|
A Hardy - Weinberg egyensúly több
feladat esetén eszünkbe juthat.
(A) Hardy
- Weinberg egyensúly ellenőrzése:
Ha ismerjük az összes genotípus arányát, ellenőrizhetjük, hogy
H-W egyensúlyban van-e a populáció a vizsgált lokuszra nézve.
Ha a chi2 próba alapján szignifikáns különbség mutatkozik
az elméletileg várt és az empirikus gyakoriságok között, akkor
nincs a populáció H-W egyensúlyban, legalábbis a vizsgált lokuszra
nézve. Vigyázat, chi2 próba robusztus, fordítva az
állítás nem igaz, tehát ha nem találunk a várthoz képest szignifikáns
különbséget, ez még nem bizonyítja, hogy fennáll a H-W egyensúly.
(B) Allél
és genotípus gyakoriságok becslése:
Egyetlen genotípus kategória arányának ismeretében, H-W egyensúlyt
feltételezve becsülhetjük a több genotípus arányát.
Domináns öröklésmenet esetén pl. a fenotípus vizsgálata alapján
csak a homozigóta recesszív genotípust tudjuk megkülönböztetni
az összes többitől. Amennyiben a populáció H-W egyensúlyban van,
a homozigóta recesszív genotípusok aránya megegyezik a homozigóta
allél gyakoriságának négyzetgyökével, mert:
<qaa > = q2a
Ne feledjük, hogy ebben az esetben az allélgyakoriságot egy minta
alapján becsültük.
A becslés hibával jár, ami különösen nagy lehet, ha kettőnél több
allél van jelen a populációban (ld.
ABO vércsoport)
C Egyedek
azonosítása:
Hardy - Weinberg egyensúlyt feltételezve becsülhetjük, hogy adott
genotípus milyen valószínűséggel fordulhat elő a populációban.
Ezt az alkalmazást nem elvi okok, hanem gyakorlati jelentősége
miatt tárgyaljuk külön. Több, sokalléles lokusz esetén az egyes
genotípusok előfordulási gyakorisága kicsi. Ez lehetővé teszi,
hogy nagy biztonsággal azonosítsunk egyedeket, vagy rokonságot
egyedek között a populációban.
|
