A bibliográfiák és a referáló folyóiratok számítógépes formában feldolgozott változatát nevezzük szakirodalmi adatbázisnak, ezek tehát többnyire szekunder irodalomnak számítanak.

Kialakulásuk története a kémiai kutatás területén 1907-ben indított Chemical Abstracts (CA) nevű szolgáltatással indult, amelyben már tárgyszavakkal látták el a referált cikkeket és könyveket a tárgymutató számára. A vegyületek számot is kaptak, - "CA registry number" néven - amely ma már több, mint kilenc évtized gyűjtőmunkája után egy-egy vegyület jellemző adata lett. Segítségével minden jelentős közlést a század elejétől kigyűjthetünk róla.

A kémia példáját hamarosan a többi tudományterület is követte, sorra születtek a nyomtatott referáló folyóiratok: az orvostudományban az Index Medicus, ennek alapján készítették később a MEDLINE adatbázist, a gyógyszerészet területén az Excerpta Medica, amely később adatbázisként EMBASE néven vált ismertté, a biológiában pedig a Biological Abstracts, a későbbi BIOSIS adatbázis alapja. Az állatorvos-tudományban Index Veterinarius címmel indított referáló szolgáltatást a Commonwealth Agricultural Buraeux) (CAB) 1933-ban, melynek később kibővült, a mezőgazdaság egészére vonatkozó számítógépes formáját CAB Abstracts néven forgalmazzák.

A referáló folyóiratok készítői a 60-as évek táján elkezdték felhasználni a számítógépet a nyomtatott forma előkészítéséhez. A megjelenő cikkek adatait és referátumát adatbázisba írták. Hamarosan felismerték, hogy ezzel nemcsak a szerkesztés vált könnyebbé, hanem a tételek mellé rendelt tárgyszavak segítségével számítógépen sokkal jobban lehet keresni, mint hagyományos módon. Erre alapozva új szolgáltatás indult: a számítógép az előre megadott kulcsszavak alapján az adatbázis legújabb szeletét sorban átnézve kigyűjtötte a kért témakörben megjelent publikációkat, amelyet nyomtatásban kapott a megrendelő. Az eljárást gépi témafigyelésnek (Selective Dissemination of Information) nevezték el, amely különböző témák szakirodalmának folyamatos követését jelentette.

Az online keresés néhány évig a szakirodalmi információgyűjtés csúcsát jelentette.

A CD-ROM lemezek megjelenése annyiban hozott újat, hogy az eddig csak online elérhető adatbázisokat lemezek formájában meg is vehetjük és "hazavihetjük" saját könyvtárunkba. A változás nem elvi jellegű ugyan, de fontos következményekkel jár. A CD-ROM változatban az adatbázisok neve nem változik meg lényegesen, de gyakran CD toldalékot kap (CABCD).

A fejlődés bemutatásakor nem szabad elfelejtkezni a floppy lemezen terjesztett referáló szolgáltatásokról, amelyeknek legfontosabb képviselője a Current Contents on Diskette. Hétköznapinak mondható hardver igénye és kedvező ára igen népszerűvé tette a kutatók körében.

Mi is tulajdonképpen az adatbázis? Az adatbázis számítógépes fájl, amelyben a szöveg (vagy más adatok halmaza) struktúrált, és ezt a struktúrát az adatbázis-kezelőknek nevezett programok biztosítják. A struktúrában az adatbázis készítői igyekeznek tükrözni a valóságot. Bár a számítástechnikai megközelítés sokféle lehet, logikailag két alapvető fogalomra épül: a rekordra és a mezőre:

- A rekord egy elemre vonatkozó bejegyzések összessége, megfelel pl. egy könyvtári kartonnak vagy egy személyi lapnak.
- A mező része a rekordnak, az adatokat adatelemekre bontja, megfelel pl. egy kérdőív rubrikáinak vagy a személyi lapon olyan fogalmaknak, mint név, lakcím, stb. A mezőnév valójában a kérdés, a mező tartalma pedig a felelet.

A fenti példában a sorok a rekordok és az oszlopok az egyes mezők, a fejléc pedig a mezőnév.

Az adatbázis-kezelő program kiindulási állapotában nem definiálja sem a mezők nevét, sem számát, sem a tartalmát. A kész adatbázis mezőinek száma és neve azonban kötött, hasonlóan egy táblázat fejléceihez. A rekordokat, ahogy az adatok keletkeznek, folyamatosan töltik az adatbázisba. Az adatbázis-kezelők mező és rekord szerint egyaránt tudják csoportosítani az adatokat. Tehát kérhetünk egy mezőt minden rekordból és egy rekord bizonyos mezőit.

A szakirodalmi adatbázisokkal kapcsolatban fontos tudatosítanunk, hogy mit is várhatunk tőlük. Például ilyen kérdéseket tehetünk fel:

Mi az adatbázis központi témája és milyen határterületeket ölel fel? Szakirodalmi adatbázis esetén a figyelt folyóiratok köre fontos jellemző.

Milyen típusú adatokat tartalmaz :

Milyen időhatárok között tartalmazza az anyagát, vagyis mikor indult, milyen időközönként frissítik (update), mikor aktualizálták utoljára? Mennyi rekordot tartalmaz? A rekordokat visszamenőleg is aktualizálják, vagy csak újak kerülnek bele?

Mi a kereső szoftver neve és melyek annak jellemzői, fő rendezési és indexelési elvei?

A kérdésekre általában választ kaphatunk a nyomtatott használati útmutatóból, vagy az adatbázisból megnyitható ún. guide-ból.

Bevezetés > A szakirodalmi adatbázisok > Az adatbázisban való keresés logikája > Indexelés > A tezaurusz