jellege nagymértékben meghatározza, valamint a vízszintingadozás, mint exteriőr tényező nagy mértékben limitálja az állomány megmaradását. Ezért a megtelepedett családok, vagy megjelent példányok élőhelyén a rágási nyomok, valamint magának az üregrendszernek, esetleg hódvárnak a feltérképezésén túl az élőhely jellegére vonatkozó adatokat is szükséges gyűjteni.

Kérdésfeltevések:

ˇ A Duna menti területek valamint a Tiszára visszatelepített állományból milyen arányban maradtak fenn egyedek, és azoknak milyen az elterjedésük?

ˇ Milyen a visszatelepített állomány szaporulata illetve azok térbeli elterjedése?

ˇ Milyen a visszatelepített állomány élőhely-, illetve táplálék preferenciája?

ˇ A hódok által kiválasztott területek milyen vegetációval illetve egyéb környezeti paraméterekkel jellemezhetőek?

ˇ Milyen arányban jelennek meg új egyedek illetve családok potenciális élőhelyeken, mint a Szigetköz és a Dráva?

Az alprojekt konkrét feladatai:

ˇ A Castor fiber elterjedés monitorozása, az elterjedési területek meghatározása.

ˇ Az adott élőhelyen megtalálható állomány létszámának becslése.

ˇ A Castor fiber élőhely- illetve táplálék preferenciájának vizsgálatához szükséges háttérváltozók felvétele (a vegetáció jellegét meghatározó adatok, táplálkozásökológiai paraméterek).

ˇ Az egyedek ill. családok lokalizációjának és az állományok térbeli elterjedésének digitális térképre való felvezetése és GIS rendszerben történő feldolgozása.

Mintavételi helyek:

Visszatelepítésről lévén szó, a monitorozás mintaterületei egybeesnek a visszatelepítés helyszínével és annak tág környezetével. A potenciális élőhely a következőkkel jellemezhető:

ˇ a víz minimális mélysége egész évben legalább 1 m;

ˇ a partoldal magassága minimum 1.5 m, lejtésszöge kisebb, mint 60⁰;

ˇ a közepes vízállás és a felső partél között elég nagy hely van, vagyis kb. 1 m, ami a kotorék belső átmérőjének nagysága;

ˇ a folyómeder lejtése kisebb, mint 15^o;

ˇ a folyóvíz sebessége kisebb, mint 0.3 m/s;

ˇ a partot kísérő növényzet sűrű és az azt alkotó fák és cserjék törzsátmérője 3-20 cm;

ˇ a terület zavarástól mentes.

Mintavételi gyakoriság:

Évente egyszer, lehetőleg a szeptember és május közötti időszakban.

Mintavételi módszerek:

A faj maga nehezen figyelhető meg, mivel éjjel aktív, de várai és partoldalba vájt üregrendszerei, jellemző rágásnyomai alapján könnyen követhető. Relatív sűrűsége könnyen megbecsülhető, csapdázása viszont csak a territórium ismeretében lehetséges.

- hódrágás: kb. 1-10 cm átmérőjű ágak és gallyak "kihegyezett" elvágása

- hódvár: kb. 1 m magas, hód rágta ágakból összehordott, ill. egyes esetekben sárral

betapasztott búbos kemence alakú képződmény, melynek bejárata a víz alatt található

- hód-üreg: partoldalba vájt lyuk (hossza 0.5-11 m között változó), melynek végén

található a 0.5-1 m átmérőjű lakóüreg; a kotorék bejárata szintén víz alatt található

- téli élelemraktár: a kotorék bejárata közelében, kb. 3-20 cm vastagságú ágakból

felhalmozott élelemkészlet, mely a víz tetején úszik

Vizsgált változók:

ˇ Alapadatok:

- a területen megfigyelt felnőtt és juvenilis egyedek száma

- a területen megfigyelt kotorékok száma

- a hódvárak és üregrendszerek lokalitása (geokoordináta (GPS) és UTM kód)

ˇ Járulékos adatok:

- a területen fogyasztott növényfajok listája

- a élőhely jellegére jellemző háttéradatok (víz mélysége, partoldal, növényzet, stb.)

Származtatott adatok:

- a rágásnyomok regisztrálása és térképrevitele alapján a territórium nagyságának becsült értéke,

- az egyedszám becsült értéke: a vizsgált területen regisztrált territóriumok száma x 3,5 (családonkénti átlagos egyedszám; Sieber 1997.)

- a járulékos adatként bejövő háttérváltozók összefüggésének vizsgálata a kotorékok száma, a becsült egyedszám és a territóriumok becsült mérete között.

Összegzés:

A sikeres munka eredményeként 996 és 1998 között 32 hód került Ausztriából a Gemenci erdőbe. Majd 2000-ben a hajdan lápjairól híres Hanságban 14 egyedet bocsátottak szabadon, ezután a Felső-Tiszára és az Öreg-Túron 2001 őszén 10 hód talált új otthonra. 2002-ben a Fertő-Hansági Nemzeti Parkban 10 egyedet engedtek szabadon, ősszel a Közép-Tisza vidékén 15, 2003-ban pedig újabb 16 példányt. A hódok életét folyamatosan nyomon kísérik, immár hat területen (Gemenc, Szigetköz, Hanság, Öreg-Túr, Zala megye, Közép-Tisza). A jelenlegi becslések szerint körülbelül 400 példányra tehető a hazai állomány, de ez a létszám köszönhető annak is, hogy a környező országokba párhuzamosan telepített állatok egy része átvándorolt hozzánk. A hazai állomány kétharmada a Szigetközben él, a másik stabil bázis a Tisza mentén kezd kialakulni.

Felhasznált irodalom:

http://vadasz.info.hu/diana/vadgazda_dec.pdf

Bera Márta: Hód-visszatelepítés Magyarországon

www.wwf.hu

www.termeszetvedelem.hu

Készítette: Uzsoki Angéla (V/6)