| 
|
| |
|
|
|
|
| |
|
ÚJMADÁR-SZABÁSÚAK (NEOGNATHAE) alosztálya
|
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
Szájpadjuk
csontos elemei kicsi és könnyű csontokká egyszerűsödtek. Tarajos szegycsontú
madarak, túlnyomó többségük a szárnyait mozgásszervként használja. Legtöbb
fajuk röpképes, röpképtelen fajaik többségében a szárny az úszást szolgáló
evező-szervvé módosult. Egyes csoportjaik szárnyukkal evezni és röpülni
egyaránt tudnak, ilyenek pl. az alkák és búvárok. Néhány fajnál a szárnyak
kapaszkodó szervként is működnek, különösen fiókakorban, itt a szárnyak
ujjain funkcionális karmok lehetnek, mint pl. a hoacin
esetében. Emlősöktől elzárt, szárazföldtől távoli szigeteken kialakult
néhány olyan fajuk, mint pl. a dodo, melyeknél a szárny másodlagosan elveszítette
a mozgásszerv funkciót. Világszerte elterjedtek. A tyúk-, hokkó- és lúdalakúak
rendje egy olyan monofiletikus
csoportot alkot (“Galloanserae”), melynek helyzete ma még bizonytalan,
sok szerző a futómadarakkal hozza őket kapcsolatba. |
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
Rendek
|
|
|
|