Történeti áttekintés
DNS
A genom szerveződése
A genom megváltozása
Módszerek
Mendeli genetika
Populáció-genetika
Példatár
Matematikai alapok
Bioinfo
DNS törzsfa rekonstrukció

A biológia fejlődésében alapvető jelentősége van a megfigyeléseknek. Amikor hasonló jelenségeket többen, többféle körülmény között, ellenőrizhető módszerrel írnak le, a megfigyelések alapján általánosításokat tehetünk. Ezek az általánosítások a tudományos tételek, amelyek érvényesnek tekinthetők, amíg azt többen, szintén ellenőrizhető és megismételhető módszerekkel nyert adatok alapján el nem vetik.

Egy biológiai tétel elvethető, helyessége azonban a szó matematikai értelmében nem bizonyítható. Inkább azt mondhatnánk, hogy a tudományos állításokat az "ártatlanság vélelme" illeti meg. A kutatók és a törvényszéki bírók működése között azonban lényeges különbség van. A tudomány akkor sem tekint tökéletesen ártatlannak, azaz "igaznak" egy tételt, ha azt nem sikerült a keresztkérdések során cáfolni. Régi tapasztalat ugyanis, hogy a legfontosabb állításokról is kiderülhet, hogy egyszerűen tévesek, vagy gyakrabban, hogy érvényességi körük korlátozottabb, mint megalkotói feltételezték. A pavlovi reflex elméletet például a modern idegtudomány alapjában nem cáfolta, de érvényességi körét szűkítette: ma már tudjuk, hogy viselkedési folyamatok zöme nem vezethető vissza egyszerű reflexekre.

Minderről azért érdemes itt szót ejteni, mert a darwini evolúciós elmélet sok vihart kavart, amelyek a mai napig sem csillapodtak le teljességgel. Gyakran halljuk, olvassuk, hogy az evolúciós elmélet nem "igaz", mert sok jelenséget nem képes kielégítően megmagyarázni. Egy elmélet értéke és így fennmaradása azonban nem a meg nem magyarázott részjelenségek számán múlik, hanem azon, hogy vonatkozási körében alapvetően ellentmondásmentesen számol el a legfontosabb jelenségekkel.

Ugyanígy évről-évre felröppen a hír, valakik, valahol "megcáfolták Darwint". A hír ebben a formában nem igaz, az azonban tény, Darwint maga Darwin is "cáfolta", amikor pl.a Fajok eredetének 6. kiadásának zárszavában elismerte, hogy a szerzett tulajdonságok örökölhetőek.

"... that species have been modified, during a long course of descent.  This has been effected chiefly through the natural selection of numerous successive, slight, favourable variations; aided in an important manner by the inherited effects of the use and disuse of parts; and in an unimportant manner, that is, in relation to adaptive structures, whether past or present, by the direct action of external conditions, and by variations which seem to us in our ignorance to arise spontaneously. "

Ez az elismerés megintcsak tévedés volt. Az evolúciós elmélet tehát már Darwin életében, és azóta még inkább, nagymértékben átalakult.

A fajok kialakulásának - változásának darwini módját ma valóban a jelenségek szűkebb körére tartjuk elfogadhatónak, mint ahogy azt az elmélet születésekor feltételezték. Az új elméletek ugyanakkor nem cáfolják az evolúció jelenségét, hanem annak tényleges mechanizmusairól adnak átfogóbb képet. A darwini evolúciós elmélet értéke éppen abban van, hogy ez az öt mondatban összefoglalható állítás száz év után is a legalapvetőbb magyarázó elvnek tekinthető az élő jelenségek tudományában.

Külön szót kell ejtenünk a hit és a tudomány látszólagos ellentétéről is. Európában a hivatalos egyház, mint intézmény, nem fogadta nagy lelkesedéssel Darwin evolúciós elméletét, mert ellentmondott a Biblia szó szerint vett tanításainak. Ezeket az ellentmondásokat azonban nem a tudománynak kell feloldani: a kutatás saját logikája és sajátos, nagyon hatékony módszerei szerint halad. Nem vizsgálja azt, ami a vizsgálhatóság körén kívül esik, és nem cáfolja azt, ami tudományos eszközökkel nem cáfolható. Természetesen mindig voltak tudósok, akik azon fáradoztak, hogy a tudomány eredményei alapján igazoljanak vagy éppen cáfoljanak ideológiai kérdéseket, a tudományos gondolkodás fejlődésének azonban lényeges sajátossága, hogy az ideologikus állítások rövid időn belül kiszelektálódnak a természettudományos elméletek köréből.

Az evolúciós elmélet nem igazolja és nem cáfolja egyetlen vallás hitrendszerét sem, ezektől függetlenül halad a teljesebb megismerés felé. A tudomány semmilyen érezhető hatással nincs a vallásos hit lényegére: nem csökkent pl. látványosan a buddhisták száma attól, hogy a földről készült űrfotókon nem látszanak a mindenséget tartó teknőcök és elefántok. A tudomány és a hit kérdései különböznek: a természettudományos és a hittudományi gondolkodás századunk végén a legtöbb kultúrában ennek megfelelően szét is vált egymástól. A demokratikus államnak egyre kevesebb tere maradt arra, hogy egyik vagy másik "oldalon" hatalmi eszközöket is bevetve foglaljon állást.

Manapság a hit és a tudomány között valódi ellentét tulajdonképpen csak az oktatás területén lángol fel időről időre. Azokban az országokban, ahol az állam és az egyház függetlenségét az alkotmány garantálja, a természettudományos ismeretek, és ezen belül az evolúció-elmélet is része az oktatásnak. Egyes vallási irányzatok, amelyek a teremtéstant szó szerint értelmezik, világnézetüknek ellentmondónak és ezért sérelmesnek tartják az evolúciós elmélet iskolai oktatását. Elsősorban az Egyesült Államokban tesznek e körök gyakran kísérletet arra, hogy jogi úton érjék el az evolúciós elmélet kitiltását az iskolákból, illetve, hogy a teremtéstant, mint alternatív tudományos elméletet bevezessék az oktatásba. Ebben a kérdésben a tudósok világnézetüktől függetlenül nagyon határozottan foglaltak állást: a teremtéstan elfogadása alapvető emberi jog, a teremtéstan azonban nem tudományos elmélet, mert olyan magyarázatokkal operál, amelyeket tudományos módszerekkel nem lehet cáfolni.

Egy tudományos elmélet elfogadása vagy elvetése önmagában semmit sem mond a bíráló világnézetéről. A darwini evolúciós elmélet eredeti formáját sok tudós éppen materialista, tudományos alapon bírálta és vetette el, mert a Darwin által felkínált magyarázatok közül sok a maga idején nem volt ellenőrizhető (pl. az öröklésre vonatkozó hipotézis). Ugyanakkor az evolúcióelmélet kidolgozói között sokan, így maga Darwin is, hívő ember volt. Az evolúciós elmélet nem dogma, módszerei, szemlélete nagy változásokon mentek keresztül. A molekuláris technikák fejlődésével várható, hogy továbbfejlődik sőt akár alapvetően módosul mindaz, amit ma az evolúció mechanizmusáról gondolunk.

Mindig voltak, és jelenleg is vannak komoly tudósok, akik az élet sok jelenségét szigorúan materialista alapon, más jelenségeket idealista módon magyaráznak. Idegtudósok körében sem ritka az a feltételezés, hogy az emberi gondolokodás, hit és érzelemvilág valamiképpen nem földi eredetű, tehát nem vezethető le az agy, mint eszköz, és a társadalom, mint közeg evolúciójából. Természetesen mindenkinek szíve joga megválasztani, hogy miben hisz, gondot csak az okoz, ha a hitet összekeverjük a tudományos megismerés folyamatával. Egy tudós hihet abban, hogy az embernek isteni eredetű, halhatatlan lelke van, egy másik pedig feltételezheti, hogy a lélekben való hit levezethető abból az adaptív viselkedésből, hogy az agy igyekszik valami rendet teremteni olyan jelenségek között is, amelyeket nem ismerhetünk meg a maguk teljességében. Ez a kétféle gondolkodás mód csak akkor ütközik, ha kilép érvényességi köréből. A történelem során nem kevés példa volt arra, hogy materialisták, pusztán mert nem hittek, erőszakkal próbálták az egyházak működését korlátozni, illetve, hogy az egyházak nehezítették a tudományos megismerés folyamatát.

Az evolúció biológia, mint minden tudomány több nem cáfolt, koherens hipotézisre építkezve szül kevéssé ellenőrzött új hipotéziseket. Vannak jelenségek, amelyek kialakulása jól magyarázhatóak az evolúció mechanizmusaival, és vannak olyanok, amelyek megértésétől a tudomány még messze van. Hívők és nem hívők között a vita csak abban lehet, hogy a teljes megértésig vezető út járható, vagy sem.

Most azon töprengek, hogy van-e jó evolúciós magyarázat a tisztitóhal és a fűrészes sügér közötti kapcsolat kialakulására.