| |
A négy "törvényt" mai szemmel tekinthetjük
zseniális sejtésnek, vagy akár misztikus zagyvaságnak is. A mai
tankönyvek, éppúgy mint kortársainak zöme ez utóbbi nézetet képviselték
és Lamarck sohasem nyerte el tudós kollégáinak megbecsülését.
Szegényen, elszigeteltségben halt meg.
Az elmélet misztikus, teleologikus jellege az első törvényben
érhető tetten. Komoly természettudós az élőlényektől független
"életerő" létét, mint magyarázó elvet nem fogadhatja
el.
A második törvény abból a felismerésből következik, hogy a fajok
környezete megváltozhat, a környezet változása életmódbeli változást
hozhat magával, és az életmód megváltozása csak úgy lehetséges,
ha a szervek átalakulnak, vagy akár új szervek keletkezhetnek.
Ezt ma sem gondoljuk másképpen, csak a változások módjáról változott
meg a vélemény.
A harmadik és különösen a negyedik törvényből ugyanis az következik,
hogy Lamarck lehetségesnek tartotta a szerzett tulajdonságok öröklődését.
Ezt az elképzelést a mai genetika ebben a formában nem támasztja
alá. (Az "ebben a formában" kitétel szükséges, mert
a kérdés azért ennél bonyolultabb.)
Meg kell jegyeznünk, hogy saját korában ez a tétel általánosan
elfogadott volt, és sokáig (talán mind a mai napig) része a közgondolkodásnak.
Szokás Darwin
evolúciós elméletét élesen szembe állítani Lamarck tanaival, mintha
Darwin teljes egészében elvetette volna a lamarcki elképzelést.
Ez azonban nem igaz, mert Darwin sohasem zárta ki teljesen a szerzett
tulajdonságok örökölhetőségének lehetőségét, sőt, idősebb korában
egyre inkább támaszkodott erre az elképzelésre: [a fajok megváltozását]
..."fontos módon segítette a részek használatának és nem
használatának öröklődő hatásai." (Origins, 6. kiadás, részlet)
Lamarckot saját korában főleg a teleologikus első törvény, illetve
a bizonyítás stílusa miatt támadták. A híres példa a zsiráfok
nyakának megnyúlásáról, ami minden tankönyvben szerepel - úgy
tudom - nem Lamarck szüleménye. (Nem olvastam Lamarckot, és többen
vitatják, hogy a zsiráf nyak evolúciójának módja Lamarcktól származik.
Remélem, hogy nem, mert buta ötlet. Ha öröklődnének is a szerzett
tulajdonságok, a nyakat a nyakizmok segítségével nem lehet nyújtani.)
Stílusa illusztrálásaként íme egy eredeti Lamarck gondolat. Az
agancs és szarv kialakulását a következőképpen magyarázta: "...
a hímeknél oly gyakori dühroham pillanataiban a belső érzés, amit
erőlködésük vált ki, a nedveket a fejnek ezen részébe irányította;
ez egyes szervekben szarvformájú lerakodásokat, más esetekben
pedig szarvszerű és csontszerű anyagokat hoz létre, amelyekből
ezután szilárd nyúlványok fejlődnek ki: innen származnak a fejüket
díszítő szarvak". (Kérdés, hogy a megcsalt férj "felszarvazottsága"
Lamarck előtti gondolat-e.)
Elsősorban a kor nagy anatómusa, Cuvier szállt Lamarckkal vitába,
nem sikertelenül. Részben Cuvier befolyásának tudható, hogy a
kor tudósai továbbra is meggyőződéssel hittek a fajok változatlanságában.
|
