Ez az írás egy evolúcióbiológiával is foglalkozó biológus naplója, amit egy az evolúciós elméletet elutasító Krsna tudatú hívőtől kapott házifeladat készítése közben ír. (előzmények)

A hazifeladat a következő: adjunk evolúciós magyarázatot a fűrészes-sügér és az ő rettenetes fogazatát félelem nélkül tisztító halacska (Labroides dimidiatus) kölcsönösen előnyös kapcsolatának kialakulására.

Ez a példa a gyönyörűen illusztrált, ingyenes hozzáférésű könyv 3. fejezetének az elején olvasható (pdf). A szellemes és érzékletes leírás szerint a tisztogatóhalak a saját territoriumukon végzik a szájhigiéniás beavatkozást, a ragadozók pedig türelmesen várnak sorukra, mint betegek a fogászaton. A könyv szerzői szerint erre a kölcsönösen előnyös kapcsolatra lehetetlen evolúciós magyarázatot adni.

A könyv szerzői szerint ugyanis az evolúciós változásokat olyan kicsi lépésekben kell magyaráznunk, amelyek mindegyike valamilyen előnyt jelent az állat számára. Nyilvánvaló, hogy a tisztógatóhal őse menekült a ragadozó halak elől, a sügér ősök pedig üldözték a tisztogatóhal ősöket, és ha a két fél bármelyike egy picit változtatott volna viselkedésén, rosszul járt volna (a sügér éhen, a tisztogatóhal holtan).
A szimbiózis tehát nem alakulhat ki fokozatosan, csak egyszerre, mindkét fél kölcsönös együttműködésével.

A két fajban egymástól függetlenül zajló párhuzamos változás valószínűsége azonban zérus. A szerzők szavaival
"Képtelenség, hogy egy kis hal gátlások nélkül megközelítsen egy ragadozót, azzal a szándékkal, hogy annak szájából táplálékhoz jusson, s eközben a ragadozó rájöjjön, hogy ez a halacska jót akar, és meg fogja őt szabadítani az élősködőktől. A "nagy egymásra találásról" szóló efféle történetek mesekönyvekbe valók, nem a tudományos irodalomba." (A természet IQ-ja)

Bevallom, erről a fajról nem tudok többet, mint bárki más, valószínűleg láttam már őket tisztogatni valamilyen természetfilmben. Ahogy azonban most képeket keresgélek róla, annyit már látok, hogy a fogorvos úr nem csak a szájat, hanem a testet is tisztítja, nem csak egy fajét, hanem többét is.

Tovább könnyítene az életemen, ha kiderülne, a tisztító hal mást is eszik, nem csak parazitákat. Sőt, ha kiderül, hogy a gazdának nem csak az élősködőit, hanem mondjuk a bőrét is zabálja, akkor hamar lesz itt evolúciós magyarázat.
A közhiedelemmel - és a könyv állításaival - ellentétben ugyanis e látszólag idilli kapcsolatok jó része körülbelül annyira "kölcsönösen előnyös", mint volt a Magyar Néphadsereg és a Szovjet Vöröshadsereg baráti együttműködése.

A könyvben emlegetett másik önzetlen tisztító, a nyűvágó (Buphagus africanus) például elsősorban nem az élőskődőktől szabadítja meg a gazdaállatot, hanem a vérétől.

Megnézem a weben, hogy jól emlékszem-e. Most csapongok, dehát ez végül is napló, nem tudományos közlemény.
Igen, megbízható forrásból, Rózsa Lajos parazitológus jegyzetéből idézhetek (ld. jobbra)

Valójában fogalmam sincs arról, hogy sikerül-e logikus magyarázatot adnom e kapcsolat kialakulására.

A spanyolviaszt nem fogom feltalálni, de alkalmazom a biológus primitív módszerét:
- megvizsgálom a jelenséget (pontosan mi történik)
- megvizsgálok hasonló jelenségeket (más tisztító fajokat)
- megvizsgálom a faj rokonait (találunk-e átmeneti viselkedés formákat)

Ebben a pillanatban a rokonfajok kérdését látom a legnehezebbnek, nem tudom, hogy van-e rokona ennek a jószágnak, és ha van, az mit eszik. Gyanúm szerint van rokon, és hasonló módon táplálkozik, de ennek utána kell néznem.
Elsőként egy hobbista oldalt találtam, ebből annyi derül ki, hogy sok Labroides faj van, és pont az én fajom függ talán a legkevésbé a gazdaállatok jelenlététől. Persze kell keresnem megbízhatóbb forrást is.

Újabb csapongást engedek meg magamnak: megnézem gyorsan, van-e esetleg kész evolúciós magyarázat, hátha nem is kell dolgozni rajta :-).
A Googl-ban a "Labroides, evolution" szavakat beírva elsőként a Cambridge Behaviour and Evolution Group publikációit találom, ami nem rossz minőség. Az első cikk címe nagyon ígéretes, a Labroides a gazda nyálkáját preferálja (kivonat).
Gyorsan elolvasom a cikket. Ha egy tisztességes megfigyelés vagy kísérlet azt bizonyítja, hogy a szelíd tisztogató hal beleeszik a gazdába is, mint a nyűvágó, akkor nem kell sokat kutakodnom.

Bingó: a cikk egészen érdekes, mellesleg nagyon sok munka is van benne. Nem megfigyelés, hanem kontrollált kísérlet: Fogtak 14 tisztogatóhalat, és megkínálták őket a gazdákból gyűjtött parazitákkal, a gazda nyálkájával, és bizony a komisz kishalak a nyálkát preferálták.

Ez most csak annyit jelent, hogy az idilli szimbiotikus kapcsolat valószínűleg nem is olyan idilli, hanem konfliktussal terhelt, mint a legtöbb kapcsolat, amit kicsit alaposabban megvizsgálunk.

Hmmm.

Mára ennyi időm jutott erre. Ja, van amit nem kell keresgélnem, mert tudom saját munkámból: a kishalak korántsem menekülnek fejvesztve a nagy halak elől, mint ahogy ezt a könyv szerzői gondolják (idézet jobbra). A kishalak egy nagy, ismeretlen ragadozót először feltérképeznek, persze kellő óvatossággal. Ha a ragadozó megtámadja őket, akkor menekülnek, de nem heted-hét határba, hanem fedezékbe.

Mára tényleg ennyi. Mit tudok?

A tisztogatóhal nem csak a veszélyes szájakba úszik bele, hanem a bőrt is tisztogatja.
A bőrről nem csak a férgeket szedi le, de a bőr által termelt védőnyálkából is fogyaszt. Nem tudom, hogy ez árt a gazdának, vagy esetleg ez éppen jutalom a gazdától. (A cikk szerzője szerint azonban ez konfliktus)

Tudom, hogy a tisztogatóhalnak nem egyetlen gazdája van, és sejtem, hogy nem csak parazita csipegetésből él. Ennek jobban utána kell nézni, bár most még nem sejtem, hogy hová vezet.

Egy nagytestű ragadozót egy kicsi hal viszonylag veszély nélkül megközelíthet. A veszély kicsi a geometria miatt, meg azért is, mert pici zsámányért nem érdemes a nagyhalnak forgolódnia és a nagyobb zsákmányt elriasztani.

Egy nagy hal bőréről lekapni egy élősködő férget, nem olyan veszélyes, mint amilyennek látszik. Fura módon, minél kisebb a tisztitó hal a ragadozó szokásos zsálmányához képest, annál kisebb a veszély. Tehát azt is meg kell néznem, hogy mekkora a méretkülönbség a nagyhal szokásos zsákmánya és a tisztitóhal között. Ja, meg azt is, hogy mi a sügér zsákmányszerzési technikája (attól tartok, nem lesből támad).

Komolytalan spekuláció: Kezdetben vala a nem tisztító tisztító hal őse, amelyik innen-onnan férgeket evett. Volt a tisztítóhalat föl nem kereső sügér ős, amelyiknek zsákmánya jóval nagyobb, mint a tisztítóhal.

A korallszirtek kialakulásával iszonytatóan megnőtt a halak egyedsűrűsége, és ezzel a parazitáltság. A tisztítóhal ősök a nagyobb testű halakról leehették a férgeket, ennek kockázata nem volt sokkal nagyobb, mint az aljzaton keresgélni férget. A férget lecsípő ősök több kajához és így előnyhöz jutottak, mint az aljzaton keresgélők.

A sügérnek nem érte meg 6-8 cm-es, az oldalukat birizgáló kis halak után forogni. A tisztítóhalakat elviselő sügerek parazitáltsága ugyanakkor csökkent, így előnyt élveztek az esetleg idegesen kapkodó sügerekhez képest.

Gyerekmese? Lehet, de van benne logika. A nehéz munka most jön, adatokat találni mindehhez. Pl. tudja-e valaki, mekkorák voltak a tisztítóhal ősők?

2005. 05. 09.

Este: ja, még annyi, hogy amint keresgéltem, találtam egy csomó vizsgálatot a tisztítás hasznáról és költségéről. A rendszer nagyon izgalmasnak látszik, a Krsna hívők ebből az egyetlen jelenségből egy egész anti-evolúciós könyvet írhatnának.