|
|
|
A
szülői gondozás kérdőjelei
|
|
Adoptáció (2/2)
|
| |
| A
félreirányított szülői gondozás hipotézise az örökbe fogadásnak
tesztelhető predikciókat tesz. Pl. hogy az a férj és feleség akik
csupán egyetlen gyermeket veszítettek el, vagy képtelenek gyermeket
létrehozni magukban, különösen hajlamosnak kell lenniük az idegenek
örökbefogadására. Ezen párok hiábavaló vágyakozása, hogy szülők
legyenek, proximális alapot ad az örökbefogadásra, mint a genetikailag
utód helyettesítésére. |
| Valaki azt is feltételezheti, hogy a
teljesen idegenek adoptációja egy új jelenlegi
jelenség, amely elsősorban azért fordul elő, mivel az emberek
környezete megváltozott az elmúlt néhány évszázad alatt, az emberi
evolúció nagy része alatt, amely alatt az emberek kis hordákban
vagy falvakban éltek, egy teljesen idegen egyed örökbefogadásának
az esélye igen kicsi volt. Azt prediktálhatjuk, hogy a rokonok
gyerekének elfogadása az adoptálás leggyakoribb formája lehetett
a múltban /829/. A férfiak, akik a nagybácsi, apa taktikát alkalmazzák
és örökbe fogadják a lánytestvérük gyerekét, mint a sajátjukat.
A trinidad-i nagyszülők, akik elfogadják az unokát, akik máskülönben
anyjukkal, vagy mostoha apjukkal élnének, valójában rokonokat
fogadnak örökbe. Olyan mértékben amennyire az növeli ezen rokonok
reproduktív sikerét, az örökbe fogadók közvetlenül
növelik alléljaik reprezentációját a következő generációba. |
| A
nagy ipari társadalmakban azonban a gyerekeket azon embereknek
kínálják fel, akik nem tudják, hogy kik a valódi szülők. Ezen
új feltételek mellett, a pszichikai mechanizmusunk, amely a múltban
evolválódott, azt okozhatja, hogy maladaptív módon viselkedtünk
a jelenben s így cselekedve felderítünk valamit a pszichikumok
megtervezett tulajdonságáról, amely a természetes szelekció miatt
létezik. |
| úgy hiszem, hogy az ember szociobiológiája
egyértelműen alkalmazhatja
az evolúciós elméletet, az emberi viselkedésre. Ha valaki célja
az, hogy kielégítse saját magunkról a kíváncsiságot, akkor ostobának
tűnne, hogy lezárjon bármilyen lehetőséget a megértés útján, különösen
a darwini megközelítést, amely
annyira segített az állatok megértésében. Nem vagyok meggyőzve
azonban, még akkor sem, amikor a viselkedés evolúciós analízise
eléggé teljes lesz (és ez hamarosan nem fog bekövetkezni) felhasználhatjuk
ezt az információt úgy, hogy a legtöbb ember ezt hasznosnak
tekintené. Az agyi mechanizmusunk, amely arra igazit minket, hogy
próbáljunk megoldani rejtélyeket saját magunkról és a minket körülvevő
világról, elvezethet minket olyan felfedezésekhez, amelyek súlyosbíthatják
és nem pedig enyhíthetik a szociális és
militáris kríziseket, amelyek dominálják a modern társadalmakat.
De bármi is a szándékunk az a tény, hogy az ember egy evolúcióval
keletkezett állatfaj, nem valószínű, hogy megváltozik, így talán
megérthetjük ezen tény jelentőségét akkor, ha eljut hozzánk
az a felismerés, amit Pogo nyilvánított ki, "megtaláltuk az ellenséget,
és az saját magunk". |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 