|
rendre
|
| BAGOLYALAKÚAK (STRIGIFORMES) rendje | ||||
| Többnyire éjszaka aktív ragadozó vagy rovarevő madarak, de vannak nappali fajaik is. Tollazatuk finoman mintázott, barna terepszínű, nappal mozdulatlanul rejtőzködnek. Csőrük rövid, de igen szélesre tárul. A fiókák pelyhesen kelnek ki, fészeklakók, mindkét szülő táplálja őket. | ||||
| Gyöngybagolyfélék (Tytonidae) (17, 1) | ||||
Hasonlítanak a bagolyfélékre, de lábuk aránylag
hosszú, és az arcot borító sajátos tollazati struktúra, a "fátyol", szív
alakú. A koponya és a tollfátyol kissé
aszimmetrikus, ezért az egyik hallójárat inkább fölfelé, a másik inkább
lefelé irányul. Kozmopolita csoport, mely a legtöbb kontinensen előfordul
(csak Új-Zélandon és az Antarktiszon nem költ). Legtöbbször nyílt, füves
tájakon élnek. Hazánkban is költ a gyöngybagoly (Tyto alba) 
(fotó: repülés közben). |
Tyto alba |
|||
| Bagolyfélék (Strigidae) (161, 11) | ||||
| Barnás
színezetű, zömök testű ragadozó madarak. Méretük a veréb és a lúd nagyság
közt változó. Fejük aránylag nagy, szemeik előre néznek, a fátyol nem
szív alakú. Farkuk rövid, külső lábujjuk hátra irányul. Csőrük tőből lefelé
ívelt, a orrnyílásokat viaszhártya veszi körül. Egyes fajaik nappal, többségük
azonban éjszaka aktív. Rovarokra és gerinces állatokra,
elsősorban rágcsálókra vadásznak. A gyöngybaglyok és a baglyok zsákmányukat
egészben nyelik le, majd később a csontokat, szőrt és kitintörmeléket
pihenőhelyeiken köpet formájában visszaöklendezik. A bagolyköpetek alapján
a terület kisemlős-faunája gyakran
jól jellemezhető. Világszerte elterjedtek. Jelentős hazai fajok az erdei
fülesbagoly (Asio otus ),
kuvik (Athene noctua ),
uhu (Bubo bubo )
és macskabagoly (Strix aluco ). |
Strix aluco |
|||
| Fecskekuvikfélék (Aegothelidae) (8, 0) | ||||
| Testalkatuk részben egy tömzsi lappantyúra, részben egy hosszúfarkú kuvikra emlékeztet. Ausztrália, Új-Guinea és néhány közeli sziget erdeiben élő éjszakai rovarevő madarak. A család egyetlen csoportja fecskekuvik (Aegotheles) fajok neme. | ||||
| Zsírfecskefélék (Steatornithidae) (1, 0) | ||||
| A zsírfecske vagy szuszók (Steatornis caripensis) óriási lappantyúra emlékeztető, de nagy és horgas csőrű faj. Mind a négy lábujja előre irányul. Dél-Amerika barlangjaiban telepesen fészkel, növényevő; gyümölcsökkel és bogyókkal táplálkozik. A barlangokban a kibocsátott ultrahang visszhangjai alapján tájékozódik. | ||||
| Álmosmadárfélék (Nyctibiidae) (7, 0) | ||||
| Testalkatuk és életmódjuk a kuvikfecskékre emlékeztet, de Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben élnek. Nappali pihenés, ill. kotlás közben fölegyenesedett testtartással, korhadó faágat utánozva rejtőzködnek. Éjszaka egy-egy kiugró leshelyről légykapó-szerűen vadásznak röpülő rovarokra. Ismertebbek az álmosmadár (Nyctibius) fajok. | ||||
| Lappantyúfélék (Caprimulgidae) (76, 1) | ||||
| A hideg égöv kivételével minden szárazföldi élőhelyen, erdőkben, sivatagokban egyaránt elterjedt, rigó nagyságú madarak. Nappal mozdulatlanul rejtőzködnek, éjszaka röpülő rovarokra vadásznak. | ||||
| Több fajukról tudjuk, hogy a hallásnak jelentős szerepe van az éjszakai tájékozódásban. Hazai faj a lappantyú (Caprimulgus europaeus). | ||||
webmester:
Kabai