|
rendre
|
| TYÚKALAKÚAK (GALLIFORMES) rendje | keresés
 |
|||
| Közepes- vagy nagytermetű, talajszinten élő madarak. Erőteljes lábaikon a hátsó lábujj rendszerint az elülső lábujjaknál magasabb szintben ered. Csőrük rendszerint rövid, kúp alakú. Erőteljes, izmos zúzógyomruk van. Fedőtollaikon a másodcséve jól látható. Fiókáik pelyhesen kelnek a tojásból, fészekhagyók. | ||||
| Fácánfélék (Phasianidae) (177, 6) | ||||
A
fajdok, pulykák, fácánok, fogolyok és rokonaik az északi félgömb közepes-
vagy nagytestű madarai. A hím másodlagos nemi jellegek gyakran igen föltűnőek,
mint pl. a díszes tollazat, sarkantyúk és a csupasz, vérbő lebernyegek
a fejen és nyakon. Ázsiában őshonos a fácán (Phasianus colchicus  ),
melyet vadászat céljára telepítettek Európába és más kontinensekre. Közép-
és Észak-Amerikában őshonos a pulyka (Meleagris gallopavo ),
melynek háziasított alakját már Kolombusz előtt ismerték Európában. A
páva (Pavo cristatus )
és a bankivatyúk (Gallus gallus)
Ázsia trópusi esőerdeiben honos, az utóbbi háziasított alakja a házityúk.
A fogoly (Perdix perdix )
és a fürj (Coturnix coturnix )
hazánkban is őshonos fajok. Az utóbbi alfaját, a japán fürjet
(C. coturnix japonica) baromfiként tenyésztik. |
Ph. colchicus |
|||
|
||||
| Gyöngytyúkfélék (Numididae) (6, 0) | ||||
| Szürke tollazatú, fehérrel mintázott madarak, fejük csupasz és gyakran színes bőrfüggelékekkel díszített. Néhány fajuk sarkantyút visel. Általában füves puszták lakói Afrikában, Madagaszkáron és Arábiában. A gyöngytyúk (Numidia meleagris) háziasított változata közismert. | ||||
 |
webmester:
Kabai