Inbreeding effects in wild populations [Review] Lukas F. Keller and Donald M. Waller Trends in Ecology & Evolution, (March 05, 2002) (ABSTR)

Populáció méretének beszűkülése

• Északi elefántfóka (Mirounga angustirostris): A populáció mérete az 1800-as évek közepén a vadászat miatt drámaian lecsökkent. 1890-ben mindössze 30 egyedet számláltak, a faj összes megmaradt egyede egyetlen kis szigeten szaporodott. A vadászati tilalom elrendelését követően az elefántfókák száma növekedett, mára több tízezer példányt számlálnak.
  Hogyan hat egy ilyen nagyarányú populáció méret beszűkülés, majd az utána következő növekedés a populáció genetikai változatosságára? Fehérje és mitochondriális DNS vizsgálatok alapján a faj genomja beszűkült. Fehérjepolimorfimust egyáltalán nem találtak, egy variábilis mtDNS kontrol régióban két haplotípust mutattak ki, amelyek mindössze egy százalékban különböztek egymástól. Egy rokon fajban (M. leonina) normális mértékű polimorfizmust találtak, ami arra utal, hogy az északi elefántfoka monomorfizmusa nem a taxonra jellemző, hanem azt valóban a populáció beszűkülése okozta. Ugyanakkor a faj él és virul, nincs jele annak, hogy a nagymértékű beltenyésztődés komoly kárt okozott volna.
  (Irodalom: Bonnel és Selander (PubMed) 24 allozim lokuszban nem talált polimorfizmust. Hoelzel és mtsai két mtDNS régió közül egyben találtak kismértékű polimorfizmust (PubMed). Egy későbbi vizsgálatban Hoelzel és mtsai négy fókafajt hasonlítottak össze és megállapították, hogy az északi elefántfóka genetikailag beszűkült, míg a déli elefántfóka poulációkban az emberrel megegyező genetikai változatosságot találtak (PubMed, ingyenes teljes cikk).
• Gepárd (Acinonyx jubatus): A gepárdok számát 1900-ban 100 ezer egyed körül becsülték Mára az egyedszám 9-12 ezerre apadt. A csökkenés fő okairól vita folyik. A kutatók egy része a külső körülmények megváltozásában látják a fő okot, mások a faj életképességének csökkenésében.
  A faj veszélyeztetett státusza miatt a genetikai változatosság vizsgálata az 1980-as években elkezdődött. Allozim vizsgálatok, bőrátültetés és DNS polimorfimus vizsgálatok egyaránt azt mutatják, hogy a genetikai változatosság a többi macskafélével összehasonlítva nagyon alacsony mértékű. O'Brian és mtsai szerint a faj egyedszáma kb. 10 ezer évvel ezelőtt erősen lecsökkent.
  (Irodalom: PubMed)