|
|
|
A
szülői gondozás kérdőjelei
|
|
Adoptáció (1/2)
|
|
|
| A
szociobiológiai eredmények úgy tűnik, hogy kegyetlen képet fest
az emberi lényekről, amelyeket a szüntelen reproduktív kompetíció
és önző érdek ultimális tényezői hajtanak. De számos házaspár
gyerekeket fogad örökbe, amelyek teljesen idegenek, fiatalok,
akiket ugyanolyan szeretettel és közvetlenséggel kezelnek, mint
a saját biológiai gyereküket. Mégis ezek az örökbe fogadó szülők
kompetítor géneket támogatnak. Bizonyára ez azt jelenti, hogy
legalább az emberi viselkedés bizonyos aspektusát nem
lehet sikeresen analizálni a szociobiológiai nézőpontból. |
| Vajon tényleg így van-e? Ezen fejezetben
kimutattuk, a szociobiológiai (evolúciós) megközelítés nem feltételezi,
hogy a viselkedés minden aspektusa adaptív. Mint az emberi viselkedés
többi aspektusánál
is figyelembe kell vennünk azt a hipotézist is, hogy a maladaptív
válasz az alapot jelentő proximális mechanizmusok melléktermékeként
keletkezik, amely az adaptív reakciót állítja elő, vagy így cselekedett
a múltban bizonyos akkor létező feltételek
mellet, amelyek ma már nincsenek. Pl. egy nem rokon gyermek örökbe
fogadása lehet, hogy a motivációs rendszer működésének az eredménye,
amely azt okozza, hogy a felnőttek gyereket akarjanak és családot
neveljenek. Bár igaz, hogy a felnőttek, akik idegen utódokat
fogadnak örökbe, csökkentik a saját fitneszüket, az a sürgetés,
hogy családdal rendelkezzenek és szeressenek egy gyereket, aki
arra készteti őket, hogy így viselkedjenek, rendszerint hasznos.
Mivel ezek a tulajdonságok rendszerint növelik a fitneszt,
fennmaradnak az emberi populációban, akkor is, ha néha maladaptív
viselkedésre motiválják az embereket. |
| A lényeg az, hogy az összes adaptációnak
van költsége és nyeresége, és az egyik költség az, hogy vágyódunk
valamire, akár édes, akár sós táplálékra,
szexuális változatosságra, vagy párhűségre, vagy egy gyermekre
és ezt félre lehet irányítani, amikor a reproduktív szempontból
tekintjük. Ez igaz, akkor különösen, ha ritka vagy szokatlanok
a feltételek. Számos állatfajban az örökbefogadás akkor fordul
elő, amikor a felnőttek
elvesztették a saját utódjukat, és véletlenül helyettesítő utódok
vannak jelen /12. ábra/. Pintyekről ismert, hogy etetnek aranyhalakat
/823/ és a fehér bálnák, amelyek megpróbálnak felemelni egy lebegő
törzset a víz felé, mintha a fatörzs
egy kétségbeesett kölyök lenne, akinek segítségre van szüksége
a felszínre kerüléshez, levegőt venni /94/. Az aranyhal örökbe
fogadása, vagy egy fatörzsé nem növeli a pinty vagy a fehér bálna
génjeinek terjedését. De ezek az egyedek szinte bizonyosan
elvesztették a saját utódaikat, röviddel megelőzően és így az
általában adaptív szülői viselkedést alkalmazzák szokatlan körülmények
között. |
| |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 