|
Ha a tárgyszavak és osztályozók rendszere a fogalmi hierarchiát is
feltünteti, elemeit deszkriptoroknak nevezzük, tárgyszólista helyett
pedig tezauruszról beszélünk.
A tezaurusz természetes nyelven kifejezett fogalmak egységesített és
szükség szerint változtatható szótára. Feltünteti a fogalmak között
fennálló legfontosabb kapcsolatokat, és utalókkal vezet a szinonímák
közül az elfogadott szakkifejezésre, a deszkriptorra. (Ugyanis az egységesítés
során kijelölik a szinonímák közül azt az egyet, amit a szótárba bevesznek).
A tezauruszok létrejötte megelőzte a számítógép korszakot. Első megjelenési
formájukban nyomtatott listák voltak, amelyek hierarchikus rendben tartalmazták
az osztályozásra használt kifejezéseket. Igazán nélkülözhetetlennek
akkor bizonyultak, amikor az összegyűlt nagymennyiségű információ különböző
szempontok szerinti csoportosításának és visszakeresésének gépi eszközeivé
váltak.
Ha nem olyan témát keresünk, amely néhány szóval egyértelműen behatárolható,
a betűrendes szóindex kevésnek fog bizonyulni. Például a jogi szabályozás
témájában a "legislation" szó jut előszőr eszünkbe, de a tezauruszból
kiderül, hogy "law", "policy", "regulations", "contracts", "directives",
"consumer protection" szavakkal is leírható hasonló témájú mű.
Természetesen minden tudományterületnek más-más fogalomkészletre van
szüksége. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a tezauruszok mindig tartalmazzák
a következő elemeket (zárójelben a SPIRS által használt angol megfelelőt
találjuk):
|